A fővárostól északnyugatra fekvő, közel magyarországnyi méretű, lakosságát nézve azonban Budapestnél is kisebb Tveri terület a fővároshoz való közelsége miatt sokat változott a Szovjetunió széthullása óta, ez még távolról sem jelenti azt, hogy ne maradtak volna izgalmas, elhagyatott kúriák, családi otthonok, katonai bázisok, egykor titkos objektumok, vagy épp középületek.
A közel hét évtizeden át fennállt Szovjetunióban minden egyes településnek volt kultúrháza, ezek közül számtalan épület a rendszer 1991-es bukása után üressé vált, kapuit pedig az elmúlt huszonhét évben alig nyitották ki. Hasonlóképp járt egy közelebbről meg nem nevezett városka egykori kulturális központja is, ahová nemrég egy orosz blogger jutott be.
A közel tíz évvel ezelőtt a színházterem egy részét elpusztító tűz után bezárt, jó eséllyel az ötvenes-hatvanas évek fordulóján született épület belső terében teljesen más képet mutat, mint ahogyan azt elvárnánk tőle:
A hasonló épületekre a lassú kifosztás, majd az összedőlés vár, hiszen a mozik és a jóval korszerűbb klubok mellett esélye sincs labdába rúgni a rég üresen álló, évtizedek óta nem fejlesztett, egyre több ponton beázó és repedező falú közösségi házaknak.
