Kultúra

Thuróczy Szabolcs: A művészet arra jó, hogy a hazugságot megmutassa

Októberben érkező új évadjában az Aranyélet beleáll az oligarchákba, az EU-s pénzeket csapoló, „közpénzbulimiás” politikusokba, és a dráma is csúcsra jár. Erről és másról Thuróczy Szabolccsal beszélgettünk.

Az egészen mozgalmas második évad vége után hol találjuk Miklósi Attilát, amikor újra találkozunk?

Három hónappal később vesszük fel a fonalat ahhoz képest, ahol a második évad véget ért. Attilának új ruhatára lesz, öltönyös ember lesz, ha nem is mindig, de azért úgy kicserélődik, bár ugyanúgy magának vasalja az ingeket. Feljebb kerül a ranglétrán, alvállalkozókkal tartja a kapcsolatot, különböző projekteket indítanak el, minden, amiről azt gondoljuk, hogy legális, de nem az, azt ők csinálják a Gáll Ferivel. Ott van az egyik tőke, itt van a másik tőke olyan értelemben, hogy én a személyes tárgyalóképességemet vetem latba, ő pedig a vagyonát, és elindulunk, tervezgetünk, nagy tételben. Tehát az emlegetett 7-800 ezres tételek 7-800 milliókra ugranak, ami értelemszerűen sokkal stresszesebb helyzet, de azért ők próbálják úgy mozgatni a szálakat, hogy biztonságban tudjanak legálisan rabolni – mert gyakorlatilag ez történik. A család közben darabokban, de erről nem vesznek tudomást. Mind a két gyermek próbál saját lábra állni, ami egyfelől örömteli, másfelől szomorú, Jankának meg nyilvánvalóan megint semmi nem elég, ezért Attila érzelmileg el is bizonytalanodik és elkezd más nő felé orientálódni. Nagyjából itt tartunk.

Az előző évadban az volt Attila célja, hogy tisztességesen éljen bármi áron, akkor is, ha gáz a meló, ha nincs pénz, bármi. Ettől nagyon messze jár már…

Ahogy a második évad végén már látták a nézők, hogy kisebb beruházásokat, autópályákat adtak át, ott már belesodródott abba, hogy ebből kiszállni nem igazán lehet. Van is egy ilyen mondata, amikor a Trill Zsolt által játszott Fazinak mondja, hogy azt hiszed, hogy körhinta, hogy bármikor ki lehet belőle szállni, ebből nem lehet kiszállni! Egy idő után egyszerűen nem tudta nem élvezni a pénznek az erejét. És, mivel berántja a barátja, és tettestársak lettek, ezért gyakorlatilag egymást erősítve tolják a bizniszt. Mindenkinek nyilván megvan a saját családi tragédiája, ami később ki is fog bontakozni, de közben, ahogy jóbarátomat, Tibit (Bödőcs Tibor – a szerk.) tudom idézni: közpénzbulimiában szenvednek mindketten. Így elindulnak az EU-s pályázatok és egyéb nagy ügyletek felé, viszont nem direktben, hanem a családon keresztül, árnyaltan, és nyilvánvalóan összefonódva a politikai érdekekkel. Ezt vétek lett volna nem megmutatni.

De közben meg Attila végig egy jó szándékú, tök egyszerű rockercsávó, aki a Kalapács Józsira rázza a fejét a villa kertjében ugyanúgy, mint anno a kamionban. Lehet, hogy ez így működik a mi valódi oligarcháinkkal is? Egyszerű vidéki gyerekek, akiket elvakított a pénz?

Nyilvánvaló, hogy az egyszerűbb embert könnyebb berántani egy ilyen dologba, mert nem érzi a veszélyt, vagy fel sem fogja, hogy mi mivel járhat. De itt filmről, fikcióról beszélünk, sok minden belefér. Meg én inkább próbálok csak azzal politizálni, amit csinálok a filmben, az úgyis többet mond el, mint bármilyen okoskodó mondat.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Hogy látja, elér ez valamit, tanít? Van erre valódi közönségigény?

Hát hogyne, szerintem attól ilyen sikeres. Amit én leszűrök abból, ha az utcán leszólítanak, vagy beszélek a sorozatról az emberekkel, hogy mindenféle társadalmi rétegből nézik, nem szűkül le az elitre. És persze az is ritkán adatik meg, hogy a történet, a színészet, a stáb, minden így összeér, de azért amellett, hogy nekem hivatalosan annyi a feladatom, hogy ezt a szerepet játsszam el, az a legnagyobb dolog, ha én ezen keresztül tudom elmondani a véleményemet a világról.

Egyébként civilben követi a közéletet, vagy próbál inkább távol maradni?

Hát hogyne követném, és sokszor olyan ideges is vagyok, hogy le kell feküdjek otthon a parkettára, mert megfájdul a derekam vagy a hátam, vagy az agyam begörcsöl. Rendkívül idegesítő. Persze megbeszélem otthon a feleségemmel, ő próbál csitítgatni, de itt már annyi sok konkrétumról kéne beszélgetni, hogy igazából már abban a pillanatban csapdában érzem magam, hogy szóba kerül a téma.

Belefolyik ez egy színész, egy művészember életébe?

Belefolyik, mert a művészet arra jó, hogy a hazugságot vagy álságosságot megmutassa. A közélet mindig is ilyen volt, én pedig nagyon nehezen viselem, amikor az ostobaságot bölcsességnek akarják eladni, vagy ha hangulatot gerjesztve engem a „mi” vagy a „ti” kategóriáiba pakoljanak. Én én vagyok, rám ne mondják, hogy „ti vagytok”, vagy „mi vagyunk”.

Attila karaktere gyakorlatilag egy példabeszéd arról, hogy a meggazdagodáshoz nem feltétlenül kell semmi, csak a tisztességtelenségre való hajlandóság. Mit gondol, hasonló helyzetben kívül lehet maradni?

Igazából az fog választ adni erre a kérdésre, ahogy véget ér a sorozat. Ahogy megírták, az egy nagyon bátor döntés volt, minden a helyére kerül, és mindenki azt kapja, amit megérdemelt, de valahogy mégis van benne valami felemelő, ami úgy helyreteszi az elcsúszott arányokat, és összeér ennek a családnak a tragédiája.

Reális ez a vég?

Én azt gondolom, hogy reális, az pedig, hogy ki hogyan vezekel, az mindenkinek a saját személyes erejét vagy gyengeségét mutatja. A bűn egy idő után úgyis torkon ragad, és nem fogsz tudni szabadulni tőle, elő-előjön, ha máshol nem, a rémálmaidban – reméljük, így éreznek azok, akik rengeteg bűnt vagy aljasságot követnek el ma.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

Az új évadban központi téma, hogy a generációk egymásnak feszülnek, a szülők meggyőződésesen arról beszélnek a gyerekeknek, hogy ők mindent értük tesznek, miközben a gyerekek viszont ezt egészen másként látják. Legitimálja a bűnt, hogy azt gondolják, a gyerekeiknek tesznek vele jót?

Hát, az első két évadban már annyi bűnt követtek el, hogy ők már úgy ülnek ebben, mint egy kellemes kád vízben, különösebben őket már nem tűnik fel, hogy mekkora bajok vannak. Igazából, ami izgalmas, hogy mind a két gyerek a saját módján küzd a szülők ellen, önállóan akarnak élni, leválni ebből a fertőből. Ami valahol mégis egy családi meleg akol, és épp ezért biztos vannak is olyanok, mondjuk, nagyon gazdag milliárdosok gyermekei, akik nem tudnak a saját lábukra állni, tévútra mennek, személyiségzavarosok lesznek, nem tudnak beleállni őket döntésekbe, mindig kisegíti őket az apjuk az utolsó másodpercben, így valami puha takonnyá válnak ezek a fiatalok, és ritka kivétel, amikor valaki önálló személyiségként tud létezni.

Mi volt most ennek a forgatásnak az érzelmi csúcspontja?

Egy konkrét jelenet volt, egy nagy rész, a hetedik rész volt, ami nagy kihívás volt az egész családnak, érzelmileg is, technikailag is, a rendezőknek is, a színészeknek különösen, az egy nagyon-nagyon meghatározó epizód volt. Mintha az ember úgy kiürült volna, és teljesen az összes idegszála tönkrement, és ez mind egy részben az nagyon nagy érzelmi hullámvasút. És erre jön rá majd a nyolcadik rész, ami úgy mindent elsimít.

Olyan szintű akciójelenetek, mint korábban, várhatók?

Az akciójelenet most a szívekben van, és ez a hetedik részben is így van, a nyolcadikban is, de mondhatom akár az egész évadra is. Volt is egy beszélgetés a forgatókönyvírókkal, hogy most egyetlenegy pisztoly se dördüljön el, csak a könnycsatornák. És tudták is tartani. Van egy kedvenc filmem, Cassavetestől az Arcok, amiben három-négy színészt mutatnak szinte végig, és bár soha nem hasonlítanám ahhoz, mert Cassavetes egy elképesztő érzékeny művész volt, de az lehetett hasonló élmény, amikor az ember a színészi képességeinek a teljes eszköztárát, az összes faktorát, amit valaha az életben használt, egy ilyen jelenetben megmutatni.

Most túl van már az Aranyéleten?

Túl, de most meg már megint kezdek izgalomba jönni, ahogy közeledik a bemutató. Lecsendesedett mondjuk februártól júliusig, de augusztustól meg megint bennem van az electric boogie, hogy várom, hogy hogyan fognak reagálni, milyen érzéseket kelt az emberekben, mennyire tudja magával ragadni őket.

Az Aranyéleten kívül milyen munkái lesznek a következőkben?

Pintér Bélának lesz egy új bemutatója a társulattal, ami egy jubileumi előadásnak számít, mert ez a huszadik évadja a társulatnak, és azt nagyon nagy izgalommal várom. Majd két teljesen más karakterű szerepet játszom két különböző filmben, az egyik Bodzsár Márk Drakulics elvtársa, a másik meg, amit most fejeztem be, de úgy néz ki, hogy az is már januárban kijön, az a Game Over Club, amit Géczy Dávid rendezett, és olyan színészekkel játszottam benne, akikkel korábban filmekben még soha.

Az Aranyélet befejező évada október 14-től látható az HBO-n és az HBO GO-n, ahol a korábbi évadok is bármikor visszanézhetők.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik