A zenész még csütörtökön halt meg Surrey-beli otthonában, de a hírt csak vasárnap hozta nyilvánosságra az együttes kiadója. Thomast prosztatarákkal kezelték, ő maga 2014-ben beszélt erről először, akkor azt mondta: „A rákot egyelőre sikerült legyőzni, de életem végéig kezelést kapok majd.” Hogy a halált pontosan mi okozta, arról nem érkezett jelentés, csak annyi, hogy váratlanul történt.
Ray Thomas 1964-ben, 23 éves korában alapította meg a Moody Bluest Birminghamben, a dobos Graeme Edge és a billentyűs Mike Pinder társaságában. Az együttes hamar sikeressé vált, de később tagcseréken esett át, és a két érkező taggal (a basszusgitáros John Lodge és a gitáros Justin Hayward) alakult ki a Moody Blues stabil, legsikeresebb felállása. A zenekar legismertebb dala az 1967-es Nights In White Satin volt, de utána is évekig a legsikeresebb angol együttesek közé tartoztak, és még a nyolcvanas évekbeli albumaik is nagy példányszámban fogytak, noha az már inkább a leszálló ág volt.
Maga Thomas az együttes többi tagjához hasonlóan énekelt is egyes dalokban (egyébként elsősorban fuvolán, de egyéb fúvós hangszereken is játszott), és ő maga is szerzett dalokat: Another Morning, Twilight Time, Legend of a Mind, Dr. Livingstone I Presume, Diar Diary stb. Ő képviselte az elszálltabb, pszichedelikus vonalat a korábbi korszakban, de a szimfonikus-progresszív popos időszakban is kivette a részét a dalszerzésből, illetve a koncerteken is az előtérben volt. Amikor azonban átvették a hatalmat a szintetizátorok, az egyébként is egészségi problémákkal küzdő Thomas átmenetileg háttérbe szorult, ám a kilencvenes években visszatért, és 2002-ig visszavonulásáig újra rendes tagja lett a Moody Bluesnak. A zenekar hiátusa idején a hetvenes években két szólólemezt is megjelentetett, és kétszer is megnősült, másodjára 2009-ben. A Moody Bluest pont az idén iktatják be a Rock and Roll Hall of Fame-be, és a zenekar nagy felállásából még mindenki él, Thomas kivételével.
