Az amerikai közbeszéd évek óta egyik legforróbb témája a rendőri visszaélések ügye, melyben az esetek többségében afroamerikaiak a sértettek, ha nem áldozatok. Miközben kétségkívül ma sem könnyű fekete férfinak lenni Amerikában, és komoly gondok vannak a rendőrséggel, a helyzet korántsem fekete-fehér, a megoldáson pedig messze nem dolgoznak olyan keményen, hogy érdemi haladást érjenek el az ügyben. Így aztán az indulatok csak forrnak szépen tovább – ezeket főzte sűrű, sötét főzetté a Netflix új, Seven Seconds című krimisorozatában (mely egyébként A Főnök (The Major) című orosz film alapötletére épül).
A helyszín Jersey City balhés, bandák uralta, piti drogügyletektől nyüzsgő utcái, ahol a fehérek, feketék és latinók együttélése korántsem zökkenőmentes. Ide, a helyi rendőrség kábítószeres csoportjába kérette át magát a családalapítás küszöbén álló fiatal, illúzióit még őrző rendőr, hogy nejének és születendő fiának jobb életet biztosítson. Akkor is épp nejét megy meglátogatni, amikor kocsija váratlanul belecsattan valamibe. A kerekek alatt totálkáros bringa, gyerekméret, a látványtól tartva hősünk inkább nem mászik fel a dombra, melynek túloldalán alighanem ott az áldozat, inkább kihívja csapatát, elvégre rendőr-rendőr. Igen ám, de a főnöke nem egészen ért vele egyet abban, hogy a dologról másnak is tudnia kellene, az áldozat ugyanis egy fekete fiú, ha kiderülne, hogy egy fehér rendőr gázolta el, az felérne a rendőr halálos ítéletével, ismerve a fehér zsaruk és fekete lakosság között történteket. A bűnös tiltakozik ugyan, de végül beleegyezik, hogy megpróbálják eltussolni az ügyet, a főnök kerít egy alkalmas hajléktalant, akire rá lehet bizonyítani a dolgot, ám az áldozathoz kirendelt ügyvéd gyanakodni kezd, és az ügy egyáltalán nem akar olyan könnyen elsimulni, ahogy azt a főnök szeretné.
Eddig sima korrupcióval fűszerezett krimi felállásnak tűnik a sztori, ám ennél sokkal összetettebb képletet kapunk. Persze, az igazság felfedését és eltussolását akaró ellentétes felek mozgatják a saját szálaikat, újabb és újabb részleteket ásva elő. Ám miközben ez történik, nem csak az kezd egyre világosabbá válni, hogy a történet még annál is szövevényesebb, mint amilyennek elsőre látszik, hanem kapunk némi betekintést az ország azon zugaiba is, ahol az amerikai álom elérhetetlenebbnek tűnik, mint egy kihalt nógrádi zsákfaluból. Ez a rétegzettség az egész sorozatra jellemző: a történet kibontakozása közben folyamatában nézzük végig azt is, ahogy a város, vagy inkább a városnak ez az arca megrajzolódik előttünk. Mindez a lakói arcán keresztül: minden szereplő egyfajta szimbólum is, mindegyikük hozzátesz egy jellegzetes darabot a kirakóshoz, személyében képviselve néhányat a hely számos problémái közül.
Persze ez szerencsére csak az okos forgatókönyvírói sűrítés eredménye, melynek nem esett áldozatául a karakterek valószerűsége. Mindegyiküknek van saját érdeklődése, múltja, motivációi, ezek ráadásul olykor ellentmondásosak, az életszerű, alaposan átgondolt, sokrétű karakterek szépen lassan fedik fel magukat. A fokozatosan csöpögetett infó fenntartja az érdeklődést, így a sorozat minden komótossága ellenére hangulatban nem ül le, pedig az atmoszféra mérhetetlenül lehúzó: ha nem is a szociodrámák stílusában, de átélhető ennek a lecsúszott környéknek az összes kilátástalansága, a gyász kínlódása, a hitbe menekülés. A Seven Seconds legfőbb erénye mégsem ez, hanem, hogy olyan jelenségeket hoz kényelmetlenül közel, mint a minden átfogó kábítószer-használat és -kereskedelem, a rasszizmus, a hivatali visszaélések, és így tovább.
Briliánsan építi fel mindezt a minden mozzanatában kidolgozott forgatókönyv, naná, a sorozat ugyanis a krimi-istennő Veena Sud fejéből pattant ki, aki a Döglött aktákat, vagy a Netflix bűnügyi zászlóshajóját, a Golden Globe-ra és Emmyre jelölt The Killinget is tető alá hozta. A rendezést nem ő jegyzi, hanem egész sor változatos ismertségű, tévés és filmes előéletű szakember, több női rendező is lehetőséget kapott, a pool legnagyobb neve kétségkívül A bárányok hallgatnak Oscar-díjas direktora, Jonathan Demme, ám annak ellenére, hogy fél tucat filmes dolgozott az epizódokon – ami, teszem hozzá, sorozatföldjén teljesen természetes – nincs gond a konzisztenciával sem, ahogy mással sem. A Seven Seconds ezerarcú karakterei több évadnyi alapanyagot is bőven kínálnak, a sorozat remekül teremt hangulatot, fenntartja a feszültséget, és pontosan végigviszi a vízióját. Az már más kérdés, hogy ez a vízió nem fest túl biztató képet a világról. Nem kívánságműsor.
Seven Seconds – 10 rész, 55 perces epizódokkal, nézhető a Netflixen. Értékelés: 8/10
Kiemelt kép: Netflix
