A Men In Black egyik fekete ruhás ügynökének öltözött, motoron pózoló Vilmos herceg? Az Eduárd herceggel gokartozó Károly? A balkáni nagymamának öltözött, fényképezni készülő II. Erzsébet királynő? György herceg cukiságrohamai? Ugyan már, ezek mind semmik azokhoz a képekhez képest, melyek a Perzsa Birodalmat modernizáló, de azt gazdaságilag egyre inkább Európától – de főleg az oroszoktól és britektől – függővé tévő, közel fél évszázadon át (1848-1896) a trónon ülő Nászír ad-Dín sah, illetve fia, Muzaffar ad-Dín sah (1896-1907) az alkotmányos forradalom eredményezte alkotmányos monarchia bevezetéséig tartó uralkodása alatt készültek.
A Harvard Widener Library nevet viselő könyvtárának közel-keleti gyűjteményében felbukkant három fura fotó elég távol esik attól a képtől, ami Iránról él a fejünkben, hiszen látott már bárki uralkodót – a lenti példán Muzaffar ad-Dín sahot – egy szék alatt feküdni, miközben lánya és felesége, Iszmat al-Davla áll felette büszkén?
Egy mezőn kecskét simogató feleségével közös fotója is tökéletes:
Nem beszélve a padon lányára, Iszmat al-Mulukra boruló, kukoricaszárat bűvölő anyáról:
A legérthetetlenebb fotóra azonban képtelenség felkészülni, hiszen az előbb mezőn látott lány rokonai társaságában is lefényképeztette magát, az arckifejezésekre azonban egyszerűen nincs magyarázat:
Irán a XXI. századra jóval kevésbé szabad hely lett, így ma ilyen fotók sem a vezetőkről, sem az átlagemberekről nem készülhetnének. Teherán ugyan megkerülhetetlen világpoltikai tényezővé vált, egyes források szerint azonban agresszív hekkertámadásokra készül, az Irakkal és Izraellel való, hosszú ideje elnyúló konfliktusa és a vallási szabályok szó szerinti betartatása miatt pedig egyre nagyobb veszélyt jelent a közel-keleti térségben.
