Hiába tombol a Második Nagy Stephen King Láz, amikor a horrorkirály egyik fő műve, az AZ új mozifilmes adaptációja épp rekordokat döntöget a jegypénztáraknál, Stephen King nem pihen, és az angolszász nyelvterületeken mostanában jelenik meg a The Institute (Az intézet) című új regénye, mely egy olyan koncentrációs táborról szól, ahol telekinetikus képességekkel bíró gyerekeket tanítanak – vagy ki tudja, mit csinálnak velük. Ennek apropóján a Guardian újságírója, Xan Brooks beszélgetett a szerzővel, aki nem okozott csalódást, elejtett néhány erős mondatot.
Mindjárt az elején közölte, hogy a sztori ötletét nem Trump bevándorlási törvényei inspirálták, mert már azelőtt megvolt a szöveg, hogy „az az inkompetens barom elnök lett volna”.
Gyerekeket tartanak fogva és kényszerítenek rabszolgaságba a világ minden részén. Remélhetőleg azok, akik elolvassák a könyvemet, érezni fogják a hasonlóságokat a jelenlegi kormány kegyetlen és rasszista intézkedéseivel.
Majd arról beszélt, hogy a könyveiben foglalt borzalmak ellenére meggyőződése, hogy az emberek alapvetően jók – majd egyből kétségbe vonta önnön moralitását, amikor arról kérdezték, hogyan érinti, hogy korábban gagyi ponyvaszerzőnek minősítették, ma meg nemzeti kincsként kezelik.
Jó érzés legalább részben tiszteletreméltónak lenni. Túléltem a legtöbb vitriolos kritikusomat, ezt nagy örömmel mondhatom. Ettől rossz ember lennék?
Ugyanakkor szerinte ma is létezik még a magaskultúra és a popkultúra elválasztása, pedig hát ki dönthetné el, hogy a Rigoletto áriái vagy a Stones Sympathy for the Devilje a jobb? Brooks a sokat emlegetett termékenységének okairól is faggatta Kinget, aki azonban nem tudott semmilyen nagy megfejtéssel szolgálni: ebben a tempóban ír, mert neki így esik jól. Ugyanakkor azt hozzátette, hogy
a kreatívok élete borzasztóan rövid. Annyi mindent akarok belesűríteni, amennyit csak tudok.
A teljes interjú itt olvasható, angolul.
Kiemelt kép: Rick Kern/WireImage/Getty Images
