Paolo Genovese hatodik alkalommal jár Budapesten, ezúttal a 2016-os sikerfilmje alapján készült BÚÉK alkotóinak meghívására érkezett, így tudtunk leülni vele beszélgetni. Ez azért is fontos pillanat, mivel az olasz rendező korábban éppen Budapesten ígérte meg, hogy nem fog több remake-et megnézni a spanyoloké után. A távolságtartás persze nem azért alakult ki Genovesében, mert nem örül az érdeklődésnek, egyszerűen csak nehezen tudja végignézni az átiratokat, annyira hozzánőtt a történet az emberi képmutatásról és hazugságról.
A reklámrendezőből lett filmes Olaszországban nem a Teljesen idegenekkel érte el a legnagyobb sikereket, de a világhírnevet mindenképp ez hozta el neki egyszerű és érthető üzenetének köszönhetően. A forgatókönyvet Paolo Genovese írta, és a sztorit egy lakásban, a vacsoraasztal körül képzelte el. A baráti társaság minden tagja egy hirtelen ötlettől vezérelve egytől egyig berakta a telefonját a közösbe, hogy együtt fogadják a hívásokat és SMS-eket. Az ártatlan játék azonban hamar bedurvul, és mindenkiről kiderül, hogy valami nagyon mocskos, vagy számára kényelmetlen dolgot titkol a párja és a többiek elől. Genovese a mobiltelefonokban látja a modern kor legnagyobb változását, és ijesztő számára, hogy ez mennyire befolyásolja a kapcsolatainkat is. Az egész film bár egy helyszínen játszódik, nem válik unalmassá, és erről leginkább Paolo Genovese forgatókönyve és a színészválasztás tehet.
A Teljesen idegeneket a világ több pontján feldolgozták, így Magyarországon is Goda Kriszta rendezésében, többek között Törőcsik Franciska, Lengyel Tamás és Elek Ferenc főszereplésével. „A drámai elemeket mi abszolút tiszteletben tartottuk. A BÚÉK nem is működött volna, ha nincs igazi tétje a hívásoknak, de az olaszhoz képest igyekeztünk több humort vinni a dialógokba” – mondta Goda egy decemberben készített interjúkban, és ez már csak azért is fontos gondolat, mert a Teljesen idegenek sikerének egyik kulcsa, hogy szépen egyensúlyozik a dráma és a vígjáték között. Genovésének ez a legfontosabb, és örül, hogy a film üzenetét mindenhol tiszteletben tartották.
Azt viszont ő is megerősítette, hogy a leglényegesebb különbség a magyar és az olasz verzió között a befejezés: míg a Teljesen idegenek inkább egy metaforaként használja a telefonos játékot, és csak eljátszik az ötlettel, miközben a nézők pontosan tudják, mi rejtőzik az álarcok mögött, addig a BÚÉK-ban nincs egy valóságos és egy képzelt út, tényleg minden titok kiderül. „Más és más a film hangulata, hogy kivel nézed meg, egy barátoddal vagy a pároddal, és kinek a telefonja érdekel annyira” – nyilatkozta Genovese és hozzátette, hogy senki se szeretné, ha mások látnák a telefonjuk tartalmát, ráadásul nem mindegy, kié kavarna fel bennünket. Ebben holtbiztos.
A sok remake azonban mindig csavar egyet az alapfilmen, mindig egy kicsit távolabb kerülünk az eredetitől, amivel kapcsolatban az olasz rendező félkomolyan meg is jegyezte, hogy a magyar változattal tesz utoljára kivételt. Nagyon furcsa számára egy remake-et nézni, és olyan
mintha mindig valaki más nevelné fel a gyereked. Mintha odaadnád a barna hajú gyereked valakinek, aki szőkén térne vissza. Szereted szőkén is, de azért na, furcsa.
Mivel Genovese maga dolgozott a forgatókönyvön, és az összes részletet alaposan megrágta, átgondolta, számára minden kicserélt szó egy kicsit fáj, a magyar BÚÉK-ot viszont kifejezetten jónak találta.
Bár Goda Krisztáék először színházban tudtak elképzelni egy adaptációt, akkor még nem lehetett megszerezni a jogokat, így filmben gondolkodtak. A jó hír azonban, hogy elsőként Argentínában, Buenos Airesben már színpadra vitték a Teljesen idegeneket elsöprő sikerrel. Genovese is látta az előadást, és oda volt érte, még úgy is, hogy korábban nem látta maga előtt, hogyan lehet a történetét a színházba átültetni.
A Teljesen idegenek tényleg univerzális, bárhol működhet: eredetiben, remake-ben, színházban, és az embereket érdekli a téma, Magyarországon például a BÚÉK lett a második legnézettebb magyar film 2018-ban. Paolo Genovesét kifejezetten foglalkoztatja az emberi hazugság vagy éppen a romlottság, a következő filmje, a nálunk 2018-ban bemutatott Hely (The Place) is hasonló koncepcióra épül. Ugyanúgy egy asztalnál ülünk, és javarészt ugyanazokkal az arcokkal találkozunk a vásznon, mint a Teljesen idegeneknél, azonban az üzenet még sötétebb: mire vagyunk képesek a leghőbb vágyainkért cserébe azt erőszaktól a gyilkosságig? A dramedy A helynél már abszolút drámába csap át, és összességében egyáltalán nem biztató ránk nézve, lesújtó képet kapunk az emberi jellemről. Éppen ezért kérdeztük meg Genovesét, hogy tényleg ennyire sötéten látja-e a helyzetet, vagy csak a filmjeiben túloz, a válaszából pedig kiderült, hogy igen, pontosan ilyen vészes a helyzet. A bennünk lévő jót és gonoszt elválasztó határvonal pedig nem is olyan éles, főleg ha bajba kerülünk.
Mindenkiben van valami gonosz, csak egyesek olyan szerencsések, hogy nem kényszerülnek ezt a felszínre hozni.
A rendező a két sikerfilmje után már dolgozik a következőn, amit a saját regénye alapján rendez. Genovese nem tartja magát írónak, elmondása szerint nem is a siker foglalkoztatta, egyszerűen csak le akarta írni a történetet. A First Day of My Life már eltávolodik Olaszországból, és egy európai stílusú filmet forgattak le New Yorkban. A sztori szerint egy szárnyak nélküli angyal keresi fel az öngyilkosságra készülő embereket, hogy kiutat mutasson számukra, hátha újra szerelembe esnek a világgal. Nem egy hollywoodi produkcióra kell számítani, Paolo Genovese nem vágyik blockbusterekre sem, de egy időre el kell búcsúznunk az ismerős arcaitól, ugyanis amerikai színészekkel érkezik majd a filmje.
