Az átlagember
– virított a felirat Mark Ruffalo portréja mellett a Variety magazin címlapján, és ez akár eposzi jelzője is lehetne az 52 éves színésznek. Egyszerűen van a kisugárzásában valami, amitől a világhír ellenére is makacsul őrzi hétköznapiságát. Akármekkora sztár, akármennyi plakáton, pólón, filmvásznon, újságon és tejesdobozon látjuk viszont az arcát, valahogy mégse esik nehezünkre elképzelni, hogy ő a szomszéd fickó, akivel leülhetnénk meginni egy sört.
Átütő tehetsége mellett épp ez az elnyűhetetlen átlagosság Ruffalo valódi szuperereje, ami nagyon kapóra jön neki a drámai alakításoknál. Tökéletes példa erre az HBO új minisorozata, az Ez minden, amit tudok, amelyben meg is duplázza a színészi mutatványt, hiszen ő játssza a tragikus sorsú Birdsey ikrek mindkét tagját. Itt nincs látványos akció és lezser világmegmentés, csak küszködő kisemberek, akiket már az első epizódban több csapás ér, mint egy görög drámaíró komplett életművében.
Az ehhez hasonló szenvedélyprojektek végigkísérték Ruffalo elmúlt évtizedét: miközben filmről filmre Hulkként tombolt minden idők legjövedelmezőbb franchise-sorozatában, sorra jöttek a drámai alakítások is. Kevés az olyan színész Hollywoodban, aki hozzá hasonló természetességgel közlekedik a gigantikus blockbusterek és a kritikailag sikeres független filmek között. A Marvel hozta világhírt nagyon tudatosan fel is használja arra, hogy minél többet leforgathasson a dédelgetett, általában rétegközönséget célzó tervei közül.
Az első Bosszúállók egy sor olyan dolgot lehetővé tett, aminek az összehozásával előtte küszködtem, a munkalehetőségek valóságos lavináját indította el
– mondta egy interjúban Ruffalo, aki onnantól kedvére válogathatott a projektek között, és mindent megtett azért, hogy a szuperhősködés mellett tovább tágítsa színészi profilját, nehogy csak Hulkkal azonosítsák.
Azért is diktál ekkora tempót, mert meggyőződése, hogy a kelendőség nem tart örökké: – mondta a rá jellemző szerénységgel és alázattal.
Ökölnyomok a falban
– Dr. Banner, itt az ideje, hogy végre dühbe guruljon!
– Épp ez a titkom, Kapitány. Mindig dühös vagyok
– szól a gyakran idézett riposzt a Bosszúállók fináléjában, ami azért vicces a Bruce Bannert alakító Ruffalo szájából, mert nála kenyérre kenhetőbb figurát nehéz lenne találni Hollywoodban. Samuel L. Jackson például „mindenki ölelgetős kismackójának” nevezte őt az első forgatás után, aki a csapat abszolút kedvence volt. Játékos szeretetrohamait a nyilvános rendezvényeken sem tudja féken tartani, virális gifek is születtek az olyan jelenetekből, amikor egy sajtótájékoztatón hátulról átkarolja Robert Downey Jr.-t vagy Tom Hiddlestont, esetleg szeretetből megemeli a nála két fejjel magasabb Chris Hemsworth-t.
„Látnod kellett volna a húszas éveimben, mintapéldánya voltam az üldözési mániával megvert dühös fiatalembernek. Azóta sok ajándékot kaptam az élettől, így lenyugodtam, de volt idő, amikor a lakásomba lépve váratlan helyen kiakasztott képeket és plakátokat láthattál volna, amik valójában azért voltak ott, hogy elfedjék az ökölnyomokat a falban. Vagy a betört üvegablakokat, amin épp kávéscsészét, könyvet – bármi, ami a kezembe akadt – hajítottam át küszködő, fiatal színészként” – mondta egy interjúban Ruffalo, bizonyítva, hogy volt milyen érzéshez nyúlnia magában, amikor megkapta a dühkezelési problémákkal küzdő Bruce Banner szerepét.
A négygyerekes olasz-amerikai családban nevelkedett Ruffalónak már kiskorában is volt miből táplálnia a frusztrációit: a szülők anyagi gondokkal küszködtek, amire a házasságuk is ráment, a tinédzser Mark iskolai teljesítményét pedig kezeletlen diszlexia és figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar nehezítette, amit csak később diagnosztizáltak nála. Iskolai sportsikerein felbuzdulva birkózó karrierben gondolkodott, majd mégis elhatározta, hogy színész lesz. Los Angelesbe költözve beiratkozott Stella Adler legendás színészstúdiójába, ahol előtte olyanok tanulták a szakma alapjait, mint Marlon Brando, Robert De Niro vagy Warren Beatty. Hamar megtapasztalta, hogy a siker felé rögösebb út vezet, mint ahogy elképzelte. Élete első fizető munkáját egy 89-es kozmetikum-reklámban kapta: 30 ezer dollár volt a gázsija, amit megkaparintva azonnal felmondott a munkahelyén.
Úgy voltam vele, hogy kész, megcsináltam, gazdag vagyok, innentől minden rendben lesz. Szórtam a pénzt, és két hónappal később semmi nem maradt belőle, így újra ott kuncsorogtam a legkisebb állásokért: jegyszedő, pincér, kertész, szobafestő, költöztető, bármilyen lehetőségre lecsaptam. Nem tudsz olyat mondani, amit ne csináltam volna, amíg Los Angelesben éltem.
Lebénult a fél arca
A 90-es években a színház mellett már kapott kisebb filmszerepeket, de nem igazán figyeltek föl rá. Ez a pillanat csak az ezredfordulón jött el, amikor megkapta az egyik főszerepet Kenneth Lonnergan Oscarra és Golden Globe-ra jelölt drámájában, a Számíthatsz rámban, amikor a kritikusok Ruffalo érzékeny alakítását egyenesen Brandóéhoz hasonlították. Rögtön ezután egyik példaképével, Robert Redforddal játszhatott együtt Az utolsó erőd című börtönfilmben, ami után tényleg egyenesbe kerülhetett volna a karrierje, ám ekkor ütött be az első csapás. Ez bárki számára elég nagy sokk lenne, egy éppen berobbanó színész pályáján azonban még súlyos versenyhátrány is. Ruffalo összességében egy évre vonult vissza a nyilvánosságtól, mialatt olyan pletykák terjengtek róla, hogy alkoholista lett, drogelvonón van, esetleg AIDS-es. Lelkileg a legdurvább része az volt, hogy senki nem tudta, el fog-e múlni valaha a bénulás. Végül megszűnt, ám nem teljesen nyomtalanul: bal fülére azóta sem hall.
Későbbi interjúiban úgy értékelte a betegséget, mint tragikus álcában érkező áldást, ami rákényszerítette, hogy szembenézzen halandóságával, és jobban értékelje az emberi kapcsolatait. Karrierje tehát nem tört derékba, a 2000-es években sorra találták meg felejthető romantikus vígjátékokkal (Hirtelen 30, Azt beszélik, Ha igaz volna…), de azért játszott olyan filmekben is, amelyekben nagyobb színészi mozgásteret kapott (Az élet nélkülem, A Zodiákus, The Brothers Bloom – Szélhámos fivérek). Ezzel együtt mégis úgy érezte, hogy nem találja a helyét Hollywoodban, ráadásul egy újabb családi tragédia sújtotta 2008-ban, amikor öccsét, Scottot fejbe lőtték Beverly Hills-i lakásában. Az ügy a mai napig lezáratlan.
A gyászoló Mark visszamondott akkoriban több jónak ígérkező szerepajánlatot is, és 2010 előtt már azt fontolgatta, hogy abbahagyja a filmezést, mit sem sejtve róla, hogy épp ezután jön csak a java. A fordulópontot A gyerekek jól vannak hozta el számára, amelyben Pault, a kissé link, ám szerethető spermadonort alakítja, akit egy kamasz testvérpár keres fel a zavarba ejtő információval, hogy ő a biológiai apjuk, majd megismerkedik az örökbefogadó leszbikus szülőkkel is (Anette Benning és Julianne Moore).
A hollywoodi léptékben aprópénzből, mindössze négymillió dollárból forgatott dramedy az év egyik nagy durranása lett, meghozva Ruffalo első Oscar-jelölését is (azóta még kétszer jelölték, de egyszer sem kapta meg). A színész később elmondta, hogy a szerep megformálásához öccse, a bohém és közkedvelt Scott személyisége adta az inspirációt. Egy ekkora veszteségen szerinte úgysem lehet túllépni, legfeljebb hozzászokni, és sokat segít, ha a fájdalmat megpróbáljuk egy értelmes cél szolgálatába állítani, amivel esetleg másoknak is adhatunk egy fontos élményt. Ezért nem félt saját legmélyebb traumáihoz nyúlni A gyerekek jól vannak és az Ez minden, amit tudok tíz évvel későbbi testvérdrámájában sem.
Hulkba is mindent belead
A nagyszerű alakítások mellett a téma is szerepet játszhatott A gyerekek jól vannak 2010-es sikerében, ugyanis akkoriban épp heves viták folytak Amerikában a melegházasság legalizálása körül, amire a film számottevő hatást is gyakorolt. Ruffalo számára a politikai áthallás csak egy plusz motivációt jelentett, hogy elvállalja a szerepet. Azóta is láthatóan igyekszik olyan filmeket választani, amelyeknek fontos társadalmi mondanivalója van: ha épp nem a melegjogokért való harc (Igaz szívvel), vagy a mentális betegségek hatása a családokra a téma (Életünk apával, Ez minden, amit tudok), akkor a papi pedofília (Spotlight – egy nyomozás részletei), illetve a gigacégek embertelen gyakorlatának leleplezése kerül a középpontba (Sötét vizeken).
Növekvő célirányosságát mutatja, hogy ezeknek a filmeknek nem pusztán szereplője, de egyre gyakrabban értelmi szerzője és producere is. Legutóbbi két projektjéhez (Sötét vizeken, Ez minden, amit tudok) már ő válogatta össze a fő társalkotókat is, akikkel együtt szeretett volna dolgozni.
Közben pedig dübörög a Marvel-úthenger, aminek eddig hét felvonásában játszotta Hulkot. Ez nyilván egész más műfaj, de Ruffalo, állítása szerint ezt is rettentően élvezi, bár abból sem csinált titkot, hogy eleinte voltak kétségei, alkalmas-e ő egy efféle szuperhős szerepre. Kétségeit mindenkivel megosztotta, végül az akkor már Vasemberként újjászületett Robert Downey Jr. győzte meg róla, hogy menni fog neki a dolog. A Bosszúállók első két részét rendező Joss Whedont azért így is csaknem őrületbe kergette azzal, hogy hetekig azt hajtogatta neki:
Még nem késő új színészt keresni a szerepre!
Nem kerestek másikat, és ha már így alakult, Ruffalo mindent beleadott a képregény-figura életre keltésébe is, aminek meglett a gyümölcse. A Thor: Ragnarököt rendező Taika Waititi elismerően mesélte, micsoda meglepetés volt számára, hogy Ruffalo ilyen komolyan veszi Banner/Hulk szerepét. Addig úgy volt vele, hogy ez mégsem Csehov-darab, egy üvöltöző zöld szörnyetegre nem kell túl sokat készülni, de Ruffalo tényleg beleásta magát a meghasonlott személyiség megformálásába.
A magyar ellenzéknek is üzent
Ruffalo nem pusztán a filmjeire tartogatja politikai mondanivalóját, azon kívül is ő Hollywood egyik legnagyobb aktivistája. Ez messze túlmutat nála a köszönőbeszédekben elszórt hangzatos szlogeneken, minden létező felületen kitartóan kampányol az általa fontosnak tartott ügyekért. Hol az őslakosok jogaira hívja fel a figyelmet, hol a közegészségügyi károkat okozó repesztéses bányászat betiltásáért szervez petíciót. Nagy támogatója a demokrata elnökjelöltséget kétszer is elbukó Bernie Sandersnek, de ellenfeleit sem fél néven nevezni:
„Donald Trump az egyes számú közellenség. Minden szava hazugság. Ez a csávó útjában áll minden fontos változásnak, ami történik a világban, ideértve a klímaváltozás elleni küzdelmet. Ez kurvára ijesztő, sok álmatlan éjszakám van miatta (…) És ezt nyugodtan leírhatja
– mondta év elején az Independentnek, de máskor ugyanígy helyre tette a brexittel kapcsolatban Hulkra hivatkozó Boris Johnsont, sőt, még Orbán Viktornak is beszólt, a demokrácia megőrzéséért küzdő átlagembereket és az ellenzéket kiáltva ki igazi szuperhősöknek az önkormányzati választásokkor (nem sokkal azután, hogy egy szürreális húzással Scarlett Johanssont is sikerült belerángatni a durvuló kampányba).
Ruffalo még azt sem zárja ki, hogy egyszer politikai tisztséget vállal, még ha különösebben nem is vágyik erre. Szerinte ugyanis épp az lehetne a gyógyír a bajokra, ha több olyan ember indulna választáson, akit a közösség iránti felelősségérzet hajt, nem pedig karriert akar csinálni. Ruffalo azzal is tisztában van, hogy markáns aktivizmusának lehetnek kockázatai, de ez nem hatja meg:
A hagyományos bölcsesség azt mondja, hogy fogd be a szád, mert az emberek elpártolhatnak tőled, és anyagilag is rosszul járhatsz. De tényleg minden az anyagiakról szól? Szerintem az a végső kérdés, hogy milyen értékeket vallunk, és tényleg azok vagyunk-e, akinek mondjuk magunkat.
Kiemelt kép: Amy Sussman/Getty Images/AFP
