Az 1642-re elkészült, később az Éjjeli őrjárat címet kapó kép egyike azon művészeti alkotásoknak, amelyeket szinte mindenki ismer. A hatalmas, 363×437 centiméteres vászon minden apró részletét kielemezték, megszületésének történetét is rengetegen próbálták meg feltárni. Ennek ellenére – vagy talán részben éppen ezért – máig is számos vita övezi az alkotást.
Az idő tette éjjelivé
Tény, hogy Rembrandt nagyjából pályájának csúcsán festette meg a képet, 1669-ben bekövetkezett halálakor viszont koldusszegényen halt meg, jeltelen sírba temették, maradványait pedig a törvények alapján 20 évvel később kiásták, hogy a parcellát újabb halott vehesse birtokba. Egyesek pedig a képet nézegetve arra jutottak: lehetetlen, hogy a megrendelők, nevezetesen a Frans Banning-Cocq kapitány vezette polgárőrcsapat tagjai jól fogadták volna az alkotást.
Eleve ott van az, hogy a sötét képen egyes részletek alig kivehetők, másrészt a dinamikus kompozícióban egyes tagok – Rembrandtnak szerződése alapján 16 férfiút kellett felismerhetően ráfestenie a képre – alig látszanak. Az előbbi érvről sokan tudják, hogy nincs köze a valósághoz, Rembrandt valójában napsütésben ábrázolta a jelenetet, a festmény csak az idők során sötétedett be, a teljesen félrevezető Éjjeli őrjárat címet is jóval később kapta.
Felháborodtak?
Arról sajnos nincsen megbízható információnk, hogyan fogadták a képet a megörökített polgárőrök. Korda Sándor 1936-os Rembrandt című filmjében döbbent csend, majd a feleségek nevetése, a férfiak átkozódása követi a festmény leleplezését. Az nem kérdés, hogy a művész eltért a hasonló ábrázolások megszokott, merev kompozíciójától – többek között ez teszi máig izgalmassá művét –, ahogy az is tagadhatatlan, hogy a jelenet nem valami hősies akció részeseként ábrázolja a polgárőröket.
Az egyik főalak mögött egy férfi éppen – valószínűleg véletlenül – elsütötte a puskáját, majdnem kivégezve saját parancsnokát. Kutya rohangál a lábaik között, egy nő pedig egy halott csirkével a derekán áll köztük. Könnyen elképzelhető, hogy a milícia egyes tagjait valóban felháborította ez a kevéssé méltóságteljes ábrázolás.
Csakhogy maga Banning-Cocq elégedett volt. Saját családi albumába készíttetett egy másolatot a festményről, és minden valószínűség szerint ő bízta meg Gerrit Lundens festőművészt, hogy egy teljes méretű másolatot is fessen a műről (ma egyébként ezért tudhatjuk, hogy az így is lenyűgöző méretű Éjjeli őrjárat tetejéről és bal oldaláról nagyjából 1-1 méternyit egyszerűen levágtak, két alakot is eltüntetve róla).
Más juttatta csődbe
Ha okozott is némi felzúdulást a szokatlan ábrázolás, biztosan nem lett belőle akkora botrány, hogy elapadtak volna Rembrandt megrendelései. A művész még egy darabig keresettnek számított a legbefolyásosabb németalföldi körökben, későbbi csődje tehát nem köthető össze egyik leghíresebb képével.
Koldusbotra jutása jóval prózaibb okokra vezethető vissza. Rembrandt elképesztő ütemben szórta a pénzét: hatalmas házat tartott fent, és nyakra-főre vásárolta a különféle régiségeket és műtárgyakat. A másik probléma pedig az volt, hogy élete utolsó szakaszára stílusa már kezdett kimenni a divatból, a megrendelők már inkább az éppen Rembrandt egyik legtehetségesebb tanítványa, Gerrit Dou művészetével fémjelzett iskola, a „finomfestők” munkáit keresték, így az idős mesternek nem volt esélye kiszabadulni a hitelezők szorításából.
