A gyanús fazon Kevin anyja mögött
Kezdjük az alapoknál, az egyik legnépszerűbb rajongói konteót biztos mindenki ismeri: eszerint Elvis valójában még mindig életben van, csak megrendezte a saját halálát 1977-ben, hogy így tűnjön el a világ szeme elől. Csak így lehet, hogy időről-időre ki is szúrják az öregedő Királyt valahol. Ha épp nem Amerikában, akkor Csernobilban, de legutóbb például egykori birtokán, Gracelandben látták kertészkedni 82 évesen. Legalább olyan elkoptatott konteóról van szó, mint a Kennedy-gyilkosságot övező elméletek, de ennek van egy rendkívül szórakoztató filmes leágazása is:
A Király nem is akárhol, hanem egyből Kevin anyukája mögött tűnik fel a reptéri jelenetben, igaz, csak statisztaként. Elsőre kicsit vadul hangzik, de ott kezd el izgi lenni, ha kicsit belemászunk az elméletbe. A Noisy tavaly grandiózus oknyomozócikkben járt utána a bizonyítékoknak, és meghökkentő hasonlóságokra bukkant Elvis és a szakállas statiszta között. Nemcsak a hajszín és az arcvonások stimmeltek, de még a jellegzetes fejrándítás is megvan (igaz, az alapos elemzés kimutatta, hogy a szakáll típusa mintha más lenne):
És ha ez sem volna elég, vegyük még hozzá a tényt: a Reszkessetek, betörők!-et rendező Chris Colombus eggyel korábbi, Heartbreak Hotel című filmje egy tinibandáról szólt, amelyik elrabolja Elvist, hogy összehozza őt a főhős anyukájával, merthogy az mindig is szerelmes volt a Királyba. Véletlen volna? Aligha!
Holdra szállás? Na, persze!
Vegyünk egy másik közismert konteó-klasszikust: Amerika nem is szállt a Holdra 1969-ben, csak egy kamufelvételt mutattak be róla, hogy elhitessék az emberiséggel és legfőképp a ruszkikkal, hogy képesek rá. A kamuvideót pedig ki más rendezte volna, mint a nagy Stanley Kubrick, aki épp ezekben az években szerzett hírnevet magának a 2001: Űrodüsszeia lenyűgöző trükkfelvételeivel.
Eddig tart az alapteória, ám a sztori épp innentől válik igazán izgalmassá: az elmélet szerint ugyanis Kubrickot egész életében gyötörte a bűntudat, ezért kódoltan le is leplezte magát egyik leghíresebb filmjében, a Ragyogásban. A Stephen King regényéből készült kultikus horror a felszínen persze arról szól, hogy egy elhagyatott szálloda gondnoka megőrül, fog egy fejszét, és nekiáll, hogy módszeresen kiírtsa a családját. De valójában sokkal mélyebb üzenete van a filmnek: Kubrick bocsánatkérését közvetíti, amiért részt vett a közvélemény átverésében. És hogy milyen rejtett jelekről van szó? Az elmélet hívői szerint:
- A 237-es hotelszoba például a Föld-Hold távolságot jelzi mérföldben számolva.
- Jack Nicholson nagymonológja a szerződésben foglalt kötelességeiről és az ezzel járó lelki teherről valójában Kubrick tépelődéseit fogalmazza meg, akit titoktartási szerződés köt a NASA-val.
- A szálloda halljában kitett indián ábrák nem véletlenül rakéta alakúak.
- Ahogy a folyosó szőnyegmintája sem véletlenül emlékeztet a kilövőállomás alaprajzára.
- A perdöntő bizonyíték persze a látnoki képességekkel bíró Danny kötött pulcsija, amelyen az Apollo 11 szerepel.
A Ragyogás kissé rejtélyes cselekménye amúgy több rajongói konteót is ihletett az idők során, ezeket pár évvel ezelőtt egy külön doksiban is feldolgozták.
Igazi vámpírok
Az 1922-es Nosferatu a vámpírfilmek egyik műfaji alapköve, de nemcsak a filmtörténészek fantáziáját mozgatta meg. Az 50-es években kapott szárnyra a pletyka, miszerint a címszerepet alakító Max Schreck nem színészi alakítást nyújtott a filmben, csak magát adta, hiszen igazi vámpír volt. A rendező F.W. Murnau pedig vért ígért neki a szerepért cserébe. Ezen a mendemondán alapszik A vámpír árnyéka című 2000-es film is, amelyben Willem Dafoe alakítja a vérre szomjazó Schrecket, John Malkovich pedig a vele fausti alkut kötő Murnaut.
Ennél még egy fokkal viccesebb az elmélet, ami szerint Nicolas Cage is köztünk élő vámpír. És ez nem holmi légből kapott vádaskodás, hisz képi bizonyíték is van rá: a színészt ugyanis megtalálták egy 1870-es fényképen, amelyen ugyanolyan öregnek tűnik, mint mostanában. Más magyarázat nyilván nem nagyon képzelhető el, minthogy egy halhatatlan vérszívóval van dolgunk (tegyük hozzá, ez azért sok minden megmagyarázna a színész különös karrierépítéséből is). David Letterman pár éve szembesítette is a vádakkal Cage-et, aki bevallotta, hogy ugyan tényleg van hasonlóság, de ő sokkal jóképűbb, mint a képen látható férfi.
A Pixar-univerzum
A Pixar-filmekről számtalan elszállt, rajongói elmélet létezik, de a legátfogóbb ezek közül egyértelműen az igazán grandiózus Pixar-univerzum teória. Eszerint a stúdió összes rajzfilmje valójában egy közös világban játszódik, még ha ez elsőre nem is tűnik túl logikusnak. Az elmélet darabkái már régóta keringtek az interneten, míg végül egy amerikai író, Jon Negroni foglalta össze és fejlesztette tökélyre 2013-ban. Negroni aprólékosan felfejti az összefüggéseket a Merida, a bátor középkori boszorkányai és a Hihetetlen család szuperhősei között, akárcsak a Verdák autókkal benépesített világa és a Wall-E posztapokaliptikus Földje között. Itt egy videós gyorstalpaló a szövevényes elméletről:
Megvan a kronológiai ív, ahogy az élettelen tárgyaktól eljutunk az emberi intelligenciát szerző állatokig, majd a szörnyek által lakott távoli jövőig. Negroni első cikke óta persze több Pixar-film is megjelent, ám ettől sem jött zavarba: mindegyiket beleszőtte az elméletbe. A Pixart annyira nem nyűgözte le az elmélet. Mikor a stúdió egyik fejesét, Jay Wardot megkérdezték egyszer, mit szól a teóriához, először a 9/11-konteókhoz hasonlította, majd annyit felelt:
Valakinek nyilvánvalóan túl sok ideje volt, de lehet, hogy más hobbit kellene választania.
Egy név mind felett
Sosem furcsállták még, hogy James Bond időről-időre új külsőt kap? Oké, ott a kiábrándítóan prózai, gyártástörténeti magyarázat: a színészek idővel kiöregednek a szerepből, a franchise meg dübörög tovább, így új Bondra van szükség… de mi van, ha ennél jóval többről van szó? Természetesen erre a sejtelemre is épült egy jópofa rajongói konteó: eszerint nemcsak a 007-es cserélhető ügynökkód, de maga a James Bond-név is.
Erről az elméletről is komoly viták alakultak ki a rajongói fórumokon, és kiderült, hogy legalább annyi ellentmondáshoz vezet, mint az egységes Bond-kánon. De hát, mint általában, a filmtörténeti konteóknak sem az adja az értékét, hogy közelebb vezetnek az igazsághoz, sokkal inkább az a szórakoztató intellektuális játék, amíg az ember megcáfolja őket.
