A New York-palota Budapest történetének megkerülhetetlen része: az 1894-ben átadott, a New York Life Insurance Company számára épült – az ekkor épp a Budavári Palota átépítésén, illetve a nemrég bezárt Néprajzi Múzeum eredetileg a Magyar Királyi Igazságügyi Palotának adott otthont adó tömbjén dolgozó Hauszmann Alajos, valamint Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei szerint megvalósult –, a New York-i Szabadság-szobor alakját nem csak oromzatán, de belső terében is megörökítő óriás előbb az építtető biztosítótársaság, majd az Est Lapok, az Adria Biztosító, valamint a Pallas Lap- és Könyvkiadó Rt. otthona volt, mielőtt hosszan tartó tetszhalott állapotából 185 szobás luxushotelként született újjá.
A 2004-ben befejeződött munkák során az egykor a magyar művészvilág krémjét vendégül látott, a szocializmus évtizedei alatt Hungária néven működött,
márvány- és aranydíszekkel, freskók tucatjaival és óriási tükrökkel díszített
New York Kávéház is megújult, melynek székeit és asztalait a századelőn olyan zsenik koptatták, mint Ady Endre, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, Kosztolányi Dezső, Szinyei Merse Pál, valamint a Nyugat számos más munkatársa.
Ideje volt a helyhez kötődő legérdekesebb legendát is formába önteni, így megbízták az Ungváron élő, miniszobraival évek óta Budapestet gazdagító Kolodko Mihályt, hogy a szerdán általunk is bemutatott Noé bárkája, illetve A tizennégy karátos autó című Rejtő-regény névadója mellett egy kulccsal üldögélő búvár alakját és készítse el – derült ki a művész részvételével tartott szerda délutáni túrán, ahol az is elhangzott, hogy
A történet az 1894. október 23-án Steuer Sándor által megnyitott kávéház első estéjéhez kötődik: eszerint az ekkor itt tartózkodó Molnár Ferenc – a Pál utcai fiúk későbbi, Hollywoodban is karriert építő írója – újságíró barátaival a hangulat tetőfokán úgy döntött: a frissen nyitott hely annyira tökéletes, hogy éjjel-nappal fogadnia kell a vendégeket. A kétségkívül éleselméjű meglátást tett követte:
a New York pedig a következő években a művészvilág krémjének egyik kedvenc kávéházává vált.
A csíny a valóságban persze egyáltalán nem történt meg, ennek pedig több gátja is volt: ezek közül a legfontosabb, hogy Molnár
a megnyitón pedig a felső tízezer tagjai, illetve a kor legelismertebb művészei vettek részt.
A kávéház oldala szerint mindez persze nem zárja ki, hogy az esetnek van valóságalapja – az írásban név nélkül említett kutatók szerint 1927-ben, a kávéház egy későbbi megnyitója után történt az eset. Az író ekkor már negyvenkilenc éves volt, túl a ma legismertebbnek számító művein, írásait pedig már több német, illetve hollywoodi film is adaptálta a filmvászonra.
Ez a történet akár már igaz is lehet, de a mai tulajdonosok biztosra mentek, így a megnyitás 120. évfordulóján, 2014 októberében tényleg a folyóba dobták a bejárat egyik kulcsának másolatát, hozzátéve:
„ha állandóan nem is, de legalább még 120 évig nyitva legyen.”
Mondhatjuk, hogy mindezek fényében már várható volt, hogy egyszer a kulcs maga is felbukkan majd a környéken, erre a megoldásra azonban senki sem számíthatott, Kolodko ugyanis a palota kevésbé járt oldalán, az Osvát és Dohány utcák sarkán egy kő tűzcsap tetején üldögélő búvárt, illetve egy nála alig kisebb kulcsot helyezett el:
Az apró szobor szerencsére nem egy modern, hanem egy, a XX. század hajnalán előszeretettel használt búvárruhát viselő alakot ábrázol, azt sugallva, hogy az író és barátai által Dunába dobott kulcsot rövidesen egy, a vízbe merülő búvár a felszínre is hozta.
Az önkormányzat jó ötlete jelen esetben – a Madách térre került Sisi-szoborral ellentétben – kitűnő megvalósítással társult, Kolodko pedig a kulcs túlméretezésével saját humorát is belevitte az alig néhány centiméteres alkotásba, aminek
hiszen az épület Erzsébet körútra néző főbejárata körül sokkal jobb helye lehetne, mint a parkoló autók sora mellé, egy jóval jelentéktelenebb utcasarkon megbújva.
Ettől függetlenül reméljük, hogy a gerillaszobrászként indult Kolodko mögé elsőként beállt kerületi önkormányzat és a művész közti együttműködés további szuper alkotásokat szül majd, továbbra is távol maradva a közmondásból ismert ló az elmúlt években számtalan alkalommal meglátogatott túlsó oldalától.
