Az, hogy visszatértünk Twin Peaksbe – és végül rábukkantunk Cooper ügynök nyomára –, egyértelműen Garland Briggs őrnagynak köszönhető. A dosszié, amelyet összeállított és eljuttatott hozzánk, számtalan nyomot és elképesztő történetet tartalmaz, akár egy puzzle, amit még hosszú évekig vizsgálunk és rakosgatunk majd. Máig tisztázatlan kérdés azonban – bár Cooper eltűnésére fényt derítettünk –, hogy mi is történt pontosan Briggs őrnaggyal.
Ez minden, amit tudunk, és amit sikerült kikövetkeztetnem a történések kronológiája alapján:
Tudjuk, hogy amikor a Cooper-doppelgänger aznap kijelentkezett a kórházból, meglátogatta Briggset az otthonában.
Tudjuk, hogy Doug Milford halála után Briggs az új „segítőjét” várta a Kék Rózsa Különítménytől, és azt hihette vagy úgy tájékoztatták, hogy Cooper ügynök lesz az. Azonban a hasonmás látogatása alatt Briggs érezte, hogy valami nem stimmel, és erről írt is dossziéja utolsó bejegyzésében. Ismerve csalhatatlan megérzéseit, nem túlzás azt feltételezni, hogy Briggs a beszélgetés közben egyszer csak rájött: az előtte álló személy nem Cooper ügynök – és ez volt az oka a segítségkérésnek, az utolsó szavaknak, amelyeket a dossziéjába lejegyzett. Sejteni véljük továbbá, hogy Briggs őrnagy, miután rájött a dologra, jobbnak látta ezt megtartani magának, mint hogy szembeszálljon a Doppelgängerrel, akiről eddigi ismereteink alapján jó okunk van azt gondolni, hogy átlátott Briggs szándékán. Mrs. Briggstől arról is értesültünk, hogy nem sokkal azután, hogy a Doppelgänger elhagyta a házukat, Briggs is elindult a hegyekbe a szigorúan titkos Kék Rózsa támaszpontjára, az Alpha Lehallgatóállomásra. Amikor Briggs odaért, két dolog történhetett: vagy sikeresen végrehajtotta a feladatot az előírásoknak megfelelően, úgy alakítva, mintha az állomást teljesen kifosztották – és őt magát is megtámadták – volna, vagy, mialatt az őrnagy éppen a helyszínt rendezte át, megérkezett a Doppelgänger, mely esetben a rongálás és a halálos támadás valóban megtörtént.
Bárhogy esett is meg, a helyszínen talált DNS-nyomok – Briggs ujjlenyomatai, vére és szövetmaradványai – alapján az igazságügyi orvosszakértők megállapításai fedhetik a valóságot: az állomást megtámadták, aminek minden valószínűség szerint Briggs is áldozatául esett. Néhány nappal később, amikor megtalálták a közelben egy szakadék mélyén Briggs kocsijának a roncsait – benne egy azonosíthatatlanul összeégett holttest, és attól nem messze néhány jól láthatóan „elhelyezett” emberi fog –, hivatalosan is halálos kimenetelű autóbalesetnek nyilvánították az ügyet, mint ismeretes (A támadásról szóló jelentéseket a mi nyomozóink tüntették el a belső elhárítástól, és gyanúsítottat hivatalosan soha nem neveztek meg.) Világos, hogy az egyetlen logikusan szóba jöhető tettes a Doppelgänger, aki aznap minden bizonnyal követte Briggset a hegyekbe, a lehallgatóállomásra. Briggs kétségkívül igen alapos haditervet eszelt ki, hogy valakit megtéveszthessen: a Doppelgängert. Legalábbis úgy tűnik, erőfeszítéseit akkor siker koronázta.
Tekintettel arra, amit később megtudtunk, racionális magyarázatnak tűnik, hogy a „színjátékot” a lehallgatóállomáson – nagyrészt – maga Briggs rendezte meg, majd valamilyen szigorúan bizalmas, könnyen elemelhető dokumentummal megszökött, amely, úgy vélem, a későbbi dosszié alapja lehetett.
Tételezzük fel, hogy amikor Briggs távozása után a Doppelgänger megérkezett a bázisra, minden bizonnyal átkutatta a helyszínt, magához vette, amit csak talált, majd gyújtogatni kezdett, hogy eltüntesse maga után a nyomokat. Egy másik, kevésbé valószínű, de úgyszintén hihető forgatókönyv szerint Briggs még a helyszínen tartózkodhatott, amikor a Doppelgänger odaért, de a hathatós biztonsági rendszer épp időben figyelmeztette, így az utolsó pillanatban elmenekült. (Ezt továbbra sem tudjuk százszázalékos bizonyossággal megállapítani.) Hogy a Doppelgänger magával vitt-e bármilyen adatot a lehallgatóállomásról vagy sem, arról nincs tudomásunk, de ha érkezése villámsebes cselekvésre és távozásra késztette Briggset, nem zárható ki, hogy az őrnagy hátrahagyhatott valami fontosat.
A következő huszonöt évben Briggs és a Doppelgänger kikerülnek a látókörünkből. (Mint azt ön is tudja, a fent említett idézet az egyik dél-dakotai, buckhorni első számú szemtanúnktól származik, az azóta elhunyt középiskolai igazgatótól, William Hastingstől, akit személyesen hallgattam ki.)
Úgy hírlett, az utóbbi néhány évben Hastings és barátnője – a város könyvtárosnője, Ruth Davenport – elmélyedtek az ezoterikus és okkult tanokban. Munkásságukat közösen, blog formájában lejegyezték, majd kiposztolták a világhálóra, A Zóna keresése címmel. Hastings vallomása szerint utolsó közös évükben egy napon kapcsolatba kerültek egy személlyel vagy entitással, aki nemes egyszerűséggel csak az „Őrnagynak” nevezte magát. Az Őrnagy közölte velük, hogy az a bizonyos találkozás egy meghatározott időben és helyen következik majd be, a Zóna egy meg nem nevezett bejáratában, vagy annak közelében. A találkozás helyszíne történetesen egy elhagyatott üres telek volt Buckhorn kétes hírű környékén. A Zónán belül az Őrnagy – akit Hastings úgy írt le, mint aki ott „rejtőzködik” vagy „hibernál” – megjelent nekik, és megbízta őket azzal, hogy egy titkos katonai adatbázisból szerezzenek meg egy sor „fontos koordinátát”. (Hastings leírásából kitűnik, hogy abban a kezdeti beszélgetésben az Őrnagy többé-kevésbe fizikai formájában jelent meg nekik.) Ami bizonyos: miután Hastings és Davenport sikeresen meghekkelték az említett katonai adatbázist – amihez az útmutatást feltehetően az Őrnagytól kapták –, és megszerezték a kívánt információt, visszatértek, immár másodszor, a Zónába, hogy átadják azt az Őrnagynak. Már éppen megtörtént volna az átadás, amikor Bill Hastings elmondása szerint hirtelen elszabadult a pokol. Az Őrnagyot a levegőbe ragadta valami – egy örvény vagy egy „átjáró”, minden bizonnyal a dimenzionális tér lyukainak rendszere, amit ön is látott, Főnök –, és a semmiből sötét, árnyszerű alakok rontottak rájuk. Hastings elvesztette ugyan az eszméletét, de életben maradt. Egy ideig úgy tűnt, az agyából kitörlődtek az események, emlékei csak letartóztatásakor tértek vissza.
Ekkor kapcsolódtunk be a buckhorni nyomozásba, amelynek része volt az általunk lefolytatott Hastings-féle kihallgatás is. Így bukkantunk rá néhány héttel később Briggs titkos dossziéjára is – amit első találkozásukkor vélhetően maga Briggs adott át Hastingsnek és Davenportnak, és amit a nő a pincéje szekrényében rejtett el. Ebből arra következtethetünk, hogy bármerre is „járt” az Őrnagy az elmúlt negyedszázadban, a dossziét mindig magánál tartotta.
Röviddel azután, hogy a buckhorni rendőrség őrizetbe vette Hastingst, feleségét, Phyllist agyonlőtték – vélhetően az asszony ügyvédje/szeretője, aki kisvártatva szintén a halálát lelte, amikor gépjárműve a levegőbe repült. A városon végigsöprő gyilkossághullám és a rendelkezésre álló bizonyítékok egyértelműen arra engednek következtetni, hogy mindezt a Doppelgänger és emberei követték el.
Hadd foglaljam össze a későbbi eseményeket dióhéjban: Miközben Hastings a helyszínen, az üres telken megpróbálta megmutatni nekünk a Zóna bejáratát, ahol megtaláltuk Ruth Davenport holttestét – és ahol ön is bepillanthatott a Zónába egy másodperc erejéig –, rejtélyes körülmények között meggyilkolták, gyakorlatilag a szemünk előtt, miközben a tettes láthatatlan maradt a gyilkosság idején. Az említett koordinátákat felfedeztük Ruth Davenport karján, a nő onnan akarta leolvasni a kért adatokat az Őrnagynak; Hastings utalt rá, hogy Briggs arra intette őket, papírra semmit ne jegyezzenek le. segítettek kideríteni az igazságot „Diane-nal” kapcsolatban, és váltották ki a végső összecsapást a seriff hivatalában Cooper és a Doppelgänger között.
És hogy kételkedünk-e abban, hogy mindez valóban megtörtént? Aligha, hisz a történtek legjavának mi magunk is szem- és fültanúi voltunk. Ámde: Hol „rejtőzködött” vagy „hibernált” Briggs őrnagy huszonöt évig? Miután eljátszotta a saját halálát, tényleg sikerült megvalósítania a tökéletes szökési tervet? Valóban elbújt egy Twin Peaks környéki átjáróban – melynek helyét az említett koordináták jelzik –, ahol az idő 25 éven keresztül egy helyben állt, ő pedig így játszotta ki a Doppelgängert?
Ha szövetségi kiképzésünkre – vagy inkább berögződésünkre – gondolok, mely szerint az emberi létezésre „tudományos alapú valóságként” tekintünk, mégis hogyan hihetnénk el, hogy ezen elméletnek a legcsekélyebb köze is lehet a realitáshoz? A rendelkezésünkre álló számos bizonyíték azonban mégis az imént leírtakat támasztja alá.
Jelentésem célja érdekében nevezzük ezt egy „ismert ismeretlennek”. Ám itt nem állunk meg: ezen koordináták gondolata, melyek felfedik – rendben, kimondom – egy bizonyos feltételezett helyszín több bejáratának létezését, melyre mostantól (csupán bizalmas belső megbeszéléseinkben) „más tér-idő dimenzióként” fogok utalni, a soron következő rejtvény, amivel szembesülnünk kell.
Kétségkívül az, hogy az Őrnagy bejáratokat hozott létre Twin Peaksben és kijáratot Buckhornban, hogy találkozhasson Hastingsszel és Davenporttal, rávilágít legalább még egy ilyen „átjáró” létezésére. Ismét a saját korábbi élményére emlékeztetném, Főnök, és hogy az ön szavait idézzem: az az átjáró mintha vezetett volna valahova.
Mindez persze azt is jelenti, hogy teljesen világos: Hastings és Davenport elmondásuk szerint az Őrnagy felkérésére és segítségével szerezték meg ezt a titkos információt az egyik kormányügynökségtől, az információt, mely tehát előtte már a mi birtokunkban volt. És Briggs tudta, hogy ez így van. Ebből ön is ugyanazt a következtetést vonja le, mint én? Miszerint – és most találgatok – Briggs őrnagy azért tudhatta mindezt, mert az élete vége felé járó Doug Milford megosztotta vele. Ugyanakkor Milford vagy Briggs – esetleg mindketten – rájöttek, hogy az Alpha Lehallgatóállomás egy sor olyan információt gyűjthetett be, ami jócskán túllépi a szigorúan bizalmas anyagok körét, ami, mint arra rájöttem, leginkább a mi vállalt küldetésünk. Ez több mint valószínű. Hanem csupán azon a bizonyos napon, a Doppelgängerrel folytatott beszélgetés során, az otthonában vált világossá számára azok létezése vagy valódi értelme?
Megkérdezném hát öntől: Mi voltunk azok? A Kék Rózsa Különítmény birtokában volt ez az információ? Valóban a mi szervereinket törte fel Hastings és Davenport? Egy középiskolai igazgató és egy könyvtáros? Az ég szerelmére, kik voltak ezek az emberek, tán az oroszok „alvó ügynökei”? (Vicc volt, Főnök, ámbár az, hogy ezek az amatőrök meghekkelték a szervereinket, nem az.) Ekkora tudást nem feltételezek róluk, íme inkább egy másik szcenárió: Tételezzük fel, hogy Briggsnek tudomása volt a Kék Rózsa Különítményről, és talán – a Doppelgängerrel a nyomában, a vesztét érezve – elrejtette az információt egy hatalmas ártalmatlan digitális adathalmazba, ahol tudta, hogy rajta kívül egy lélek sem fogja keresni. A Twin Peaks-i rendfenntartóktól azóta már tudjuk, hogy az őrnagy hasonlóképpen rejtett el egy nyomot: a helyszín koordinátáit, fiának, Bobbynak, egy felettébb feltűnő helyen lévő – kedvenc karosszékébe. Úgy vélem, ez inkább azt az eshetőséget támasztja alá, miszerint Briggs az információt egy olyan helyre rejtette, amelynek megtalálása nem jelenthetett legyőzhetetlen kihívást olyan amatőrök számára sem, mint a buckhorni botcsinálta nyomozók, viszont ahol profiknak soha eszébe sem jutna keresni.
Most pedig tegyük fel a kérdést: Mi volt ezzel az egésszel a Doppelgänger célja, már a kezdetektől? Tudjuk, hogy egy éjjel Cooper ügynök „eltűnt” valahol a Ghostwood Nemzeti Parkban huszonöt évvel ezelőtt, Windom Earle üldözése közben. Tudjuk, hogy másnap reggel előkerült Annie Blackburnnel, Truman seriff talált rájuk. Azt is teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy az a „férfi” a Doppelgänger volt; ekkor tűnt fel először. Ami azt jelenti, hogy a valódi Cooper – gyaníthatóan – „odabent” rekedt, ott, ahol előző éjjel köddé vált. Több utalásra leltem beszámolókban – rejtve vagy egyértelműen –, melyek arra engednek következtetni, hogy Cooper utat talált egy, a Briggs őrnagy által leírt Zónához hasonló, „időn kívüli” helyhez vagy átjáróhoz.
(Például: a Bagolybarlang falain látható őskori piktogramok állítólag azt ábrázolják, hogyan lehet egy ilyen helyre bejutni.)
Népe Fekete Barlang néven emlegette. Az egyszerűség kedvéért azt javaslom, hívjuk mi is így. (Vagy ha nem találja helyénvalónak ezt a kifejezést, nevezzük inkább valamiféle „Hotel Californiának”, ahová „bármikor beléphetsz, de a lábad többé ki nem teszed” – huszonöt évig legalábbis.)
A Briggsszel való találkozása után a Doppelgänger eltűnt Twin Peaksből – kámforrá vált. A következő negyedszázadban a Hivatal hiába adta ki a legsúlyosabb riasztású „fontos közleményeit” világszerte, nem akadtak a nyomára, két kivételtől eltekintve. Az első esetben egy dél-amerikai fedett műveletből származó biztonsági felvételen tűnt fel, ám a későbbi elemzések szerint a felvétel manipulált lehetett – a Photoshop korszakában szinte lehetetlen hitelesíteni. Cooper egy másik biztonsági fényképen már jobban kivehető, ez ama bizarr „üvegdoboz” hadművelet/gyilkosság helyszínéről származik, amelyet ön és Albert is vizsgált a közelmúltban Manhattanben. Ezek a távoli, de egymáshoz kapcsolódó információtöredékek elvezettek ahhoz a következtetéshez – az elmúlt év során végzett kriminalisztikai munkának és több szakterületet felölelő alapos nyomozásnak köszönhetően –, hogy végre megállapíthattam:
Ez a bűnszervezet az összes létező bűncselekményt magában foglalta: szerencsejátékok, kábítószerek, kibertámadások, embercsempészet, prostitúció, bérgyilkosság, illegális pénzügyek, részvénymanipuláció, zsarolás és biztosítási csalás – minden, ami a lexikonban a bűn szócikknél olvasható. (Az egyetlen terület, ami kimaradt a listáról – néhány külföldi fejes megvesztegetési ügyétől eltekintve – a politika, de várhatóan az is csak idő kérdése.)
Az ebből a barokkosan burjánzó pókhálóból származó bevétel – mínusz a költségek és a jattok, persze – egyenesen a hálózat fejéhez, azaz hozzá folyt be egy szövevényes cégháló – köztük fedő- és offshore cégek – közbeiktatásával, valamint korrupt kormányok busásan honorált bűnsegédletével. A művelet valamennyi szálát évekbe telhet felgöngyölíteni, de első és minden bizonnyal meglehetősen konzervatív becsléseink alapján több milliárdra tehető a szervezet vezetőjének nyeresége.
Habár a Doppelgänger láthatóan szabadon utazgatott a világban – amerre járt, székhelyeket és vállalkozásokat hozott létre egy tucatnyi helyen, mint például Las Vegas, Berlin, Amszterdam, Buenos Aires, Ciprus szigete és Isztambul –, úgy tűnik, nem a többé-kevésbé szokványos alvilági indítékoktól vezérelve, mint kapzsiság, bujaság, anyagiasság, hatalmi önkény stb. Ehelyett inkább azt mondanám, egyre gyarapodó vagyonát valami olyasmire használta, amit leginkább „kutatásnak” nevezhetünk. A Doppelgängernek célja volt. Akkor lássuk a tényeket:
Veszettül akarta azokat a koordinátákat Briggstől. Negyed évszázadon keresztül követte, még az Őrnagy autóbalesetben történt hivatalos halálhíre után sem adta fel. Hogy Briggs előjött-e valaha a rejtekéből – akármilyen „térben” bujkált is – buckhorni megjelenése előtt, erről nincsenek feljegyzéseink. Annyit viszont tudunk, hogy amikor az Őrnagy másodszor felbukkant, hogy Hastingsszel és Davenporttal találkozzon, a Doppelgänger már várt rá. Megölte Briggst, Davenportot, Hastingst, és bárkit, aki csak elé került, megszerezte a koordinátákat, és nagyobb kitérő nélkül elindult a jelzett hely felé, útba ejtve a dél-dakotai börtönt és a mi korábbi beépített FBI/Kék Rózsa informátorunkat, Ray Monroe-t. (Monroe-tól magától – akit a Doppelgänger végül szintén megölt – nem hallottunk erről semmit. A dolgok állása szerint a Doppelgänger vette a fáradságot, hogy behatoljon a börtönbe és kitörjön onnan Monroe-val, mert ez utóbbinak a birtokában volt néhány információ, amelyre a Doppelgängernek szüksége volt. Erre hamarosan visszatérek.)
A New York-i „üvegdoboz” hadművelet, amelyről tudjuk, hogy a Doppelgänger szervezte meg egy sor összekötő segítségével, arra utal, hogy valami mást is célba vett. Valami borzalmas és gyilkos volt, ami megjelent abban a dobozban, és lemészárolta azt a két kölyköt, akik szerencsétlenségükre éppen ott voltak. A bizonyítékokból ítélve az egyetlen szó, amely hűen leírja ezt az entitást, a „démoni”. Az üvegdobozt azért szerelték be oda, hogy csapdába csalja.
Mark Frost: Twin Peaks – Az utolsó dosszié
Athenaeum, 2017
Kiemelt kép: Képkocka a Twin Peaks című TV sorozatból – AFP /ABC / ARCHIVES DU 7EME ART / PHOTO12
