„Csak az első 500 év a nehéz” a címe Kövesdi Miklós Gábor önálló estjének, ami – ahogy azt már a címben is óvatlanul elárultuk – keresztény stand-up.
Az Ars Sacra Fesztivál programjában szereplő humorest meghívója szerint a humorista (akivel nem sokkal a Charlie Hebdo-tragédia után a viccelődés határairól beszélgettünk) többek között az alábbi kérdéseket feszegeti majd: Mik a kilátásaink a következő ötszáz évre? Vannak kilátásaink? Mit jelent ma kereszténynek, evangélikusnak lenni a világban, és Magyarországon? Hová jutottunk ötszáz év alatt? Léteznek liberális keresztények? Jézus vajon konzervatív?
Az első kérdés annyira izgatott minket, hogy nem tudtuk kivárni a fellépést, és feltettük a humoristának. Szóval, mik a kilátásaink a következő ötszáz évre?
Talán, ha megmagyarázom a műsor címét – Csak az első 500 év a nehéz – kiderül. Amikor megszületett az első gyerekünk, a tapasztaltabb szülők azt mondták, csak az első hat hetet kell kibírni, aztán már könnyebb lesz. Aztán elmúlt az első hat hét, többször is, és mi még mindig nem aludtunk. Aztán mondták, hogy csak az első fél év a nehéz, és így tovább. A fiam most 17 éves, most azt mondják, csak addig kell kibírni, amíg elballag a gimnáziumból. Hát ezek a kilátásaink a következő 500 évre”
– mondta Kövesdi, (aki egyébként humortémában lapunknak is alkalmi szerzője) és azt is elárulta, hogy az esten szót ejt majd a paráznaság és a bőrgyógyászat kapcsolatáról és a nyüzsgő nőkről is, valamint az alábbi felismerését is kifejti:
nagyon úgy néz ki, nem vagyok keresztény értelmiségi.”
Mennyi az új műsorban a tabudöntögetés? Egyáltalán van-e értelme a hívők humor-tűréshatáráról beszélni olyan országban, ahol a kereszténységre gyakran hivatkozó kormányfő pajtása lemarházza a pápát – tettük fel a kérdést a humoristának, aki így válaszolt:
Vasárnap egy vallások közti konferencián léptem fel, Perintfalvi Rita meghívására, keresztény, zsidó és muszlim hallgatóság előtt. Kicsit izgultam, de szerencsére jól sikerült, felekezettől függetlenül mindenki tolerálta a poénokat. Viszont egy evangélikus lelkésznő utána azt mondta – pozitív előjellel –, hogy kimondtam néhány kemény dolgot. Meglepődtem, egyáltalán nem gondoltam, hogy én bátor dolgokat mondanék ki. Persze önkritikus és kritikus hangot ütöttem meg például az ökumenizmussal vagy akár Luther személyével kapcsolatban, és lehet, hogy ma már ez tabudöntögetésnek számít. De ha így van, akkor nagyon rossz a helyzet. Ami az ötös számú párttagkönyv tulajdonosát illeti, azt szoktam mondani, alapjában véve kétféle keresztény van: aki Isten kegyelmében akar részesülni, és aki Isten hatalmában. A kislovag és követői nem az elsőbe tartoznak. Illetve nagyon jól látszik, hogy sok egyházvezetőnek – és majdnem minden felekezettől lehet erre példát hozni – a vízfakasztás csodájánál fontosabb a pénzfakasztás csodája. És ez persze legyűrűzik a hívek szintjére, hisz ha nekik szabad, nekem is.”
Kiemelt fotó: Zellei Boglárka
