Ady Endre: A grófi szérűn – elmondja Hajós András

A grófi szérűn  

Nyár-éjszakán a grófi szérün 
Reccsen a deszka-palánk 
S asztag-városban pirosan 
Mordul az égre a láng.

Éjféli hajnal, szörnyű fény ez, 
Nincs párja, napja, neve. 
Fut, reszket a riadt mezőn 
Az égő élet heve.

Koldus, rossz álmú zsellér ébred, 
Lompos, bús kutya csahol. 
Az egész táj vad fájdalom. 
S a gróf mulat valahol.

Szenes kalászok énekelnek 
Gonosz, csúfos éneket: 
„Korgó gyomrú magyar paraszt, 
Hát mi vagyok én neked?”

„Mért fáj neked az égő élet? 
Nincs benne részed soha. 
Ne sírj, grófodnak lesz azért 
Leánya, pénze, bora.” 

„Ne félj, a tél meg fog gyötörni, 
Mint máskor, hogyha akar. 
Élethez, szemhez nincs közöd, 
Grófi föld ez és magyar.”

S mégis, amikor jön a reggel 
S pernyét fújnak a szelek, 
A grófi szérün ott zokog 
Egy egész koldus-sereg.

Siratják a semmit, a másét, 
– A gróf tán épp agarász – 
Érzik titkon, hogy az övék 
E bús élet s a kalász.

A sorozat további részeit erre találja.

Kiemelt videók
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.