Százéves korában vasárnap Berlinben elhunyt a legendás német producer, Artur Brauner, aki sokat tett azért, hogy a német filmipar ismét talpra álljon a második világháború után. Brauner 1918-ben született a lengyelországi Lodzban, csaknem ötven hozzátartozója halt meg náci koncentrációs táborokban, ő és legközelebbi családtagjai azért élték túl a holokausztot, mert a háború kitörése után a Szovjetunióba menekültek. A háború vége után Artur szülei és három testvére Izraelben telepedett le, míg Artur bátyjával Berlinbe emigrált.
Itt látta Fritz Lang legendás filmjét, a Dr. Mabuse végrendeletét, melynek nyomán érdeklődni kezdett a filmezés iránt, létrehozta CCC (Central Cinema Company) nevű produkciós cégét, és elkezdett filmeket gyártani, eleinte kevés sikerrel, csaknem bele is bukott, ám hamar megtalálta a módját, hogy sikeres filmjei legyenek. Olyannyira, hogy pályafutása során mintegy háromszáz film elkészülte fűződik a nevéhez, ezek közül számos olyan, mely a holokauszttal és annak áldozataival foglalkozik, így például az 1990-ben készült, megrendítő, Oscar-jelölt Európa, Európa és a 2011-ben készült Csodagyerek.
Olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Romy Schneider, Maria Schell, Curd Jürgens, O. W. Fischer és Heinz Rühmann. Ő volt a producere a hatvanas években az Old Shatterhand, Az aztékok kincse, a Sean Connery és Brigitte Bardot főszereplésével forgatott Shalakónak és más western és kalandfilmeknek, de a Svejk (1960), a Bengáli tigris (1959) és a Radványi Géza rendezte Nem kell mindig kaviár (1962) is az ő nevéhez fűződik. A befolyásos producer és felesége, Maria évtizedeken keresztül rendszeres résztvevői voltak a berlini társadalmi eseményeknek. Lányuk, Alice Brauner szintén producerként lépett apja nyomába.
Kiemelt kép: Artur Brauner kezet ráz Willy Brandt német szövetségi kancellárral, Wikimedia Commons
