Kultúra

A Csillag születik lehet Lady Gaga második eljövetele

A szólás szerint: akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni, és ha ez így van, akkor Lady Gaga egészen hosszú karrierre számíthat, olyan vehemenciával temették egy időben. De igazuk volt-e? Volt-e Lady Gaga igazán mélyen ahhoz, hogy a Csillag születik gigantikus sikerét nagy visszatérésnek nevezhessük?

A Szörny tündöklése – és bukása?

Aki annak idején követte a szórakoztatóipari híreket, és/vagy rendszeresen hallgatott rádiót, és azóta nem fogyasztott túl sok tudatmódosítót, az még bőven emlékszik arra, amikor Lady Gaga mint jelenség megjelent a popszcénában. Botrányos volt videoklipben, színpadon és nyilvános eseményeken egyaránt – a húsruhára például aligha kell emlékeztetnem bárkit –, a dalai csaknem ugyanannyi paródiát, mint feldolgozást ihlettek, de a slágerlisták éléről semmilyen gúnyolódás nem tudta kikoptatni. Nem mellesleg jogosan: még a legragadósabb popdalokban is fel-felvillant a mélység, a szövegek önazonossága, és az, hogy mindig is a különöst, a sorból kilógót éltette, kiemelte Gagát a tömegből, klipjei nem egyszer Michael Jackson-színvonalúak voltak. Debütáló lemeze, a The Fame, majd annak új dalokkal bővített deluxe újrakiadása, a The Fame Monster is óriási siker lett, az ezeknek szentelt világkörüli turné nemkülönben, Grammyk jöttek, nem kell ragoznom: a csapból is Lady Gaga folyt.

A Gaga-láz azonban hamarosan csappanni kezdett: bár a következő album, a Born This Way, sőt még a harmadik Artpop is listavezető lett, ám mindkét album hamar zuhanórepülésbe kezdett. Már a megjelenés utáni második hétben, 80%-kal kevesebbet adtak el mindkét lemezből, mint a nyitóhéten, ami persze abból is fakadt, hogy a megjelenés után elsöprő volt az érdeklődés, aki akarta, megvette hamar, szemben a korábbi lemezekkel, amelyek lassabban, de kitartóbban fogytak. És bár hasonló eladási görbével futottak, a két lemez között nagyjából ez volt az egyetlen hasonlóság: a Born This Wayt azóta is általános tetszés övezi – a kritikusabb hangok szerint ez volt az utolsó jó albuma –, az Artpopot viszont mind a kritikusok, mind a rajongók alaposan szétcincálták.

Fotó: Michael Buckner/Getty Images/AFP

Az Artpop előtt komoly személyi változások voltak a Gaga-produkció körül: Stefani Germanotta kirúgta két fontos emberét is, Laurieann Gibson kreatív igazgatót és Troy Carter menedzsert, akiknek komoly szerepe volt Gaga világsztár-státuszának kivívásában. Egyikükkel sem váltak el épp jó szájízzel. Lady Gaga később azzal indokolta az Artpop bukással felérő eredményeit, hogy a sztárgyár gépiességébe fáradt bele: a mindig szoros időbeosztásba, abba, hogy mindenki arra koncentrált, hogy „annyi pénzt keressünk, amennyit csak lehet, olyan gyorsan, ahogy csak lehet.”

Az sem használt Gaga ázsiójának, hogy a Born This Way miatt Madonna majmolásával vádolták meg, aki maga is beleállt a burkolt vádaskodásba: a MDNA turnén rendszeresen előadott egy, a Born This Way és saját, hasonló üzenetű dalát, az Express Yourself összegyúrásából született mashupot. A megtépázott hírnéven már csak rúgott egyet, amikor R. Kellyt, akivel Gaga az Artpopra is felkerült Do What U Want című duettjét jegyzi, gyerekmolesztálással vádolták meg. És ha ez nem lett volna elég: a dal kislemezváltozatának borítóját Terry Richardson fotózta és a dal videoklipjét is ő rendezte – majd kiderült, hogy korábban Richardsont is hasonlókkal vádolták. A klipet végül nem is jelentették meg.

Everybody Goes to Hollywood

Lady Gagát valamelyest érthetően temették sokan ezen a ponton – de azért azóta tudjuk, hogy nem volt itt szó igazi bukásról, inkább csak egy hullámvölgyről.

Gaga nem tűnt el, eltűnt viszont a botrányhős, polgárpukkasztó Gaga.

Sok korábbi kritikus és szkeptikus értékelte át addigi véleményét a képességeiről, amikor új albuma nem a szokásos erős hangvételű pop-, hanem jazzlemez lett: a Cheek to Cheeken a legendás Tony Bennett-tel énekelt el egy albumnyi jazzsztenderdet, listavezetés, Grammy, a szokásos program. Mégis, továbbra is intenzíven kritizálták, egyenesen temették – és bár tény, hogy a lemezeivel sokáig nem tért vissza az első vonalba, talált egy másik terepet: Hollywoodot.

Gaga már a Tony Bennett-együttműködéssel jelezte, hogy a hangsúlyokat a klasszikus – és klasszis – irányába tolná, de az igazi fordulópontot a karrierjében mégis a három évvel ezelőtti, a 87. Oscar-gála hozta, amikor Gaga először is polgárpukkasztás helyett Hollywood aranykorát idéző dívának öltözött, majd pedig leénekelte a Dolby Színház tetejét A muzsika hangjai dalaiból készült műsorával. A mozi és Gaga között van valami rejtelmes kapcsolat, ezt azóta már biztosan tudjuk, de akkor még aligha sejtette bárki, hogy egy gyönyörű barátság kezdeteit nézi épp. Bár kisebb szerepekben korábban is feltűnt, az Oscar-gála után jött az első igazán nagy lehetőség, az Amerikai Horror Story bizarr grófnőjének megformálásáért egyből be is húzott egy Golden Globe-ot, és még ugyanabban az évben egy Oscar-jelölést is az egyetemi nemi erőszakkal foglalkozó The Hunting Ground főcímdaláért.

Nem sokkal később, 2016 végén kijött új albuma, a Joanne is, ám hiába mutatott egyértelmű irányváltást az Artpop tucatpopzenéjével szemben, mégsem repítette vissza az A-ligás sztárok közé. Ez persze nem csak a lemezen múlt: egyszerűen azokból az évekből bőven voltak nagyobb dobásai. Az élen két Super Bowl-hoz kapcsolódó eseménnyel, először „csak” az amerikai himnuszt énekelte el a 2016-os meccsen, majd egy évvel később már ő vitte a félidei show-t, olyan elementáris sikerrel, ami legnagyobb ellendrukkereinek hitét is megrendítette Gaga bukásában. Pedig Lady Gagának éppenséggel lett volna oka a tempó csökkentésére: a fergeteges Super Bowl-buli évében megjelent Netflix-dokuban, a Gaga: Five Foot Two-ban beszélt először érdemben fibromyalgia nevű betegségéről és az azzal járó szorongásról, depresszióról, és főként a krónikus fájdalomról, ami teljes testre kiterjed. A betegségről később kénytelen lett egyre többet beszélni, ugyanis fájdalmai miatt a Joanne turnéját alaposan le kellett rövidítenie.

Lady Gaga fogja a fagyott szívünket, és beteszi olvasztásra
Eközben aláhúzta az eddig is nyilvánvalót, jelesül, hogy ő az egyik legtehetségesebb ember ebben a túlhizlalt popszakmában. Csillag születik kritika.

És aztán jött az igazi nagy lehetőség: betegsége ellenére teljes testtel vetette bele magát a projektbe, ami hirtelen, álomszerűen jött, és ami olyan szerencsés csillagzat (!) alatt született (!!), hogy azzal valószínűleg újra a csúcsok csúcsára emelte Lady Gagát. Ez volt a Csillag születik, a klasszikus hollywoodi tündérmese harmadik feldolgozása, amit nem így, nem vele, sőt, nem is Bradley Cooperrel terveztek – eredetileg Clint Eastwood rendezte volna, Beyoncé főszereplésével. Sőt, miután Cooper megkapta a rendezést, a férfi főszerepre még ekkor sem őt szánták, Leonardo DiCaprio és Tom Cruise neve is felmerült, sőt, a legfrissebb hírek szerint Cooper Jack White-tal, a White Stripesszal feltűnt zenésszel is tárgyalt a szerepről. Gaga személye viszont a női főszerepre elég hamar bizonyossá vált – és Bradley Cooperrel végül olyan páratlan kémiájú párost alkottak, hogy szem nem maradt szárazon. A munkakapcsolat olyan jó volt, hogy ők ketten azóta is olyan elérzékenyült szeretettel nyilatkoznak egymásról, hogy a bulvárlapok máris bimbózó szerelmet sejtenek közöttük.

Akárhogy is, Lady Gaga a Csillag születik főszerepével két legyet ütött egy csapásra: gazdag, érzékeny alakításával színésznőként is nagyot lépett előre, és színésznői Oscar-esélyesként emlegetik, valamint a film soundtrackjével újra kilőtte magát a sztratoszférába, a Shallow című betétdal pedig legalább olyan erős, ha nem erősebb, mint Gaga fénykorának legjobb slágerei. Ha a filmé vagy Gagáé nem is, a dal Oscar-jelölése borítékolható, ha pedig így lesz, akkor jövőre végre megint érdemes lesz megnézni az Oscar-gálát. Amikor ugyanis pár nappal azelőtt, hogy a Woolsey névre keresztelt erdőtűz miatt evakuálták volna, a Variety malibui házában fotózta az énekest – éspedig egy olyan férfiingben, amit Bradley Cooper viselt a Csillag születik több kulcsjelenetében –, Lady Gaga megígérte, hogy ha jelölik, minden követ meg fog mozgatni azért, hogy élőben elénekelhesse a Shallow-t az Oscar-gálán, a tervek szerint Cooperrel együtt.

Ez pedig sokkal többet jelent, mint egy újabb zenés produkció a már eleve kilométeresre nyújtott díjátadón. Az Oscar-gála népszerűsége ugyanis az utóbbi években folyamatosan és látványosan csökkent, idén rekordmélységet produkált a show nézettsége – mondjuk jó unalmas is volt –, többek között azért, mert a kulcskategóriákban rendre alacsony nézettségű rétegfilmek kaptak helyet, és kimaradtak a jegypénztáraknál is bizonyított közönségkedvencek. Ha azonban a Csillag születik behúz néhány érdemi jelölést, az alaposan megdobhatja a show felé irányuló érdeklődést, márpedig ha visszaszerez az Akadémiának néhány millió nézőt, ami tovább emelheti Lady Gaga csillagának fényét.

Kiemelt kép: Vincenzo PINTO / AFP

Ajánlott videó

Olvasói sztorik