Kultúra sorozatkritika

Te féltékeny lennél, ha otthon találnád a klónodat a feleségeddel?

A Netflix új sorozatában Paul Rudd megküzd Paul Ruddal, és Paul Rudd kerül ki belőle győztesen. Living With Yourself, kritika.

Aki érezte már valaha úgy, hogy csak árnyéka önmagának, és sem a munkahelyén, sem otthon nem mennek úgy a dolgok, ahogy szeretné, de akárhogy kapálózik, egyre mélyebbre merül valami szürke, ragacsos masszába, amitől lassan már lélegezni is alig tud, amúgy meg mindegy, mert már úgyis közel a lebukás pillanata, amikor ország-világ rádöbben majd, hogy a funkcionális személyiség burka mögött csak tömény fáradtság és szorongás van, és rég nem ura már semminek, csak tehetetlenségi erőtől hajtva, robotpilóta üzemmódban zuhan ki a saját életéből… szóval, akinek ez ismerős valahonnan, annak könnyű lesz kapcsolódnia a Netflix sorozatához, a Living With Yourselfhez.

Elliott Milest, a szebb napokat látott reklámszakembert ugyanis pont ebben az életszakaszában ismerjük meg, amit az első epizód felütése rögtön jól össze is foglal. Az asztalánál ücsörgő Miles, aki már ránézésre olyan, mintha a kiégési szindróma szótári illusztrációja lenne, lecsap egy zümmögő legyet az iroda ablakán, majd rezignáltan közli a döglött rovarral:

Szívesen.

Láthatóan arra vár, hogy rajta is így megkegyelmezzen valaki, vagy ha nem, akkor viszont jöjjön a csodálatos újjászületés. És erre nem is kell sokáig várnia, ráadásul a két dolog egyszerre valósul meg: egy gyanúsan energikus kolléga mesél neki egy titkos SPA-ról a város szélén, ahol 50 ezer dollárért kitisztítják az ember DNS-ét, így újra fiatalnak és erőtől duzzadónak érezheti magát. Miles be is fizet, és láss csodát, este teljesen megújulva tér haza feleségéhez.

Fotó: Netflix

Az obskúrus SPA üzemeltetői csak azt a részletet felejtették el neki megemlíteni, hogy itt valójában a „DNS-tisztítás” valójában a páciensek megölését jelenti, ami után egy feljavított klónnal helyettesítik őket. Az apró betűs rész hősünk esetében is csak azért derül ki, mert hiba csúszott az eljárásba, így a régi Miles egy erdőben elásva ébred az éjszaka közepén, még az eddiginél is fáradtabban és zaklatottabban, de az igazi sokk otthon éri, amikor a lépcsőfordulóban összefut önmaga szebb, okosabb és kisimultabb verziójával. Az új Miles ráadásul nemcsak otthon takaros és előzékeny, de a munkahelyen is sziporkázik.

Az őrült alapvetésben persze nincs sok újdonság, a romantikus írók már a 19. században rájöttek, hogy nem a vámpír vagy a farkasember, hanem a hasonmás a legfélelmetesebb szörnyeteg. Ő az, aki ellen sosem győzhetünk. Ha ugyanis saját magunkkal viaskodunk, a diadal eleve magában hordja megsemmisítő vereségünket, az énünk egy részének elvesztését is. Nem véletlen, hogy a hasonmás a modernkori elidegenedés és meghasonlottság fontos metaforájává vált. Már E.T.A. Hoffman eszelős vízióit is doppelgängerek népesítik be, és Dosztojevszkij szatirikus regényében is egy ilyen imposztor jelenti a fenyegetést, aki módszeresen kiszorítja saját életéből a jóravaló kishivatalnokot. A film pedig nagy elánnal karolta fel a hasonmás figuráját, amint a trükk-felvételek színvonala ezt lehetővé tette. Műfaji megkötés nincs, a motívum ugyanúgy felbukkan horrorban (A testrablók támadása), mint művészi sci-fiben (Solaris), vagy háborús burleszkben (Chaplin A diktátora). A hasonmás időnként misztikus, máskor tudományos eredetű, de mindig egzisztenciális fenyegetést jelent. Friss példaként említhető Ang Lee őszi akciófilmje, a Budapesten forgatott Gemini Man, amiben a fiatal Will Smith akarja megölni az idősebb Will Smith-t, ám az utóbbi egy-két évtizedekből hosszasan lehetne sorolni a filmeket, amik ennél sokkal mélyebbre ásnak a témában. Hogy csak pár emlékezeteset említsünk: Hold, Ellenség, Fekete hattyú, Tűnj el!, Mi, vagy épp Charlie Kaufman filozofikus agymenései, mint A John Malkovich-menet, az Adaptáció és az Anomalisa.

Fotó: Netflix

Ebbe a sorba illeszkedik a Living With Yourself is, ami nyolc húsz perces epizódba mutatja be, milyen az, ha betoppan önmagunk egy jobb kiadása az életünkbe. Kalandokban nincs hiány, hol bizarr szimbiózis alakul ki a két Miles között, hol egymásnak esnek és meg akarják ölni egymást. A Netflix sorozata mindezt a humorosabb oldaláról fogja meg, de két poén között azért igyekszik tanulságokkal is szolgálni arról,

  • hogy milyen veszélyei lehetnek az azonnali újjászületést/megvilágosodást/lefogyást/leszokást ígérő csodakezelések divatjának.
  • hogy olykor talán ki kellene szállnunk a mókuskerékből, nem pedig ezerrel doppingolnunk magunkat, csak hogy bírjuk a tempót.
  • és hogy nem biztos, hogy akkora ötlet végleg megszabadulunk a béna oldalunktól, mert bármennyire is furcsa, sokszor épp a gyengeségeink tesznek minket emberivé.

A Living With Yourself tehát nagyon aktuális témákat feszeget a kiégés szküllája és az önsegítő csodamódszerek kharübdisze között hánykolódó korunkban. A sorozat elsődleges célja persze a szórakoztatás, így abszurd alapvetését azért messze nem bontja ki olyan következetesen, mint mondjuk Charlie Kaufman forgatókönyvei, egyes érezhetően pontokon elcsábítják a konvencionális fordulatok szirénhangjai. Azonban az egyenetlenségeivel együtt is nagyon élvezhető a sorozat, amikor épp olyan humorra vágyunk, ami kellően abszurd, de nem igényel túl nagy erőfeszítést a nézőtől. Paul Rudd pedig kiváló választás a megkettőzött szerepre, már csak azért is, mert vele kapcsolatban bevett popkulturális mémmé vált, hogy lehet valami sötét titka, mert 50 évesen is kölyökképű, és egyszerűen képtelen az öregedésre. Itt végre megmutatja, hogy tud ő is elnyúzott, depis és undok lenni, és ezt az énjét ráadásul az örökké kisimult, kedves, szorgalmas és mosolygós betolakodó fenyegeti, aki olyan, mintha a Paul Rudd-mém önálló életre kelt volna. Az ilyen dupla-szerep mindig jutalomjáték és kihívás egyszerre a színésznek, és Rudd tudott élni vele, akárcsak az ikerpárt alakító James Franco a Fülledt utcákban.

Fotó: Netflix

A többi szereplőnek nem nyílik ekkora tér, leginkább csak asszisztálnak Rudd belső viaskodásához, de rájuk sem lehet panasz. Sőt, még egy magyar szál is felbukkan, a Miles titkán egyből átlátó dúsgazdag megrendelőről ugyanis kiderül, hogy nemcsak dörzsölt vállalkozó, de gyerekként Magyarországról hurcolták el a koncentrációs táborokba, és a holokauszt után menekült ki és csinált karriert Amerikában. Egy éjsötét monológban még reklámot is csinál a magyar gasztronómiának.

A mangalica egy ritka disznófajta. Magyarországról hoztam. Nincs hozzá fogható a világon

– büszkélkedik el Milesnak, mielőtt belecsapna borzalmas tanmeséjébe, és később küldet is neki kertvárosi otthonába egy félbevágott mangalicát, ami ugyanúgy értelmezhető a hála jeleként és fenyegetésként. Pontosan ezek a zavarba ejtő kettősségek emelik ki a Living With Yourselfet a kortárs dramedyk egysíkú mezőnyéből: itt sosem lehetünk biztosak abban, hogy a következő pillanatban nem vesznek-e az események váratlan fordulatot, vagy nem futunk-e össze a lépcsőfordulóban önmagunkkal.

Living With Yourself, Netflix, 2019, 8 epizód. 24.hu: 8/10

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.