Kultúra

Halász Judit: Úgy éreztem, hogy nem társulati tag vagyok, hanem alkalmazott

A hvg.hu-nak adott interjút Halász Judit, aki a Vígszínházban töltött elmúlt évek hangulatáról és az azt igazgató Eszenyi Enikő távozásáról is beszélt többek között. A színésznőben kérdőjelek merültek fel korábban arról, hogy egyformán gondolkodnak-e Eszenyivel a színházról.

Ha például abban az egyszerű kérdésben nem értünk egyet, hogy más módon kell-e játszani a földszinten ülőknek, mint a második emeleti nézőknek, vagy abban, hogy örülök-e annak a sikernek, hogy tíz, húsz, vagy harminc éve játszunk egy előadást, holott öt év után – Peter Brook szerint is – le kellene venni a műsorról, akkor is, ha sikeres […] És ha erre a színházat vezető művész azt válaszolja, hogy ezzel nem ért egyet, mert ő a kedvenc szerepét még harminc év múlva is játszani szeretné, akkor világossá válik, hogy nem gondolkozunk egyformán

– mondta.

Halász Judit szerint 2006-ban, az Ünnep című darab volt az utolsó előadás, amiben nagyon jó volt az együttműködés az igazgatóval, és bár nem dolgoztak sokat együtt, de amikor újra találkoztak, nagyon meglepődött, Eszenyi mennyire megváltozott.

Változáson ment keresztül, és én erre nem számítottam. A Hegedűs a háztetőn bemutatóján az egyik kollégámtól, aki nem volt közvetlen partnerem, váratlanul egy csokor virágot kaptam. „Ezt azért hoztam – mondta – mert a próbák alatt többször is azt gondoltam, hogy itt fogod hagyni a színházat is a megalázó gorombaságok miatt.”

A színésznő elmondta, hogy az igazgatóváltás kapcsán a fenntartó vizsgálatot indít, ő viszont nem szeretne elébe menni ennek a vizsgálatnak.

Ha megkérdeznek elmondom, el kell mondanom a véleményemet, de addig nem szeretném különböző történetekkel „szórakoztatni” a kedves olvasót, mert az senkinek nem tenne jót. A vizsgálat és annak részletei a színház belügye, a végső következtetés viszont közügy

– fogalmazott.

Arra a kérdésre, milyen érdemi változásokat remélnek az új igazgatótól, Rudolf Pétertől, Halász Judit elmondta, reméli, hogy Rudolf  képes lesz kialakítani egy olyan társulatot, amelyik valóban társulattá tud válni, és hasonlóan gondolkodik a színházról.

Van egy érzés, amit nem szívesen mondok ki: az utóbbi években úgy éreztem, hogy nem társulati tag vagyok, hanem alkalmazott. Nagyon tetszett Rudolf Péter pályázatában, hogy sok mindent szeretne visszahozni, ami Várkonyi idejében volt. Akkoriban a huszonévesektől a legidősebb generációig, az én nemzedékemtől Págerékig mindenkinek megvolt a maga feladata, és azzal elégedett volt. Reményekre jogosít, hogy Rudolf minden korosztályt szeretne olyan feladattal ellátni, amitől mindannyian jól érzik magukat

– tette hozzá.

Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.