Kezdésre nagyjából ezren gyűltek össze a budapesti Madách téren, hogy a színházak szabadságáért és a kultúra függetlenségéért tüntessenek. A színpadot a diadalív előtt állították fel, a tömeg a kiskörútig ér. A színpadról tolmácsolták a rendőrség kérését, hogy tömörüljenek a résztvevők, és ne lógjanak ki az úttestre. A tömeg azóta nagyjából háromezresre gyarapodhatott, már a villamossínekig ér.
Vannak szolidabb transzparensek, például azzal a felirattal, hogy „A nemzet a kultúra”, de látható volt egy „Féregirtást a parlamentben” feliratú is. Kocsis Gergely a színpadról azt kérte, hogy ezt a molinót tegyék el, mert – utalt a tüntetés mottójára – „a kultúra nemzeti alap”, amit egyébként skandálandó rigmusnak is javasolt. Kérésének eleget is tettek.
Az alapvetően jó kedélyű tömegben láttuk a Kossuth-díjas színművész Gálvölgyi Jánost, Závada Péter, Darvasi László és Péterfy Gergely írót feleségével Péterfy-Novák Évával, Lang Györgyit, a Pa-Dö-Dő énekesét, a Katona József színház több művészét, illetve ellenzéki politikusokat.
Elsőként Fullajtár Andrea arról olvasott fel egy beszédet, hogy milyen érzés „zaklatószínházként” megbélyegezve lenni. „Tudsz tovább hallgatni?” – kérdezte a végen az egybegyűlteket, mire a tömeg azt üvöltötte: nem!
Ezután harminc évesnél fiatalabb színművészek nyílt levelét olvasta fel Sodró Eliza, a Radnóti Színház társulatának tagja. Címzettje az Országgyűlés, a 130 aláíró szakmai egyeztetést követel, tiltakozik a független színházak támogatásának – a kormányzati előterjesztés első változatában felvetett – eltörlése ellen, és úgy véli, önkormányzati színházak esetében a miniszteri vétó az igazgatói kinevezéseknél sérti a színházak szabadságát. A törvény felpuhítása sem nyugtatja meg őket.
Farkas Franciska színész tüzes beszéde következett, a független színházakat képviselve azt kérdezte: „szerintetek paranoiás vagy okos-e, aki hallgat?”
Nem kell bátorság ide kiállnom, mert a hazámban vagyok
– mondta, és azt is, hogy a demokrácia első szabálya: viselkedj úgy, mint egy demokráciában, mert félelemből nem épül semmi.
Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója szerint minden lelkiismeretes embernek fel kell lépnie a kultúra elleni merénylettel szemben. Bulgakovtól idéz: a gyávaság a legeslegnagyobb bűn. A törvényjavaslat módosítása „nektek köszönhető” – mondta Jordán, hozzátéve, hogy Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár többeknek levelet küldött ma azzal, hogy semmi sem igaz a törvénytervezettel kapcsolatos hírekből.
Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója a színház névadóját idézi: nem szabad idomulni ideológiákhoz, rezsimekhez, majd elmondja Az élet értelme című Örkény-novellát.
Pintér Béla rendező azt mondta, tegnap este írt egy nagyon dühös beszédet, csupa felkiáltójellel, és amikor kiderült, hogy az eredeti törvényjavaslat nagy részét visszavonták, úgy döntött, felolvassa kérdőjelekkel. A fideszes honatyák és kulturális prominensek szerinte eddig is hozzájuk jártak színházba sírni és nevetni, mert ők is tudják, hogy a színház alapvetően kritikus és ellenzéki, vagy ha nem az, akkor kurva unalmas és hazug. „És a kormánypropagandában még elviselitek a hazugságot, de a színházban már ti se.”
Megijedtetek, hogy bűnhődni fogtok? Nem is akárhogyan. Megtudtátok, hogy a pokolban kipeckelt szemmel kell majd néznetek Balázs Péter szolnoki rendezéseit, a Wales-Magyarország világbajnoki selejtezőt, és a végtelenített Bayer Showt?
– kérdezte. Az utolsó kérdései pedig így szóltak:
Mégsem fogtok bűnhődni? Mégsem vagytok gyilkosok? Mégsem vagytok a kultúra gyilkosai?
Pintér óriási tapsot és ujjongást kapott.
Karácsony Gergely főpolgármester azt mondta, nem örül, hogy színpadra kell állnia, mert a színpad nem a politikusoké, hanem a művészeké, ahogy az akadémia a kutatóké, az iskola pedig a diákoké és a tanároké. Hozzátette: most a kultúrán a sor, de mindenkiért ki fognak állni, ha bajba kerül.
Emlékeztetett, hogy tíz évvel ezelőtt a kormány még két évig készítette elő az előadóművészeti törvényt; ami akkor két év volt, az ma két nap – mondta, jelezve, „ez csak nekik lesz törvény, nekünk diktátum”. Ez a diktátum szerinte mindenkinek szól – kormánypártiaknak és ellenzékieknek, vidékieknek és fővárosiaknak – , de leginkább mégiscsak a budapestieknek üzen, akik október 13-án visszavették a városukat. „Értjük az üzenetet és itt most vissza is fogunk üzenni. Üzenjük azt, hogy megvédjük a színházainkat, megvédjük a művészeinket, megvédjük a szabadságunkat” – mondta Karácsony, aki szerint küzdelmes évek jönnek, de vannak még szabad városok ebben az országban és Európában, akikkel össze lehet fogni. Szerinte küldelmes évek jönnek, és az elkövetkező öt évben sokszor kell majd kiállni hasonló ügyek mellett, de a város ereje mindennél erősebb, hisz már elég volt szerinte arra is, hogy a törvénytervezet legabszurdabb elemeitől elálljon a kormány.
Lehet, hogy színház az egész életünk, de Budapesten ebben a darabban nem a kormány, nem a miniszter, még csak nem is a főpolgármester a direktor. Hanem, ti, mindannyian, szabad budapesti polgárok
– fejezte be a főpolgármester.
Boross Martin rendező arról beszélt, pár nap alatt 50 ezren írták alá a kormány törvényjavaslata ellen tiltakozó petíciót. A kormány most meghátrált, de bármikor jöhet durvább törvény, ébernek kell maradni – jelentette ki.
A tüntetés végén az összes szónok a színpadra ment a tömeg skandálása közepette, majd miután elkészült a szokásos telefonos, világítós élőkép, a résztvevők békésen elkezdtek elvonulni.
Az előző részekből
December 3-án jelentek meg először sajtóértesülések arról, hogy a kormány új törvényjavaslatban tervezi szabályozni a kulturális életet. A kiszivárgott előterjesztés-tervezet alapján úgy tűnt, a 2020. január 1-jén hatályba lépő módosítás megszüntetné a Nemzeti Kulturális Alapot, másrészt vétójogot adna z önkormányzati fenntartású színházak igazgatóinak kinevezéséhez az emberierőforrás-miniszternek, harmadrészt megszüntetné a független színházak működési támogatását. A javaslat ellen rövid idő alatt széles körű tiltakozás bontakozott ki, nemcsak ellenzéki politikusok, hanem a színházak részéről is. A kormány a Gothár-üggyel indokolta a törvényjavaslatot, noha arról már a zaklatási botrány kirobbanása előtt is bőven folytak az egyeztetések. „A Gothár-féle zaklatószínházak követelik a pénzt a kormánytól, miközben nem engednek betekintést az ügyeikbe, és akár évekig is eltussolnak bűncselekményeket” – írta a Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté, mire az érintett Katona József Színház társulata közleményben utasította vissza a támadást, és hitet tett az intézményt vezető Máté Gábor mellett. Továbbá a társulat elutasította, hogy a kormány az ügyre hivatkozva az egész magyar színházi életet akarja ellehetetleníteni.
Ezért hirdették meg december 7-én, szombaton hétfő este 18 órára a Tüntetés a szabad színházakért, a kultúra függetlenségéért nevű demonstrációt, eredetileg a Városháza elé, ám másnap a nagy érdeklődés miatt áthelyezték a tüntetést a Madách térre. A tüntetést a Katona mellett az Örkény és a Radnóti színház szervezik, illetve a Független Előadó-Művészeti Szövetség. Egy petíció is indult a kulturális élet szétverése ellen, amit a tüntetés időpontjáig csaknem 50 ezren írtak alá. Ráadásul a Demeter Szilárdhoz, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójához köthető törvényjavaslat még a kormány által kiváltságos helyzetbe hozott Magyar Művészeti Akadémia (MMA) támogatását sem nyerte el, a független színházak kinyírását pedig a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila sem támogatta.
Hétfőn reggel már egy részben más tartalmú előterjesztés került fel az Országgyűlés honlapjára, ebben a leginkább kifogásolt intézkedések már nem kaptak helyet: hiányoznak belőle a Nemzeti Kulturális Alapot érintő rendelkezések, és nincs benne az a szakasz sem, amely gyakorlatilag vétójogot adott volna az emberi erőforrás miniszternek az önkormányzati fenntartású színházak igazgatóinak kinevezéséhez. Kikerült továbbá a független színházak működési támogatásának megszüntetése is. A tüntetés szervezőit azonban ezek a módosítások sem tántorították el, és ugyanúgy megtartják a demonstrációt, mivel „még így is homályos az NKA jövőbeli szerepe, hogy hogyan is működik majd az önkormányzati színházak igazgatóinak kinevezése és még mindig nem kérdezték meg a szakmai szervezeteket a törvényjavaslatról.”
A tüntetésen a tervek szerint felszólal Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója, Fullajtár Andrea, a Katona József Színház színésze, Sodró Eliza, a Radnóti Miklós Színház színésze, Barda Beáta, a Trafó Kortárs Művészetek Háza ügyvezetője, Farkas Franciska, színész, drámapedagógus, Mácsai Pál, az Örkény István Színház igazgatója, Pintér Béla, a Pintér Béla és Társulata alapítója és Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere.
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu
