Ha valaki ma el akar indulni az éjszakába – főleg a belvárosba –, este 11 előtt gyakorlatilag fölösleges kitennie a lábát az ajtón. Sőt, még így is az elsők között leszünk. A Guardian az egyik cikkében úgy fogalmazott, hogy a briteknél lassan fontosabb az after, mint az este, és bár nálunk még nem tolódtak ennyire ki a határok, mégsem akarjuk időben elkezdeni vagy befejezni a bulit. Ennek ezernyi oka lehet, megyünk a külföldi trendekkel, követjük Berlint, a techno hódít, túl sokat dolgozunk, átalakult a kocsmakultúránk, vagy éppen az alkoholtól Európa a partidrogok felé veszi az irányt, Budapest meg sodródik az árral. A bulinegyed pedig zöld utat adott a reggel hatig tartó buliknak.
Bármi is legyen a változás mögött, az biztos, hogy a bulizók egyre később indulnak neki, és a szórakozóhelyek jó része szellős akár még éjjel egykor is. Elképzelhető, hogy csak felnőtt egy generáció, amelyik elfelejti, hogy tizenévesen még teljesen normális volt 9-10-kor a sorban állni, de 30 éves fejjel már nem muszáj. Az viszont csak egy dolog, hogy nekünk feltűnt a különbség a tíz-húsz évvel ezelőtti szokások és a mostaniak közt, ezért megkérdeztük a szakmát, hogy tényleg máshogy bulizunk-e, és ez mivel jár. A klubtulajdonosok és az éjszakában mozgók többsége azt mondja, hogy valóban, a bulizók túlnyomó hányada egyik pillanatról a másikra jelenik meg a pultok előtt egy és fél három között, ám nem korábban. Már nem kell lelkiismeretfurdalást érezni, ha felkel a nap, mert ezt a ritmust veszi át Budapest a lakók legnagyobb örömére.
Hogy előreszaladjunk, a budapesti éjszakában jártasabbak a következőkre találgatnak, ami késői bulizást illeti:
- sokáig dolgozunk,
- otthon olcsóbb inni,
- mediterrán ország akarunk lenni sziesztával,
- sokáig kocsmázunk, ott az éjfél utáni időszakot szívják meg,
- nem csak kocsmázunk,
- megyünk az európai szomszédok után.
Miért nem bírunk időben elindulni?
Többek között megkérdeztük Ágoston Danit (Man + Machine) – aki az egyik utolsó rendes budapesti koncerthelyszín, a Dürer kert sajtófőnöke –, és azt mondja, hogy külön kell választanunk a bulizókat: aki havonta egyszer megy el szórakozni mainstream helyekre, ott nem látunk óriási különbségeket. Maradt a régi rend, viszont akikre már jobban rálát, ott abszolút működik a tendencia, főleg a technónál. „Ebben benne van a kocsmakultúra átalakulása, hogy sokáig alapozunk” – és Ágoston azért azt is hozzátette, hogy az a faktor se maradhat el, hogy később menni mindig menőbb.
A Night Mayor Budapest-es Német G. Dani szerint szintén változik Európa hozzáállása az alkoholhoz, és míg mondjuk Írországban a pubkultúra erős, nálunk maradnak a klubok, ha maradnak egyáltalán. Ráadásul ne felejtsük el, hogy a britek egyből a munka után mennek inni – és úgy éjfélkor már be is zár a kocsma –, mi viszont nem sziesztázunk, mint a spanyolok, és a fárasztó nap után megyünk haza, esetleg alszunk, elkészülünk, áthívjuk a többieket, és nagy nehezen indulunk meg legkorábban 9-10 fele. Ugyanezt erősítette meg a Szimplától Molnár Bence, sokáig dolgozunk, és nem tesszük le a melót pontban ötkor: „Mire komfortosan érzed magad, gyakorlatilag este 10 óra van, és akkor eldöntheted, hogy vagy lefekszel, vagy elmész valahova.” A Szimplában ugyanúgy érezni a változást, de azért fontos, hogy ez egy globális jelenség, nem Magyarország az egyedüli hely, ahol eltolódnak az idősávok. A Kazinczy utcában 2010 körül még éjfélig tombolt mindenki, 10 és éjfél között volt az, ami most 11 és fél 2 között van. Ezalatt állnak a sorok a hely előtt, aztán kezd el csak apadni a tömeg.
A Nagydiófa utcai Beat On The Brat más profilban utazik, de nincs nagy különbség. A klub tulajdonosa, Lévay János úgy fogalmazott, hogy egy
A Beat eleve egy későn nyitó hely, nyáron simán éjfelet is üthet az óra a kezdésnél, de télen sem készülnek 11-nél korábbra. A csúcsidő régen és most is kettő és fél háromkor van, de egyre később és később szivárognak a bulizók a Nyár és a Nagydiófa utcai átjáróba, és persze senki se szereti elkezdeni az estét a pult mögött.
Reggel hatkor akkor is haza kell menni
És ez bizony súlyos következményekkel jár: a klubok kénytelenek a fogyasztókon visszahozni az éjszakai élet változásait. Azzal, hogy később megyünk bárhová, rárakunk egy kis felárat az itallapra, elvégre már nincs egy Hajógyárink, hatkor szépen mindenki mehet haza.
Berlinben legutóbb a Berghainban szombaton hajnali kettőkor úgy néztek ránk, mint a hülyére, senki sem volt ott.
– ezt már Ágoston Dani mondta a 24.hu-nak érzékeltetve, hogy nálunk még nem is olyan durva a helyzet.
Egyelőre odáig jutottunk, hogy Budapesten egyre népszerűbbek a nappali bulik, a nyári Citymatinék mindig tele vannak, és ez azt mutatja, hogy közelben sincs még a plafon. Amíg viszont a belvárosra korlátozódik a tömeg és a buli, meg kell húzni a határokat, Budapest nem lesz az afterek helye. „Nem csinálhatjuk meg a szomszédokkal, hogy amikor Manyi néni megy a piacra, kiengedjük a goásokat az utcára” – azért Ágoston hangsúlyozta, hogy a koncerteknél nincs ekkora változás, még mindig ott van a többség az előzenekarnál, vagy beesik kezdésre. A technóbulikon azonban előfordult vele, hogy 11-től játszott, tök üres volt a tér, aztán egy körül hirtelen hetvenen táncoltak előtte.
Belső-Erzsébetváros problémáival kapcsolatban is hallottunk már, hogy vissza kéne állni egy másik stílusra, előbbre kéne állítani az órát. Volt, olyan lakó, aki azokat az estéket emlegette az elmúlt évtizedből, amikor éjfélre mindenki ágyban volt, de a vendéglátóhelyek és a vendégek egy olyan szimbiózisban és körforgásban élnek, hogy az emberek késve indulnak, mire a klubok hozzájuk alakítják a programokat. Míg Berlinben 3-kor még vígan sorban állhatunk, addig ez Budapesten nem jellemző – vidéken pláne, Ágoston Dani győri vagy soproni bulikra emlékezve éjfeles csúcsról mesélt –, viszont azt azért a szimplás Molnár Bence is aláhúzta, hogy egy átlagos szerdán is tömve van a Meki a Móricz Zsigmond körtéren hajnali négykor. Minden nap van buli, nem ugyanazok az emberek mennek el, cserélődik a közönség, de a piac alakítja az igényeket. Most éppen a hajnali bulizást. Lehet, hogy tíz év múlva éppen ezen csodálkozunk majd.
Meddig bírja a szervezetünk az éjszakázást?
Ha már úgy alakult, hogy a bulizók nem mennek haza időben, nem árt tudni, hogy milyen hatásai lehetnek a kimaradt alvásnak, főleg hosszútávon. A témáról G. Németh György c. egyetemi docenst, a Budapesti Alvásközpont, Benyovszky Orvosi Központ igazgatóját, a Magyar Alvás Szövetség elnökét kérdeztük. A szakértő elmondta, hogy jó ideje – mióta áramot használunk – visszaélünk azzal a ritmussal, amit már évezredek óta megszokott a szervezetünk. Előbb vagy utóbb valamilyen kárt okozhat az éjszakák rövidülése, ilyenkor enerváltan, leverten ébredünk, a reakcióidőnk sokkal lassabb lehet, a másnapi teljesítőképességünket már egy-két alkalom is befolyásolja, még úgy is, hogy az ember – pláne a fiatalok – alkalmazkodóképessége nagyon jó.
A lényeg, hogy egy-egy buli után igyekezzünk pótolni az alvást, még akkor is, ha ez másfajta pihenést jelent. G. Németh György hangsúlyozta, hogy az alvás alapja és motorja az úgynevezett cirkadián ritmus, ami a nappali világosság és a sötétség váltakozásán alapszik.
A cirkadián ritmus fennmaradása érdekében nagyon fontos az egyensúly: az alvás fontos hormonja a melatonin, ami csak sötétben termelődik. Nappal viszont mesterségesen kell a körülményeket előállítanunk, mindenképpen csukjuk meg a spalettát, húzzuk be a függönyt vagy vegyünk szemmaszkot, hogy valamennyire behozzuk az éjszakát. „Ha valaki pótolni akarja az éjszaka elmulasztott alvást, mindenképpen teljes sötétséget varázsoljon maga körül. Ezzel nappal is elősegítheti a melatonin termelést”– nyilatkozta a Magyar Alvás Szövetség elnöke. A lényeg, hogy legyen meg a fiatal és középkorú szervezetnél a napi hat-nyolc óra, még akkor is később indul az este, és korán ér véget.
Ki mikor indul bulizni?
Az viszont egy dolog, hogy mikor indulunk, de mikor érünk haza?
Meddig tart az este?
