A világ első műholdja, a szovjet Szputynik-1 1957-es pályára állásával indult, közel két évtizeden át tartó űrverseny során az ember nem csak a világűrbe, de a Holdra is eljutott, sőt, létrejöttek az első, Föld körül keringő űrállomások: a szovjet Szaljut és az amerikai Skylab.
Jöttünk, láttunk, visszamegyünk bázist építeni – így fedeztük fel magunknak a Holdat
Sokáig az amerikaiak és a szovjetek játszótere volt a Hold, de ha visszamegyünk, teljesen más lesz a helyzet.
Ez az idő persze nem csak a rivális nagyhatalom megelőzéséről szólt, hiszen mindkét ország mérnökei tömegével ontották magukból az emberiség mindennapi életét gyökeresen megváltoztató találmányokat.
Ezek közül ma tíz, az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási hivatal, azaz a NASA szakemberei által kifejlesztett újítást mutatunk be, melyek jó részéről sokan egyáltalán nem feltételeznék, hogy bármiféle köze is lenne a világűr meghódításához.
A Black & Deckerrel együttműködésben kifejlesztett vezeték nélkül, akkumulátorral működő eszközök, melyek segítségével az Apollo-űrhajósok által használt fúróktól néhány évtized alatt eljutottunk a kertvárosban hangosan zúgó sövényvágókig és lombfúvókig
Az autók radiálabroncsainak ősei a Marson való 1976-os landolásban segítették a Viking-űrszondák egy-egy leszállóegységét, melyek egyike 43, másikuk pedig 75 hónapig járta a vörös bolygót.
Az űrhajósok által fogyasztott folyadékok ezüstionokkal megtisztító, a hatvanas években kifejlesztett rendszerek, illetve azok fejlesztései hozták el a mai úszómedencék víztisztító rendszereit, illetve a harmadik világ könnyen szállítható, ivóvizet adó berendezéseit.
A memóriahabos matracok elődei a lezuhant repülőgépekben esett kárt minimalizálták.
A lépések okozta ütközések energiáját elnyelő, a lábakat stablian tartó mai futó- és edzőcipők az Apollo-program Holdon sétáló űrhajósainak bakancsainak köszönhetően segítik a sportolókat.
A szemüveglencsék karcálló bevonata, amelyek az űrhajósok sisakjának plexilapjait védő rétegeként kezdte a pályafutását
A nagy lakástüzek megelőzését szolgáló, Honeywellel közösen kifejlesztett füstérzékelők 1973-ban debütáltak a Skylab űrállomáson, és különbséget tudtak tenni a különböző ártalmas gázok, illetve a tűzeseteknél jelentkező füst között.
A több ezer kilométert áthidaló telefonbeszélgetések sem lennének lehetségesek a NASA úttörő műholdjai nélkül.
A kilencvenes évek hajnalán a NASA JPL laboratóriuma olyan apró fényképezőgépek kifejlesztésén dolgozott, melyek elég kicsik ahhoz, hogy ne jelentsenek jelentős többletsúlyt egy űrhajón, vagy akár egy másik bolygón sétáló űrhajós kezében, ezzel pedig óriási lökést adtak az egyre apróbbá váló mobiltelefonok kamerával való felszerelésének, melyektől alig húsz év alatt eljutottunk a sokszor kompakt fényképezőgépeket is megszégyenítő okostelefonos kamerákig.
A vezetéknélküli fülhallgatók is az első űrhajósoknak köszönhetően jelentek meg: a Pacific Plantronics és a NASA mérnökei 1961-ben mindössze tizenegy napnyi közös munkával hozták létre a korábban sosem látott zajszűrő funkciót is magában foglaló mikrofonos fülhallgatót, ami alig nyolc évvel később Neil Armstrong első, Holdon elhangzott mondatát is közvetítette a Föld felé.
