A főváros mai képét meghatározó századfordulós időszak számos csodás épületet és helyet adott a városnak, melyek közül száznál is többet a térképen is elérhető Ismeretlen Budapest-sorozatunk korábbi epizódjaiban már bemutattunk, de az építészettörténetnek nem csak a megépült, de a rajzasztalon maradt épületek is a részei – így megismerkedhettünk már a Szépművészeti Múzeum, az Országház, a Puskás Ferenc Stadion, vagy épp a száz éve az Astoriára megálmodott új Nemzeti Színház nem megvalósult terveivel is.
Ma is ezen az úton haladunk tovább, de ezúttal nem egy épület, hanem a Kálvin tér után a város egy újabb központi terének alternatív képét mutatjuk be.
A mai Lipótváros helyén egykor uralkodó homoksivatag közepén, a mai Szabadság tér területén a kalapos király, II. József uralkodásának derekán egy óriási, erődszerű épület kezdett kiemelkedni a földből, melynek költségeit a magyar papságtól elkobzott javakból fedezték.
Az 1786-ban, Isidore Canevale bécsi építész tervei nyomán, Hild József vezetése alatt lassan formát öltő négyszögletű, kétemeletes épület céljáról a pestieknek éveken át fogalmuk sem volt, kíváncsiságukat pedig éveken át nem elégíthették ki, hiszen a munkákat pedig II. József 1790-ben bekövetkezett halála, iletve a napóleoni háborúk is lassították.
Az Újépület
Ez persze nem tartotta vissza a trónon őt követő II. Lipótot (1790-1792), illetve I. Ferencet (1792-1835), hogy folytassák a munkát, sőt, utóbbi megkoronázása után néhány hónappal már úgy döntött, hogy a már elkészült részeket az Itáliában elfogott francia tisztek börtöneként hasznosítja.
A mintegy 36 ezer négyzetméteres udvarral rendelkező, négy sarkán négyszögletű épületrészekkel (ezek adtak otthont) bővített Újépület végül csak 1814-re készült el, majd az V. Tüzérezred laktanyájaként kezdett működni, igazán fontos szerepet azonban csak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után kapott, hiszen számos magyar forradalmárt, illetve vezetőt tartottak itt fogva, sőt, október 6-án, az aradi vértanúkkal egyidőben az épület udvarán végezték ki az első független magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost.
A környék képe 1873-ban, Buda és Pest egyesítésének évében
Az épületnek azonban sem a Bach-korszakban, sem a kiegyezés után nem tudtak célt találni, így 1897-ben lebontották, a környék pedig egy szempillantás alatt a hirtelen világvárossá váló Budapest középpontjává vált:
amely azt azt körülvevő Földművelésügyi Minisztériummal (ép.: Bukovics Gyula, 1885-1887), illetve a Magyar Királyi Kúria számára épült, ma a Néprajzi Múzeumnak otthont adó Igazságügyi palotával (ép.: Hauszmann Alajos, 1893-1896) és az Igazságügyi Minisztériummal (ép.: Wellisch Alfréd, 1911) együtt létrehozta az ország főterét.
A változások persze az Újépület helyén is viharos gyorsasággal történtek: a felparcellázott, 1900-tól már Szabadság tér néven ismert területen egy rendezett, Palóczy Antal munkáját dícsérő park jelent meg, melyet olyan épületek vettek körbe, mint a száznegyvenöt méteres telken nyugvó, a legtöbbek által ma is a volt MTV-székházként emlegetett Tőzsdepalota (ép.: Alpár Ignác, 1902-1907), a Magyar Nemzeti Bank (ép.: Alpár Ignác, 1902-1905) tömbje, a Magyar Kereskedelmi Csarnok (1935 óta az Amerikai Nagykövetség épülete, ép.: Kármán Géza és Aladár, 1899-1901), valamint az Adria Hajótársaság palotája (ép.: Meinig Artúr, 1900-1902), de a köztük feszülő bérházak is a századfordulós építészet mesterműveiként vonultak be a város történetébe.
A Tőzsdepalota a Szabadság tér részletével, 1906 körül (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / HU.BFL.XV.19.d.1.08.114)
A trianoni döntés után a parkot számos revizionista szellemben született műalkotással gazdagították (így a Magyar feltámadás-szoborcsoport négy égtáj felől elveszített országrészeket ábrázoló négy szobrával), egyetlen dologról azonban évtizedeken át megfeledkeztek: a tér déli oldalának rendezéséről, hogy a három oldalról grandiózus épületekkel körülvett Szabadság tér képe harmonikus lehessen.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa végül a Horthy-korszak derekán, a budapesti felhőkarcolótervek születésének idején, 1930-ban írt ki tervpályázatot a tér déli oldalának Hercegprímás és Nádor utca közti építészeti kiképzésére, melyen ugyan kiválasztottak egy nyertes pályamunkát, az azonban mégsem jutott túl a rajzasztalon.
A hatvannégy beadott terv jó része szerencsére azonban fennmaradt, sőt, a legjobbakat a két világháború közti magyar építészet kreatív nyüzsgésének tökéletes lenyomatát őrző Tér és Forma cím folyóiratban is közzétették. Most ezeket mutatjuk be.
A tervek stílusukban természetesen egy-két kivételt leszámítva meg sem próbáltak alkalmazkodni a két-három évtizeddel korábbi, grandiózus szomszédokhoz, így a két világháború közt hódító, letisztult modernizmus jegyében születtek meg. Ettől függetlenül persze egy pillanatra sem érezhettük volna úgy, hogy a beadott tervek bármelyike idegen bolygóról érkezett űrhajóként viselkedett volna a díszes palotákkal teli térben.
A munkákat Györgyi Dénes így értékelte:
“A Szabadság tér építészetileg még meg nem oldott déli oldalának kiépítésére kiírt pályázat általában eredményesnek mondható, habár a pályázatra közvetlen kivitelre alkalmas pályamű nem érkezett be. Ezzel szemben azonban számos rendkívül figyelemreméltó gondolat merült fel, amelyeket a tér déli oldalának építészeti kialakításánál, a kivitelnél értékesíteni lehet. Nem is lehet csodálni, ha az első pályázatról végleges, kivitelre alkalmas terv még nem került ki. A kiírt feladat témája elég nehéz volt, melyet hosszabb érlelés útján lehet csak a legjobb formájában megoldani. A többszöri érlelés csak hasznára van a végleges megoldásnak. A bírálóbizottság is egyhangúlag erre az álláspontra helyezkedett és ennek figyelembe vételével hozta meg döntését. A bírálóbizottság elnöke pedig a zsűri javaslatára elhatározta, hogy újabb pályázatot fog kiírni a jelen pályázatnak tanulságai alapján és remélhető, hogy e második pályázaton már kivitelre alkalmas terv is fog beérkezni. Ily városszabályozási témákra kiírt pályázatoknál helyes volna, ha a végleges pályázat előtt egy teljesen ideális — meg nem kötött — és a tervező teljes szabadságára bízott előzetes pályázat íratnék ki, pusztán az általános, fő építészeti alapgondolatokra. E pályázatnál minden komoly, értékes gondolatokat tartalmazó pályamű díjazandó volna, mert nehéz a különböző alapgondolatok különféle értékmagasságát grádusokba osztályozni. A jelen pályázatnál is ez történt. A bírálóbizottság nem a kész pályatervet, hanem a különböző építészeti gondolatoknak legjobb reprezentánsait díjazta. […]”
Az első díjjal jutalmazott terv, a banképületek egész sorát tervező Hübner Tibor munkája
II. díj: Gyenes Lajos
III. díj: Komor János
Lehotzky György látványterve
A később a Madách téri bérházakat megtervező Wälder Gyula három pályaműve – a legutóbbit a Közmunkák Tanácsa meg is vásárolta
A Csontváry-életművet megmentő Gerlóczy Gedeon a már meglévő utcákat a térbe csatlakoztató terve
Árkay Bertalan modern álma
Krassói (Kracsun) Virgil terve
A nagypolgári villaépítészet és a szecesszió mestere, Vidor Emil legismertebb műveitől teljesen elütő stílusú pályaműve
Körmendy Nándor munkája
Werner Frigyes nem díjazott alkotása
És Önök szerint melyik megoldás lett volna a legideálisabb? Véleményüket osszák meg velünk a kommentfolyamban!
___________
