A mindennapokban és a művészeti alkotásokban is egyre többet beszélünk az életközepi válság jelenségéről, az életvégiről azonban kevesebbet. Hella Joof dán rendező szerencsére most egy egész filmet szentelt ennek a témának. A film szépen beilleszkedik Joof életművébe, aki készített már filmet a harmincas-negyvenes korosztály párkeresési és családalapítási nehézségeiről (Majdnem tökéletes szerelem), majd a házasság széteséséről az ötvenes korosztállyal a főszerepben (Szerelem Máltán).
Az Újrakezdők (Happy Ending) még egy generációval hátrébb lép, és arról beszél keserédes hangnemben, mi van akkor, amikor nyugdíjba vonulunk és elvileg boldogan és szabadon élvezhetjük a hátralévő időnket, ráadásul – ha szerencsénk van – egy viszonylag jól, de legalábbis működő házasságban. Helle és Peter egy ilyenben éldegél egymással, vagy úgy 40 éve. Helle évek óta várja a pillanatot, amikor férje nyugdíjba vonul, és végre boldogan élvezhetik szabadidejüket, akár kertjükben üldögélve, akár Európát beutazva.
Peter azonban nem pont így képzeli el kettejük jövőjét, sőt. Egész pontosan kirajzolódott tervekkel vág neki nyugdíjas éveinek. Feleségét villámcsapásként éri a hír, mikor bejelenti, hogy nagyobb részesedést vásárolt egy borászatból, melyhez felélte az összes vagyonukat.
A férfi az egyik pillanatban még csak azt pedzegeti, hogy több programot kellene külön csinálniuk, nem sokkal később azonban szünetet, majd válást követel feleségétől. Peter új kalandokra vágyik, ismerkedni, de leginkább élni szeretne és dacolni azzal az általános felfogással, miszerint hetvenen túl nem érdemes zabszemmel a fenekünkben rohangálni, hiszen fél lábbal a sírban vagyunk már úgyis. Peter és Helle ráadásul elég jó karban vannak. Jómódú, elegáns középosztálybeliek, és úgy is néznek ki. Szépen, de persze öregednek azért, amit a film kendőzetlenül, azonban nem ízléstelenül mutat be. Ilyen a szexjelenet, mely ledönti az időskori együttléttel vagy magával a test kinézetével kapcsolatos tabukat.
Peter magának és a külvilágnak is kőkeményen bizonyítani szeretné, hogy felette még nem járt el az idő és valóban képes a fiatalabb generációval tartani a lépést, legyen szó öltözködésről, a közösségi média használatáról vagy éppen az ismerkedésről. Ezt meghallva, Helle is próbálkozni kezd, szelfibottal a kezében lő magáról szexi, fehérneműs fotókat, hogy így hódítsa vissza férjét. Nevetünk rajta, de közben nagyon együtt is tudunk érezni a lába alól a biztos talajt elvesztő, idősödő nővel. És bármilyen fájó, a film azt a különbséget is felvillantja, hogy nem pont ugyanolyan hetven közeli nőként egyedül maradni, mint ugyanennyi idős férfiként.
Petert és Hellét, próbálkozásaik ellenére, magány veszi körbe, ahogy a film többi szereplőjére is jellemző ez az érzelmi állapot, például lányukra. Peter nála és családjánál száll meg átmenetileg, ezen idő alatt pedig megismerjük mint apát is, aki újjászületése közben megfeledkezik szülő lenni, egy ponton pedig mintha fel is cserélődnének a családi szerepek és lánya válna édesanyjává.
A film erőssége leginkább abban rejlik, hogy nyíltan beszél a szexualitásról, ráadásul nemcsak a férfiakéról, hanem a nőkéről is egyaránt, legyen 40 vagy 70 éves az illető. Direkt kerülöm a bátor jelzőt, mert ennek alapvetőnek kellene lennie ma már, nem merésznek. Ahogy a legtöbbünk nem akad már fenn azon, hogy esetleg naturalisztikusabb szexjelenetet lát egy alkotásban, ugyanolyan természetes egy idősebb test vagy időskori szexualitás megjelenítése is.
Nem rossz film tehát az Újrakezdők, de nem is kihagyhatatlan. Nem mond sok újat, sem a kapcsolatokról, sem az öregedésről, de talán nem is akar. Inkább arra koncentrál, hogy olyan pillanatokat villantson fel, melyek valószínűleg a legtöbbünkkel megtörténnek életünk során. Mi is elhagyunk, ahogy velünk is szakítanak néha, amibe egy kicsit belehalunk, aztán dühösek leszünk, majd elviseljük. Ki így, ki úgy. Próbáljuk újratervezni az életünket, profilképet váltunk, esetleg felmegyünk társkeresőkre, és az is benne van a pakliban, hogy teljesen kifordulunk magunkból egy időre, akár 20, akár 30, de 70 évesen is. És, bár dönteni akárhány évesen lehet szabadon, tény, hogy párt találni sokkal nehezebb egy bizonyos kor felett. Persze, csak ha akarunk.
Újrakezdők (Happy Ending), 2018, 96 perc. 24.hu: 6/10
Kiemelt kép: ADS
