Budapest tele van jobbnál jobb múzeumokkal, de ha az utca emberét megkérdeznénk, biztosan keveseknek jutna eszébe bármi a Nemzeti Galéria-Nemzeti Múzeum-Iparművészeti Múzeum-Szépművészeti Múzeum-Terror Háza ötösön túl.
Új, Be a múzeumba! címet viselő sorozatunkban a főváros kevésbé ismert, vagy épp aprócska múzeumait látogatjuk meg, hogy bemutassuk: igenis léteznek a városban olyan gyűjtemények, melyeket meglátogatva órákra veszhetünk el a múlt emlékei közt anélkül, hogy akár egy pillanatra is az óránkra pillantanánk.
A kalandos életű Krúdy élete utolsó három, nélkülözéssel telt évét töltötte az akkor még apró házakból álló Óbuda szívében lévő Korona tér 1. számú házának egyik lakásában, sőt, 1933. május 12-én is itt érte a halál, így az épület már önmagában is a főváros fontos, sőt, védendő értéke, érdekessége azonban korántsem merül ki ennyiben. Köszönhető ez persze a Kádár-kor lakótelepépítési lázának, melynek részeként sorra tűntek el az Óbuda hangulatát egykor adó apró, egy-két szintes házak, de annak is, hogy
A már több mint egy évszázada formálódó, ma már több százezer darabosra rúgó gyűjtemény egy apró részét először 1966-ban, a Várbeli Fortuna Fogadó épületében megnyílt múzeumban tudták kiállítani, ahonnan a Magyar Külkereskedelmi Bank egykori, Szent István-bazilika tőszomszédságában állt központjának érintésével (2006-2011) költöztek a város szívéből meglepően gyorsan és könnyen megközelíthető Korona térre.
A kereskedelem, illetve a vendéglátás történetét használati- és reklámtárgyak, illetve fém reklámtáblák ezreivel bemutató múzeumba belépve egy korabeli szállodát, kávéházat, éttermet, cukrászdát, cukorkaműhelyet, szatócsboltot, papír-írószer üzletet, és egy Stühmer csokoládéboltot is meglátogathatunk, köszönhetően annak, hogy a sok évtizedes működés után felszámolt üzletek védett berendezése a múzeum gyűjteményébe kerülhetett.
Az épület emellett egy Krúdy-emlékkiállítást (a számára egykor kiutalt kétszobás lakás szobáiban), illetve egy óriási látványraktárat is tartogat, melynek tucatnyi, különleges dobozokkal, üvegekkel és kisebb-nagyobb tárgyakkal teli vitrinje közt képtelenség egy délután alatt minden tárgyat végigböngészni.
Ideális élmény gyerekekkel, vagy akár nélkülük is, főleg, ha ellenállhatatlan nosztalgiát érzünk a fura tárgyak, a Kádár-kori KÖZÉRT-ek, vagy épp a századforduló lenyűgöző igényességgel megszületett épület- és boltbelsői iránt.
Szöveg helyett azonban beszéljenek a képek:
A cukorkaműhely
A matrjoskás termosznál jobban semmi sem jelképezhetné a hetvenes évek hideg teleit
Sajnos nem hódította meg
A legszürreálisabb reklámajándék egyértelműen a Sárkány Pál boltjából származó, zománcozott nyeles lábas aljára került falióra
“Asszonydícséret”
Csodás részlet a harmincas évek cukrászdáinak egyikéből
A századfordulós elegancia része, a forró virslik szervírozására szolgáló fajanszedény
A New York Kávéház egyik asztala, rajta Karinthy Frigyes, Heltai Jenő, Nagy Endre, Molnár Ferenc és Gábor Andor portréjával – a rajzokat a a Sicuként világhírűvé vált karikaturista, Markbreiter (Major) Henrik röviddel az Egyesült Államokba való emigrálása előtt, 1918-ban készítette.
Gyógynövényes mellbonbon egy fürdőszobai szekrényből
“Iszom a bort, rúgom a port!”
A Corvin Áruház éttermének egykori csészéi, rajta a nemsokára újra látható eredeti főhomlokzat képével
“Nekünk a per nem kellett, elintéztük ser mellett” – söralátét a húszas évekből
A Stühmer csokoládébolt részlete, a polcon a nápolyiszerű Ropp szelettel, valamint kakaó- és csokoládéporral teli fémdobozokkal
A személyzet birodalma
A húszas-harmincas évek ceruzáin is jelen volt a revizionizmus szelleme
“[…] ne is kérjen, mert nem adok”
