Sokféle oldalról meg lehet közelíteni az idei Oscar-gálát, de jelenleg az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy különösebben váratlan fordulatok nélkül telik majd a díjkiosztó – persze a 2017-es borítékcserés fiaskó óta már kötelező hozzátenni: hacsak nem történik valami komikus hiba. Már a jelöltek listáját is azért bírálták többek között, mert szinte minden kategóriában a papírforma érvényesült, és nehéz elképzelni, hogy ez pont a díjak odaítélésekor változna. Így is akad azért pár kérdőjel, és jó sok szempont, amiért érdemes lehet várni, vagy érdeklődéssel figyelni, kik és milyen filmek kapják a filmipar legfontosabb díjait az idén.
Amit a média biztosra vesz
Ha lehet hinni a szaksajtónak, akkor a főbb kategóriákban igen nagy meglepetés lenne, ha nem úgy alakulna a díjazottak listája, ahogy azt ők és a fogadóirodák is várják. Így a legjobb film díjáért Sam Mendes első világháborús opusza, az 1917 indul a legnagyobb eséllyel, mely már a Golden Globe-on és egy sereg egyéb díjkiosztón is tarolt. A filmnek megvan az a kétségtelen előnye, hogy nem kimondottan megosztó, nem kísérik parázs viták, mint mondjuk a Jokert vagy akár Quentin Tarantino Volt egyszer egy Hollywoodját, és a filmakadémia egyébként is kedveli a nagyszabású történelmi filmeket. A többi jelölt közül az Élősködők esélyeit leginkább az ronthatja, hogy a legjobb nemzetközi film kategóriájában is jelölték – és az tényleg mindennél biztosabbnak tűnik, hogy ott nyerni fog.
Ezzel párhuzamosan a legjobb rendező díjára is Mendes a legesélyesebb, aki ugyanúgy a koreai Bong Joon Hóval versenyezhet, mint a legjobb film kategóriájában, és itt is Tarantino vagy Todd Phillips (Joker) szólhat még bele a versenybe, Martin Scorsesének kevés esélyt adnak. De az 1917 profi, merész és magabiztos kivitelezése miatt az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Sam Mendes húsz évvel az első Oscarja után (amit az Amerikai szépségért kapott) begyűjt egy másodikat is. Ha így történik, akkor ez lesz a leghosszabb eltelt idő két rendezői Oscar között.
Még a fentieknél is biztosabbra veszi mindenki, hogy a legjobb női főszereplő csakis Renée Zellweger lehet. Hiába vannak még kivételes alakítások az övén kívül is, a bukott, félresiklott életű hollywoodi díva, Judy Garland szerepe annyira hálás, hogy sokan már azelőtt Zellwegernek ítélték a díjat, hogy a Judyt egyáltalán bemutatták volna. Itt talán közbeszólhat Scarlett Johansson, aki akár történelmet is írhatna, ha ezt és a legjobb női mellékszereplő díját is behúzná, ám erre azért kicsi az esély.
Végül a legeslegbiztosabbnak a legjobb férfi főszereplő díját tartják: Joaquin Phoenix szintén egy olyan szerepet alakít a Jokerben, amit mintha csak az Oscar-gála kedvéért írtak volna neki. A kérdés igazából az, hogy a díjkiosztó szezont végigturnézó, és azokon a környezetvédelem és a diverzitás mellett is kiálló színész most kiknek és mit fog üzenni a köszönő beszédében. A kategóriában először jelölt Adam Drivernek valószínűleg még várnia kell, elvégre Phoenixet is jelölték már kétszer korábban.
Történelmet írhatnak
Ahogy tehát feljebb is olvasható, Scarlett Johansson lehet az első az Oscar-díj történetében, aki két kategóriában is nyer: a legjobb női főszereplő díját a Házassági történetben, a legjobb női mellékszereplőét pedig a Jojo Nyusziban nyújtott alakításáért zsebelheti be. Ő a tizenkettedik egyébként, akit két kategóriában is jelöltek, de eddig senkinek sem sikerült egyszerre mindkettőt díjra váltania, pedig próbálkozott korábban Jessica Lange, Sigourney Weaver és Al Pacino is, legutoljára tizenkét éve Cate Blanchett – ő akkor végül egyik kategóriában sem nyert. Ezúttal Renée Zellweger tűnik a legkomolyabb akadálynak.
Olyan sem volt még, hogy két olyan produkció versenyezzen a legjobb film díjáért, amelyek rendezői az életben egy párt alkotnak, márpedig az idén Greta Gerwig (Kisasszonyok) és Noah Baumbach (Házassági történet) úgy izgulhatnak majd, hogy egyúttal élettársuk ellen is kell szurkoljanak (bár ez utóbbit biztosan nem fogják bevallani). Akik azt mondanák erre, hogy Katheryn Bigelow 2010-ben úgy nyerte meg a díjat a Bombák földjénért, hogy James Cameron filmje is ott volt a vert mezőnyben, azokat a BBC emlékezteti rá: ők akkor már tizennyolc éve elváltak.
Amennyiben az Élősködők esetleg mégis lenyomná az 1917-et a legjobb film kategóriájában, ugyancsak történelmi győzelem lenne, ugyanis nem angol nyelvű film még sosem nyert (a francia The Artist – A némafilmes nem számít, hiszen egy szót sem beszélnek benne). Ha nem így lesz, Bong Joon Ho akkor is elmondhatja magáról, hogy az övé volt az első koreai film, amit egyáltalán bármilyen díjra jelöltek az Oscar-díj történetében, még ha ez utóbbi megdöbbentő információ is, ismerve a koreai filmipar erejét. Sokak szerint már az is történelmi fegyvertény, hogy az Élősködők kedvéért amerikaiak tömegei ültek be egy feliratos filmre, összesen 30 millió dollár értékben váltottak rá jegyet.
Végül a dalszerző Diane Warren véget vethet történelmire nyúlt sorozatának, miszerint ő a legtöbbször Oscarra jelölt nő, aki még sosem nyert: a mostani a tizenegyedik jelölése, amit az Áttörés című filmben hallható betétdalért kapott (a leghíresebb ilyen sorozatot produkáló Glenn Close-t „csak” hétszer jelölték eddig). Más kérdés, hogy a fogadóirodák szerint ennek van a legkisebb esélye a kategóriában.
Mi lesz a Netflixszel?
Azok után, hogy a januári Golden Globe-gála a Netflixről szólt (előtte azért, mert elképesztő mértékben dominálta a jelöltek mezőnyét, utána meg azért, mert alig nyert valamit), és most is a legtöbb jelölést (összesen 24-et) kapta az összes stúdió közül, most mégis azt valószínűsítik a hozzáértők, hogy ez az Oscar-gála sem a streamingóriásról fog szólni. Emlékezetes, hogy már tavaly is nagy reményekkel vágott neki a Netflix a gálának – akkor elsősorban Alfonso Cuarón Roma című filmjének köszönhetően –, de végül a vártnál kevesebb díjjal kellett megelégednie, és a New York Times már most tudni véli, az idén is hasonló lesz a helyzet.
Pedig a cég legalább 70 millió dollárt, példátlanul nagy összeget költött az idén az Oscar-kampányra, ennek ellenére az esélylatolgatásokat összesítő Goldderby oldal mindössze két díjat jósol a Netflixnek. Az idei gálán Az ír (The Irishman) című Scorsese-film a Netflix zászlóshajója, de ha hinni lehet a jóslatoknak, akkor az is könnyen előfordulhat, hogy a tíz jelöléséből egyetlenegyet sem tud majd díjra váltani. A cikk azt sugallja, hogy ha tényleg így lesz, akkor a Netflixnek ideje stratégiát váltania, hiszen a Golden Globe-bukta is azt mutatta, az iparágon belül egyszerűen megelégelték a streamingcég nyomulását, és ugyan valóban rendesen kell költeni egy Oscar-kampányhoz, de azért a pénz sem garancia mindenre.
Főleg, hogy akármi is lesz a gálán, a Netflix már nyert: milliók ismerik a filmjeiket, ünnepelt rendezők kilincselnek náluk, hogy iszonyatos pénzekért rendezhessenek filmeket, és ma már egyáltalán nem szentségtörés ezeket az alkotásokat nem a moziban, hanem otthon a monitoron nézni. Lehet, hogy a filmakadémia nem díjazza ezt a rongyrázós tempót, de már az a tény, hogy évről évre több Netflix-produkciót jelölnek díjakra, azt mutatja, a stratégia működik.
A külföldiek boríthatnak
Na és ha mégsem minden úgy lesz, ahogy azt a jólértesültek mondják? Azt nagy valószínűséggel a külföldről érkező új filmakadémia-tagoknak lehet majd megköszönni. A filmakadémia tagjai között ugyanis egyre növekszik a külföldiek aránya: az új tagok 39 százaléka nem amerikai, és ez egyre jobban kedvez a külföldi produkcióknak is.
Már tavaly is ott volt a Roma a legjobb film díjáért hadba indulók között, most pedig az Élősködők követte a példát, olyannyira, hogy nem is teljesen esélytelen. Ha az idén nem is, a jövőben egész biztosan lehet rá számítani, hogy a filmakadémia globalizációja egyre nagyobb hatással lesz a díjazottak mezőnyére is. És ha ez így lesz, a jövőben talán a filmakadémia is kevesebb okot fog adni azoknak, akik most a túlságosan fehér jelöltlista miatt bírálták a döntéseket.
Kiemelt kép: AFP
