Kultúra sorozatkritika

A legrosszabb rémálmainkat váltják valóra

Trumpot újraválasztják, és atomrakétát lő ki egy kínai mesterséges szigetre. Oroszország megszállja Ukrajnát, és még ennél is ijesztőbb jövőt mutat a britek disztopikus szappanoperája, az Évek alatt. Kritika.

Donald Trumpot újraválasztják, és a második elnöksége utolsó hetében atomrakétát lő ki egy kínai mesterséges szigetre. Oroszország megszállja egész Ukrajnát, Európát elözönlik az ukrán menekültek. A brexit utáni brit politikai életet egy szókimondó, demagóg üzletasszony kavarja fel, London jobb módú negyedeit már kerítéssel zárják el a pórnép elől, miközben a tinédzserek valódi Instagram-szűrőkkel takarják az arcukat, és hódít a körükben az embereket a technológiával ötvöző transzhumanizmus: legszívesebben elhagynák a testüket, a tudatukat pedig feltöltenék egy digitális felhőbe. És ez mind az első részében történik az Évek alatt című brit sorozatnak, noha ez csak a háttere a főszereplő manchesteri Lyons család eseménydús mindennapjainak. Russell T. Davies új sorozata a legtöbb félelmünket valóra váltja, de az élet a katasztrófák árnyékában is megy tovább.

Az Évek alatt (Years and Years) egyértelműen az év egyik legnagyobb figyelmet kapó brit sorozata már most, és ugyan a vélemények erősen megoszlanak róla, az biztos, hogy kevés ilyen elgondolkodtató és egyben provokatív sorozat született mostanában. Russell T. Davies a brit tévézés fenegyerekének számít már jó ideje: a walesi forgatókönyvíró-producer tabutémákat bemutató sorozataival szerzett hírnevet, számos sorozata a meleg közösségről szólt, de igazán ismertté a Dr. Who című kultsorozat tette, melyet ő támasztott fel 2005-ben másfél évtized szünet után, és tett őrülten népszerűvé. Davies jegyezte a tavalyi év egyik legjobb brit dráma sorozatát, a Hugh Grant főszereplésével az HBO GO-n is bemutatott A Very English Scandalt (Egy nagyon angolos botrány) is, de az Évek alatt című BBC dráma még komolyabb figyelmet váltott ki (nálunk ez is az HBO GO-n látható).

Fotó: HBO

A sorozat műfaját talán disztópikus, fekete humorú szappanoperaként lehet meghatározni, hiszen az a sok szörnyű és/vagy bizarr történés, ami a következő tizenöt évben végigvonul a sorozatban, igazából csak a háttérben látható. Leginkább a tévében láthatjuk, ahogy épp történik valami fontos esemény, ami a legtöbbször csak körítés marad, egészen addig, amíg váratlanul be nem kopogtat a történelem a Lyons család ajtaján. A főszereplőket 2019 végén ismerjük meg: a legfiatalabb Lyons nővérnek, a kerekesszékes Rosie-nak (Ruth Madeley) megszületik első gyereke, miközben testvérei elhűlten vagy éppen lelkesen nézik a tévében, amint egy Vivienne Rook nevű üzletasszony kijelenti egy vitaműsorban, hogy ő bizony szarik Izraelre és Palesztinára, és csak az érdekli, hogy vigyék el a szemetet és az utcák legyenek tiszták. Sejthető, hogy az Emma Thompson alakította Rook még sokra viszi a brit politikában, miközben megismerjük a többi Lyons testvért: a bankban dolgozó Stephent (Rory Kinnear), feleségét, a fekete Celeste-et (T’Nia Miller); a meleg tanácsi dolgozó Dannyt (Russell Tovey) és férjét, a butácska tanár Ralphot (Dino Fetscher); és a politikai aktivista Edith-t (Jessica Hynes). A már harminc körüli testvérek szüleit nem ismerjük, a nagymamát, Murielt (Anne Reid) viszont igen, továbbá Stephenék gyerekeit, köztük a transzhumán Bethanyt, akinek rövidesen beépítenek egy mobiltelefont a tenyerébe. És az első rész végén már a családhoz tartozik Viktor, a meleg ukrán menekült is.

A főszereplők bemutatása már jelezheti is az egyik problémát az Évek alatt-tal: a minden létező kisebbséget felvonultató Lyons család összeválogatása már önmagában is didaktikusnak tűnhet kicsit, de az igazi probléma az, hogy később még jobban kilóg a lóláb, a népnevelő szándék a párbeszédeket is agyoncsapja sokszor. De ha már a párbeszédeknél tartunk, ezek jelentik a sorozat igazán gyenge pontját: tényleg szappanopera-szinten ügyetlenek helyenként, máskor meg szájbarágósan elmondják azt, amit elég lenne sejtetni, és engedni a nézőnek, hogy ő vonja le a következtetéseket (például Danny felsorolása az ijesztő modern valóságunkról: „a bankok, a nagyvállalatok, a multicégek, az Isis, Amerika, az álhírek és a hamis tények” – mondjuk aki a Marsról jön, annak biztos hasznos). És emiatt még az amúgy kiváló színészek se mindig találják a helyüket és a megfelelő hangnemet. Továbbá hiába telnek az évek, a szereplők nem változnak, mindenki pont úgy néz ki 2027-ben is, mint most, és ugyan nem ez a sorozat lényege, de ez se könnyíti meg a szereplőkhöz való kötődést.

Fotó: HBO

Mégis, amikor már a hatrészes sorozat legelső epizódjában eljutunk 2024-be, és a már említett atomtámadáshoz – ami kifejezetten bravúros és dermesztő jelenet, hiszen sok ezer kilométerre történik Manchestertől, mégis kitör a pánik –, elkezd érdekelni, hogy mégis mi a fene történhet még ezen kívül, ha már egy ülésben eljutottunk az apokalipszisig? És tényleg, akkor kezdenek a dolgok érdekesek lenni, hiszen az élet megy tovább, a világvége (még) nem jött el, cserébe még rengeteg ijesztő/abszurd jelenetre és fordulatra van lehetőség. Ez pedig jót tesz a sorozatnak, hogy mindig csak épp egy kicsivel fordulnak rosszabbra a dolgok, pont úgy, ahogy az valószerűnek is tűnik. Még az első részben egydimenziósnak tűnő karaktereket is sikerül megtölteni élettel a cselekmény előrehaladtával, főleg, hogy velük is egyre keményebb dolgok történnek. Anélkül, hogy lelőnénk a következő részek fordulatait, lesz itt még bankpánik, új menekültválság, szélsőjobboldali fordulatok Európában, és

egy pillanatra még Magyarország is megjelenik a hírekben egy államcsőd miatt, de megnyugodhatunk, erre csak 2027-ben fog sor kerülni.

Érdekes egyébként, hogy Daviesben már sok évvel ezelőtt felmerült a sorozat ötlete, de igazán csak Trump megválasztása után kapott lendületet a projekt, és rohammunkában írta meg a forgatókönyvet (talán ez meg is látszik rajta helyenként). És vannak a fenyegető közeljövőnkben olyan mérföldkövek, melyeket már most, 2019-ben is elértünk: Vivienne Rook alakját például egyértelműen Nigel Farage ihlette, és 2026-ban történik meg a sorozatban, hogy pártja, a 4 csillag mozgalom egyáltalán bejut a parlamentbe a két nagy párt mellett, miközben jelen pillanatban Farage Brexit Pártja a legnépszerűbb, a toryk és a Munkáspárt pedig már most is messze vannak a hegemóniától. Az első négy részben továbbá alig kerül szóba a jelenlegi slágertéma, a klímaváltozás, láthatóan Davies számára egy-két éve még nem a természeti katasztrófák jelentették az igazi fenyegetést. (A maradék két részben persze még jöhet bármi.) A mindennapi élet és a technológia összefonódása is tartogat ötletes fordulatokat (néha a Black Mirrort is eszünkbe juttatva), meg persze olyanokat is, amelyek időközben már utolérték és le is hagyták Davies tempóját (a szereplők például a 2020-as évek közepén rácsodálkoznak a mesterséges húsra, amellyel már most tele vannak a hírek).

Ezek tudatában is érdemes tehát nézni ezt a sorozatot, amelyben Davies szándékosan a legrosszabb forgatókönyvekhez nyúl, de ez nem jelenti azt, hogy bármi is teljesen kizárható lenne a valóságban. Gondoljunk bele, mit mondanánk, ha mondjuk 2012-ben azt halljuk, hogy pár éven belül egy butaságára büszke valóságshow-hős lesz az USA elnöke, Oroszország bekebelezi a Krímet, a britek kilépnek az EU-ból, a magyar kormány pedig olyan összeesküvés-elméletekre alapozza a politikáját, amikhez hasonlókkal akkor még csak fórumokon és különösen elborult kommentekben lehetett találkozni. Hát nyilván azt, hogy ne vicceljünk már. Az Évek alatt is elsőre pont ez a hatást válthatja ki belőlünk, de most már vagyunk olyan óvatosak, hogy már simán bevalljuk magunknak, hogy ez a jövőkép sajnos nem feltétlenül sci-fi.

Évek alatt (Years and Years), 6 rész, 2019, BBC/HBO GO. 24.hu: 7/10

Ajánlott videó mutasd mind

Image: 73879341, A Lumiere Filmiskol·n folytatja karrierjÈt K·lm·n Olga az ATV Ès HÌr TelevÌziÛ kor·bbi m˚sorvezetıje ñ Ìrta a MÈdia1. A televÌziÛs ˙js·gÌrÛ m·r ·prilistÛl tanÌtani fog az iskol·ban., Place: Budapest, Hungary, Model Release: No or not aplicable, Property Release: Yes, Credit: smagpictures.com

Kálmán Olga: Gratula

A DK által támogatott független jelölt nem ment el az előválasztás utáni sajtótájékoztatóra. Videóban üzent.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
People tan in the sun while other Parisians bathe in the Trocadero fountain to cool down on June 24, 2019, the first day of the heat wave, when an intense heat wave will hit all of France for a week and create a severe heat wave, potentially warmer than the one in 2003. (Photo by Samuel Boivin/NurPhoto)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.