Kultúra
unikornis (unikornis)

Unikornisszarvakkal döntötték el a középkori uralkodók, hogy mérgezett-e az ételük

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 04. 22. 17:00

Mesebeli unikornis híján persze egy delfinféle agyarát nyomkodták az ételbe, de a gyakorlat mai szemmel így csak még szürreálisabbá vált.
Korábban a témában:

Az évezredes legendák XXI. században újra elképesztő népszerűségnek örvendő alakjával, az unikornissal ma úton-útfélen találkozhatunk, azt azonban kevesen tudják, hogy a középkori uralkodók közül többen is tartottak a kincstárban egy-egy unikornisszarvat.

Unikornison galoppozott egy moszkvai rendőr – Videó
Szerencsére egy járókelő időben úrrá tudott lenni a döbbenetén ahhoz, hogy videóra vegye a jelenést.

Azok természetesen nem egy ló homlokára nőtt, egyre növő csontpúpként kezdték pályájukat, hanem jórészt a vikingek kitűnő üzleti érzékének ékes példájaként egy cet szájából származnak:

az északi-sarki vizekben élő, mára veszélyeztetetté vált narválok felső állcsontjából kinövő, óriásira nyúlt fogért az uralkodók és főnemesek ugyanis elképesztő összegeket voltak képesek fizetni, feleslegessé vált szarvaikat pedig akár egész kastélyokért, vagy azonos súlyú aranyért cserébe adták-vették egymás között.

 
Jókora narválagyar a londoni Science Museum gyűjteményéből / fotó: Wellcome Images

 

Az akár három méteresre is megnövő, szépen csavart csontnak (vagy épp a szintén unikornisszarvként aposztrofált rinocérosz- és rozmáragyaraknak) az európai mondák csodatévő erőt tulajdonítottak, így nem is meglepő, hogy a királyi és hercegi udvarokban többek közt a mérgezések elkerülésére is használták őket – köszönhetően a görög történetíróknak, így a perzsa királyi udvar orvosaként tevékenykedő Ktésziasz Knidiosznak, aki sokat idézett művében kijelentette róla: megtisztítja a vizet és ártalmatlanítja az ételbe jutott mérgeket.

Igen, a magukat felvilágosultnak gondoló nyugat-európai országok vezetői tényleg egy halott cet fogának darabjait nyomták a veszélyesnek gondolt ételbe, mielőtt ők megkóstolták volna. Hát lehet ennél bármi szürreálisabb?

A próba pillanata / fotó: Wellcome Collection

 

A gazdag családok tehát darabokra vágták az elképesztő összegekért vásárolt csontokat, hogy késnyeleket, amuletteket, nyakláncon hordott medálokat, vagy épp apró, ételek méregtelenítésére használható szilánkokat készíthessenek belőlük.

Raffaello Sanzio: Nő unikornissal, 1505-1506 / via Galleria Borghese

 

A mérgezéses halálok száma ezzel persze egyáltalán nem csökkent, ez azonban furcsa módon egy pillanatra sem vetette vissza a jókora piacot. Annak ellenére, hogy a szarvak mellett étekkóstolók is helyet kaptak az uralkodói és főúri asztalok körül, az ő segítségük pedig sokkal hasznosabb – és olcsóbban igénybe vehető – volt egy hasonló esetben.

A képzeletbeli egyszarvúk ékessége persze nem csak egészben volt hatásos: porrá őrölve sebekre helyezték, vagy lenyelték, hogy az magába szívhassa (!) a betegségeket, használója pedig egy csapásra újra egészségessé váljon.

Az ókorban, illetve a sokszor sötét középkorként aposztrofált évszázadokban a tudósok – így Arisztotelész és Leonardo da Vinci – mind kérdés nélkül elfogadták a csodás állat, illetve a testrész létezését, valamint annak hatását. Az unikornis a XII. században Skócia nemzeti állatává vált, népszerűsége pedig egészen a tizenhetedik század derekáig töretlen volt.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.