40 éve vannak velünk a Grease túlkoros tinédzserei

Minden idők legsikeresebb filmmusicaljéről nagyon sok mindent elmondtak már: elképesztő rekordokat döntött, a betétdalok többségét mindenki kell hogy ismerje, és az is köztudott, hogy ez a film csinált sztárt Olivia Newton-Johnból, míg a fél évvel korábban bemutatott Szombat esti láznak köszönhetően már amúgy is keresett John Travoltából pedig a korszak legnagyobb filmcsillaga lett. A film döbbenetes sikere alaposan meglepte a filmipart és a kritikusokat egyaránt, hiszen a Grease tényleg nem látszott többnek egy könnyed nyári limonádénál, nagyon kevés pénzből készült el nagyon rövid idő alatt, és még a filmet gyártó Paramount stúdió elnöke sem várt sokat tőle. A visszaemlékezések (mint ez a tartalmas Vanity Fair-cikk) nem felejtik el megemlíteni, hogy a film betétdalait az utolsó pillanatban válogatták össze, kidobálva az alapul szolgáló musical néhány számát, míg a koreográfiát sokszor menet közben találták ki, és tulajdonképpen minden az ellen szólt, hogy ez a film sikeres legyen, mégsem így történt.

Allan Carr, aki vezető producerként a Grease projekt valódi szülőatyja volt (sokkal inkább, mint a rendező, Randal Kleiser), ritka szerencsés kézzel nyúlt mindenhez, az összes vitatott döntése a siker fényében őt igazolta. Az, hogy se előtte nem volt nagy név, se pedig a Grease után nem tudta megközelíteni sem a film sikerét, azt mutatja, leginkább a csillagok szerencsés állása játszott a kezére: volt egy musical pár remek dallal, volt egy egyszerű és könnyen átélhető tini love story, volt egy épp teljes erővel robogó szexuális forradalom, a főszerepbre még a befutása előtt sikerült lekötni az ereje teljében levő John Travoltát, no meg ott volt a világszerte épp kibontakozó ötvenes évek-nosztalgia is. A korai rock and roll-korszak ugyanis akkoriban lépett abba a két évtizedes távolságba, amennyinek állítólag el kell telnie a széleskörű nosztalgia kialakulásához, és 1978-ra már pont elég réginek tűntek a pomádéval belőtt sérók, a kocsik meg a zenék ahhoz, hogy hirtelen mindenki vágyakozni kezdjen utánuk. (A megidézett korszak egyik tinisztárja, Frankie Avalon fel is tűnik a filmben egy önironikus szerepben.)

A Grease mára klasszikus, generációk szórakoznak jól rajta a mai napig, pedig azóta is rengetegen próbálnak a nyomába eredve nagyot kaszálni egy gimis musicallel, de hiába, ilyen hatásról mindenki más csak álmodozhat.

Ami viszont mai szemmel a legelsőre feltűnhet a nézőnek, az az, hogy ahhoz képest, hogy a film középiskolában játszódik, milyen öregek a szereplők. Ebben minimálisan az is benne lehet, hogy a hetvenes évek fiataljai alapból évekkel néznek ki idősebbnek a maiaknál, de a fő ok az, hogy a Grease színészei tényleg jóval, esetenként tíz-tizenöt évvel is idősebbek voltak, mint a szerepük. A Betty Rizzót alakító Stockard Channing például 33 éves volt a film forgatása idején, de a női főszereplő, Olivia Newton-John is 29, Travolta pedig 23 éves volt, holott mindnyájan 17-18 éveseket alakítottak. Akár azt is mondhatnánk, hogy nehéz őket komolyan venni gimnazistaként – ha nem lenne az egész film szándékosan komolytalan.

A Grease persze nem ettől lett egyedi, hiszen tele van a film- és a tévétörténet huszonéves tinédzserekkel: Sissy Spacek például 27 évesen játszotta el a Carrie főszerepét két évvel korábban (Travolta ebben is szerepelt, már szintén huszonévesként), és a tanárnőjét, Miss Collinst játszó Betty Buckley csak két és fél évvel volt idősebb nála. Michael J. Fox 24 éves volt az első Vissza a jövőbe filmben, a harmadikban pedig 29 évesen játszotta a 17 éves Marty McFlyt. Aztán az olyan sikersorozatok, mint a Beverly Hills 90210, a Buffy, a vámpírok réme vagy a Glee is huszonéves gimnazistákkal futottak, és bőven lehet példát találni a túlkoros tinikre a magyar filmtörténetből is: az egyik legkirívóbb példa az Ámbár tanár úr, amelyben a 23 éves Dobó Kata játszik gimnazistát, de az osztálytársai sem fiatalabbak nála sokkal, sőt. A Grease-zel egy évben bemutatott magyar sorozatban, az Abigélben pedig csupa huszonéves színésznő játssza a leányintézet növendékeit – a főszereplőt, a Szabó Magda regényében csak 15 éves Vitay Georginát például a tíz évvel idősebb Szerencsi Éva alakította.

Ennek a jelenségnek van egy nyilvánvaló oka: jóval nagyobb a merítés a felnőtt színészekből, és sokkal több van köztük, akivel el lehet adni egy produkciót, mint tizenévesből. Egy másik, kevésbé egyértelmű ok pedig az, hogy a 18 év alatti színészek alkalmazását millió jogszabály nehezíti: például csak egy gyám jelenlétében vehetnek részt a forgatáson, ahol az iskola miatt amúgy is csak részmunkaidőben foglalkoztathatják. Így aztán praktikus okok is szólnak amellett, hogy felnőtt színészekre bízzák a munkát, melynek viszont lehetnek káros következményei, leginkább az, hogy a tényleg tizenéves nézőknek nem éppen hasznos, ha egy film vagy tévésorozat azt sugallja, hogy egy tinédzser valójában úgy néz ki, mint egy teljesen kifejlett huszonéves. Nem feltétlenül kell ehhez későn érőnek sem lenni, hogy komoly szakadék legyen egy épp változó korban lévő tizenéves énképe, illetve egy felnőtt testalkatú és megjelenésű színész között. A Teen Vogue által megkérdezett pszichológus is ezt a véleményt támasztotta alá: „Ez a jelenség olyan üzenetet közvetít a tizenéves nézőknek, hogy nekik is folyton jól kellene kinézniük.” Ezért is üdvözlendők az olyan újabb, tizenévesekről szóló sorozatok, mint mondjuk a Skins vagy a még valóságosabb norvég Skam, melyekben tényleg tinédzserek játsszák a gimnazistákat.

Ők voltak a Grease túlkoros tinijei

Olivia Newton-John (Sandy): A forgatás idején 29 éves volt, és nem is nagyon akarta feladni a közepesen sikeres countryénekesnői karrierjét egy bizonytalan kimenetelű film miatt, ráadásul Kleiser sem volt biztos benne, hogy ebből a szende énekesnőből lehet-e egyáltalán bombanőt csinálni. Maga Newton-John is tartott sok mindentől, például ausztrál lévén nem volt amerikai akcentusa, de a leginkább az zavarta, hogy évekkel idősebb a partnerénél, de hiába, Carr egészen biztos volt benne, hogy őt akarja. A fő problémát pedig végül úgy oldották meg, hogy a színésznőt az operatőr, Bill Butler lágy, homályosabb képet adó objektívvel filmezte, aminek van egyfajta ránctalanító hatása.

John Travolta (Danny): 23 éves volt, de az ő szerepe egy pillanatig sem lehetett kétséges, hogy ne az övé legyen, hiszen egybehangzó visszaemlékezések szerint is ő volt az egész produkció lelke. “Olyan energia sugárzott belőle, amilyet soha máshol nem tapasztaltam” – mondta róla az egyik szereplő, Dinah Manoff a Vanity Fairnek.

Stockard Channing (Betty Rizzo): A szerep eredetileg Lucie Arnazé lett volna (ő 26 éves volt akkor), ám az utolsó pillanatban Carr inkább a régi ügyfelét, a 33 éves Channinget választotta, akinek ez volt az utolsó lehetősége, hogy sínre kerüljön a karrierje. A diákokat játszó színészek közül ő volt a legidősebb, és ő elmondhatta magáról, hogy tényleg már akkor, 1958-ban is gimnazista volt, amikor a film játszódott. Kleiser tisztában volt a kockázattal, ezért minden reggel „szarkaláb-tesztet” végzett a színésznőn, Carr pedig rajzolt szeplőkkel próbálta fiatalabbá varázsolni, de Channing szerint csak ettől legfeljebb csak piszkosnak tűnt.

Jeff Conaway (Kenickie): 27 éves volt, de mivel már évekkel ezelőtt is ő játszotta a szerepet a Broadwayn a színpadi verzióban, adta magát, hogy őt is átvegyék. A forgatáson ő a statisztalányokat hajtva próbálta elfeledni, hogy Travolta elvette tőle a szólódalát. Későbbi életútja azonban nem alakult jól, és drog-, alkohol- és gyógyszerfüggőségekkel küzdött évtizedekeig – a fájdalomcsillapítóra azért volt szüksége, mert a gerince a Grease forgatásán sérült meg. A súlyosan legyengült Conaway végül 2011-ben halt meg, 60 éves korában.

Barry Pearl (Doody): 27 éves volt, messze ez a legismertebb film, amiben játszott.

Michael Tucci (Sonny): 31 évesen veszélyeztette Channing korelnökségét.

Kelly Ward (Putzie): 21 éves volt, nem sokkal később abbahagyta a filmezést.

Didi Conn (Frenchy): 26 éves volt, és a kevesek közé tartozott, akik a Grease 2-ben is szerepeltek.

Jamie Donnelly (Jan): 30 éves volt, ő is már a színpadi musicalben játszotta ezt a szerepet, öt évvel a film előtt.

Dinah Manoff (Marty): 21 éves volt, de neki kivételesen nem a Grease volt a pályája csúcsa, hanem szappanopera-sztárként lett igazán ismert később.

Kiemelt kép: Collection Christophel / Paramount Pictures / Robert Stigwood Organization / AFP