A Balatontipp terjedelmes írásban emlékezett meg tegnap a két világháború közti modern építészet egyik legfontosabb Balaton-parti alkotása, a Brázay-villa egy hotelprojekt miatti indokolatlan elpusztításáról.
A sósborszesz használatát hosszú évtizedekre mindennapossá tévő, likőr-, sósborszesz- és kozmetikai gyárat alapító Brázay Kálmán (1839-1925) fia, Zoltán négy hektáros telken megszületett, egyemeletes nyaralója 1938 óta volt fontos része Füred életének.
Az 1936-ban elhunyt, Európa-szerte elismert borász, Baradlai Jenő óriási villájának, illetve szőlőültetvényének helyén megszületett modern csoda körül a következő években egy jókora, üvegházakat és sziklakertet is rejtő kertgazdaság is létrejött, melyet a harmincas években Európa számos közparkját, illetve díszkertjét és kertészetét létrehozó, a háború miatt hazatért Máthé János (1903-1999) teremtett meg.
A Balatonfüredi Helytörténeti Gyűjtemény vonatkozó szócikke szerint az épület 1940-ben jókora, a XIX. század derekának füredi életét bemutató freskóval bővült:
Két évvel később újabb műalkotással bővült a kert: a Balaton felőli oldalon egy, középpontjában három sellőt rejtő kút született, melynek központi nőalakját az azt kifaragó Vastagh Éva (1900-1942) – az Intermezzo (1939) által teljesen lenyűgözött Brázay kifejezett kérésére, annak főszereplőjéről – Ingrid Bergmanról mintázta.
A carrarai fehér márványból készült alkotás megszületése nem volt épp egyszerű – Ráday Mihály a Budapest magazinban megjelent írása (2006/8., a teljes cikk itt olvasható) szerint a kifaragandó kőtömböket Magyarországra szállító vonatot Jugoszláviában bombatalálat érte.
A szobor közel fél évszázadon át a helyén maradt, így 1943-ban az épülettel együtt szerepelhetett az Operaház jelmeztervezőjéből divattervezővé lett Zsindelyné Tüdős Klára (1895-1980) első – és végül egyetlen – filmjében, a „franciás hangulatú, részletfinomságokkal telített” Fény és árnyékban.
A Tüdős saját művéből született, 1943 karácsonyától egy teljes éven át játszott filmben (ez teljes hosszában itt érhető el) a kert, a kilátás, illetve a belső tér számos részlete is feltűnik.
Ráday korábban említett cikkében a háború legkeményebb napjairól is beszámolt: számos környékbeli ház lakója vészelt át heteket a melléképületekben, illetve a borospincében, a Magyarországra szökött hadifoglyok közül pedig tizennégy francia, illetve két kanadai dolgozott a kertészetben.
A magánkézben lévő, értékes épületek sorsát a Brázay-villa sem kerülhette el – az 1944 őszén kiköltözött család már nem térhetett vissza, hiszen az államosítás szele elérte az épületet: előbb az 1948-ban megszületett Magyar Dolgozók Pártja (MDP), majd az annak széthullása után megszületett MSZMP elsőszámú pártüdülője lett, falai között pedig a legendák szerint nem csak Aczél György, Grósz Károly és Maróthy László, de Kádár János és Rákosi Mátyás is megfordult a falak közt. A dicső múltra emlékeztető freskót eltüntették, számos társával ellentétben azonban nem egyszerűen csak vastag mészréteget hordtak rá a művészetet helyén kezelő mesteremberek – így a mű végleg elpusztult.
A szocializmus évtizedeiben egyszerűen csak Kádár-villaként emlegetett épület körül megmaradtak a szőlők, illetve a kert is, a rendszerváltás azonban mindent megváltoztatott: a kert elpusztult, a villa állapota pedig a felújítások teljes hiánya miatt gyorsan romlott, állapota némi odafigyeléssel azonban még könnyen javítható lett volna.
A Balatontipp szerint a terület az ezredforduló után került Balatonfüred önkormányzatának tulajdonába, a hasznosítására pedig 2007-től kerestek lehetőséget. Egy teljes évtizeden át sikertelenül: sem ötcsillagos hotel, sem öregek otthona nem lett belőle, sőt, 2009. júliusában helyi védettségét is megszüntették („az épület nem képvisel olyan építészeti értéket, hogy a telek központi részén való megtartásával indokoltan csökkentse egy jelentős fejlesztés értékét” – áll az indoklásban), noha a parkra továbbra is megmentendő értékként tekintettek.
A még 2019 februájában is teli borospincével pusztuló, az utcáról láthatatlan épület bontása még hosszú éveken át nem került napirendre: a 2014-es terveken nyolc, háromszintes apartmanház, illetve egy idősek otthona között továbbra is jutott volna hely a villaépületnek, 2016-ban pedig már időseknek szánt épületegyüttes részeként gondoltak rá.
Az azóta eltelt három évben azonban jókorát fordult a világ:
A jelenlegi tervek szerint a terület északi részén egy legalább száz szobás szálloda, a déli oldalán pedig jókora park születik. A látványtervek egyelőre nem ismertek.
Egyetlen, egykor a villához lazán kapcsolódó, apró részlet azonban megmarad az utókornak: Brázay 1944-ben öntetett ugyanis egy betontömböt, ami talapzatként szolgált volna egy később felállítandó Szűz Mária-szoborhoz. A háború azonban közbeszólt, így a tömb hatvan évig magányosan, megdőlve állt a part melletti sekély vízben. 2005-ben végül Kurutz Károly faragott belőle egy címerpajzsot tartó, mérges oroszlánt.
