Az elmúlt hetekben világszerte egyre inkább elharapózó vírus elleni legegyszerűbb védekezési mód a rendszeres és körültekintő kézmosás. A szokás teljesen magától értetődőnek tűnik, pedig az emberiség történelmét nézve csak a közelmúltban vált a mindennapok fontos részévé, hiszen annak ellenére, hogy a mikroszkópot feltaláló holland természettudós, Anton van Leeuwenhoek (1632-1723) már háromszázötven évvel ezelőtt megpillantotta az első baktériumot, a betegségekben való szerepüket azonban csak Louis Pasteur 1865-ben indított kutatásai bizonyították végérvényesen, megcáfolva azt a magát hosszú időn át tartó elvet, miszerint a betegségeket a rossz levegő okozza.
A közvélekedést persze nem csak Pasteur egy személyben változtatta meg, hiszen a folyamatban fontos szerepet játszott egy, az akkor épp egy tűzvészből újjáépülő Tabánban született Semmelweis Ignác Fülöp (1818-1865) is, aki a bécsi közkórház szülészeti klinikáját vezetve, 1847-ben döbbent rá, hogy a frissen szült anyákkal végző gyermekágyi láz oka az orvosok kézmosásának hiánya.
Meglátását kollégái egyáltalán nem fogadták jól, Semmelweis azonban bevezette a szülészeti osztályra való belépés előtti, illetve a betegek vizsgálata közti klórmeszes kézmosást, így az orvosok, ápolók és orvostanhallgatók nem egy korábban végzett műtét vagy boncolás során szennyezett kézzel értek a páciensekhez. Pestre való hazatérése után a gyakorlatot a Szent Rókus Kórház szülészeti osztályán is bevezette, felfedezését azonban csak 1858-ban közölte először. A támadások ezzel egyáltalán nem szűntek meg, sőt, sokasodtak, pedig az intézkedés haszna nyilvánvaló volt: az orvos
– írja a Semmelweis Egyetem a névadó élettörténetét bemutató oldala.
A szakma elutasítása és az ebből fakadó önvád, illetve rossz érzés teljesen kikezdte az orvos idegrendszerét, 1865 júliusában pedig elmezavart állapítottak nála. Alig néhány héttel később, augusztus 13-án Semmelweis a döblingi elmegyógyintézetben hunyt el, halála körülményei azonban azóta is tisztázatlanok.
Felfedezése csak később – főként a kórházépítészetet egy csapásra megváltoztató nővérnek, Florence Nightingale-nek köszönhetően – kapta meg a neki jogosan járó figyelmet, onnan kezdve azonban az orvostudomány és a különböző államok minden lehetséges eszközt megragadtak ahhoz, hogy emlékeztessék az embereket a kézmosás fontosságára.
Kitűnő eszközei voltak ezeknek a plakátok, illetve röplapok, melyek közül most most néhány érdekes darabot mutatunk be.
A kézmosás rengeteget a rossz életkörülményekkel és a helytelen táplálkozással is összefüggő TBC esetszámának csökkentésében is, ennek fontosságát pedig számtalan röplap, plakát, sőt, számolócédula is hirdette – utóbbira tökéletes példa a Tuberkolózis Elleni Küzdelem Országos Bizottsága által kiadott, négysoros verset is rejtő darab:
Egy, a harmincas évek minnesotai konyhásait figyelmeztető tábla képe, ami a főzés és tálalás előtti, illetve mosdó használata utáni kézmosásra hívja fel a figyelmet.
Moss kezet, mielőtt megérinted a szemed – a vakság megelőzéséért, Washington, 1942-1945
Seymour Nydorf (1914-2001) az amerikai közegészségügyi hivatal számára 1944-ben készített munkája
Egy papír is megteszi, de kezet mosni jobb – hirdette két, ezekkel egy időben készült holland plakát
Kezet mosni, kezet mosni, kezet mosni – hirdette egy ötvenes évek végi holland plakát (Ary Hanselma, 1958)
Az étkezés előtti legfontosabb lépésre a Szovjetunió is számos munkával hívta fel a figyelmet, habár ezek a képek sokszor kevésbé vonzották a szemet, mint nyugati társaik
Az ételmérgezés baktériumait a kéz terjeszti! – hívja fel a figyelmet a hatvanas évek két különböző színárnyalatban is készült brit plakátja.
A hollandok még ekkor is a tradicionálisabb ábrázolásmódot választották (graf. V. Riel)
A helyzet azonban 1965-re jócskán változott: a rajzot felváltotta a fotómontázs
