Kultúra a világ egy fura hely

A hívők levágott hajából gazdagodtak meg az indiai templomok

A nők kopaszra nyíratják a hajukat, hogy ezzel szerencsét, vagy egészséget biztosítsanak a családnak. Néhány hindu templom pedig milliókat kaszál ebből.

Az emberi hajból készülő parókák, vagy póthajak piaca elképzelhetetlenül nagy, de vajon honnan érkezik az alapanyag? – tehetjük fel a kérdést.

A hajakkal foglalkozó oldalak legtöbbjén hangzatos leírásokat olvashatunk a különböző országokból érkező hajakról: a brazilról, a filippínóról, a kínairól, vagy épp az indiairól, azt azonban kevesen tudják, hogy a világ legnagyobb hajexportőre (és egyben importőre) Kína, így a brazil modellel reklámozott hullámos fekete haj sokkal inkább egy apró kínai város lakójától, mint São Pauloból származik.

A minőség terén a csúcsot jelentő szűz (vegyszerekkel sosem kezelt), illetve remy hajak azonban ennél is meglepőbb helyről érkeznek: India hindu templomaiból.

Az istenségek elé járulók ugyanis sokszor saját hajkornájukat áldozzák fel, hogy bármely családtagjuk, vagy saját maguk számára az egészség, vagy a szerencse ajándékát kaphassák az istenektől. A felajánlásért cserébe azonban nem kapnak pénzt, ellentétben a templomokkal, akik óriási összegekért adnak azokon túl.

Fotó: Sanjay Kanojia / AFP 

 

Az Amusing Planet vonatkozó cikkéből kiderül, hogy a lehetőséget leginkább kiaknázó templom, a dél-indiai Tirtupathi Balaji-templomában minden egyes nap tízezrek válnak meg a hajuktól. Az öt-hatszáz itt dolgozó borbély egész nap hajat borotvál, a mellettük elhelyezett, hajjal teli vödröt pedig hatóránként cserélik.

Ennek tartalma a folyó helyett azonban a templom mögötti raktárban landol, ahol a térdmagasságig érő halmokból kézzel válogatják ki a különböző minőségű, színű, illetve hosszúságú fürtöket, amiket aztán megmosnak, kezelnek, majd a napon szárítanak meg.

Az indiai hajak jó minőségének oka az 1,3 milliárdos országban ma is uralkodó szegényséngnek köszönhető, hiszen a vidékről érkező asszonyok sosem használtak mesterséges hajszínezőket, így hajfestéket, sőt, többségük hosszú éveken át növesztette a haját, mielőtt a templomban leborotválták volna.

Fotó: Arun Sankar/AFP

 

A leghosszabb (45 centiméternél hosszabb) tincsek érik a legtöbbet, ezek ára kilóként a 80-120 ezer forintot, kimagasló minőség esetén pedig ennek közel a dupláját is megérik. Az áru jó részét az olasz központú Great Lenghts International vásárolja meg, akik hatvan ország több mint negyvenezer szalonját látják el hajjal.

A szegény indiai nők haja így egy szempillantás alatt jut el a középosztály és a felső tízezer nőtagjaiig, akik akár 300 ezer forintnyi összeget is képesek kifizetni egy hosszabbításért. A Great Lengths hajainak élvezői közt számos hollywoodi hírességet is megtalálhatunk – így például Beyoncét, vagy Jennifer Lopezt.

A rosszabb minőségű, vagy rövidebb hajak matracok töltőanyagaiként, vagy olajszűrőkként születnek újjá, anélkül, hogy egykori tulajdonosaik sejtenék, hogy hajuk valaha is bármilyen hasznosítási céllal hagyta el a templomot.

Fotó: Tirumala Tirupati Yatra

 

A dél-indiai szentélyek természetesen reagálnak az utóbbi időben ért támadásokra, sőt, komoly jószolgálati húrokat pengetnek: azzal védekeznek, hogy a hajak eladásából származó bevételeket a közösség életének jobbá tételére fordítják – javítják az egészségügyi szolgáltatásokat, gyógyszereket vásárolnak, támogatják az oktatást, vagy épp a nélkülözhetetlen infrastruktúra megteremtésében segítenek.

Fotó: Chandrashekhar Basumatary

A Tirtupathiban lévő templom a direkt, vagy online eladásokból évi 1-1,5 milliárd forintnyi összegre is szert tehet, de a kisebb szentélyek sem sokkal maradnak el ettől. A legfrisebb becslések szerint az indiai templomokból származó exportbevételek akár a 25 milliárd forintnyi rúpiát is elérhetik. Ha ezt mind az infrastruktúrára, az oktatásra, vagy az egészségügyre költenék, India is sokkal biztonságosabb és élhetőbb hely lenne.

 

A The Guardian, a BBC, valamint az Amusing Planet nyomán

Ajánlott videó

Olvasói sztorik