Jiří Menzel kétségtelenül az európai filmművészet egyik legjelentősebb alakja. A jövőre 80 éves rendezőnek már első filmje, a Szigorúan ellenőrzött vonatok Oscar-díjat nyert 1968-ban. Az egy évvel az Oscar-díj után készült Pacsirták cérnaszálon húsz évre dobozba került, hogy aztán az 1989-es Berlini Filmfesztiválon, példátlan módon a fesztivál történetében, elnyerje az Arany Medvét. Díjait azonban egyáltalán nem lihegi túl:
Nem szeretném túlértékelni az Oscar-díjamat sem, hiszen a világon nagyon sok jó film születik. Persze nem minden film kapja meg a lehetőséget, hogy eljusson Amerikába, és nyilván nem is mindegyik kerül be a szűk külföldi Oscar-válogatásba, de nekem szerencsém volt. A lényeg az, hogy egyre többen látogassák a filmeket. Az is öröm számomra, hogy vetítik még a Sörgyári capriccót. Pár évvel ezelőtt kórházban voltam, ahol egy tévén a Sörgyári Capricco ment. Nem szoktam a régi filmjeimet nézegetni, a bemutató után mindig elengedem őket. De ott kénytelen voltam nézni és pont az a jelenet ment, ahol Doktor Gruntorád, a sörgyár elnöke meglátogatja Maryskát. Úgy néztem ezt a jelenetet, hogy megfeledkeztem róla, a saját filmem. Akkor tudatosodott bennem, hogy nem az fontos, a rendező miként instruált ennél a jelentenél és a vágó hogyan vágta meg, hanem milyen személyiségek vannak jelen. Ha nem Magda Vášáryová játssza a főszerepet, lehet mindenki elalszik ezen a jeleneten. De a kettejük egyénisége valami olyat hozott létre, amit boldogan néztem az ágyon.
Jiří Menzel úgy volt a csehszlovák újhullám kiemelkedő alakja, hogy valójában – ahogy fogalmaz -, minden filmjét megrendelésre készítette.
Ha ajánlottak valamit, elfogadtam és leforgattam. Onnantól, hogy megszűnt a filmgyár Prágában és nem vagyok már az alkalmazottja, azóta nincs munkám. Elképzelni sem tudom azt, hogy másként csináljak filmet. Leforgattam az első filmemet, aztán jött a következő és a következő. És amikor úgy éreztem, jó az anyag, forgattam, ha nem, elengedtem. De Csehországban már nem készítek filmet, nem is zavar, dolgozom színházban, élvezem az életet. Senki nem érezheti jobban magát nálam.
Ma egészen más körülmények között készülnek a filmek. Akkor az állam kezében volt a hatalom, a kommunistákéban, akik ha egy kicsit elfáradtak, akkor az éberségük is enyhült, így volt lehetőség alkotni. De az emberekben alapból ott volt a tenni akarás vágya, és akartak is tenni, volt céljuk és volt mi ellen küzdeni. Ez egy folyó, aminek két medre meghatározza a folyásirányt, ha viszont eltűnnek a partok, a folyó sem folyik tovább. Ez pedig a filmkészítésre is igaz, sőt a kultúra egészére is. Ha mindent szabad az embernek, akkor nem tud tenni semmit. A fékek, a korlátok inspirálják az embert és energiát adnak neki.
Viszont örül minden változásnak, bár szégyelli magát, hogy egy csomó jó ember a múlt század során elszökött Csehországból és az ottmaradtak azok, akik Miloš Zemant választották (1998 és 2002 között miniszterelnök, 2013-ban az első közvetlen államfőválasztáson Csehország elnöke szociáldemokrata színekben, több korrupciós ügy köthető ehhez az időszakhoz). Ez egy hatalmas tragédia szerintem mert már újra felemelték fejüket a kommunisták és Oroszország irányába tekingetnek.
Mintha az emberek elfelejtették volna, milyen időket éltek meg.
Utóbbit annak ellenére emeli ki, hogy magát továbbra is csehszlovák embernek képzeli, és boldog, hogy ha bárhol megjelenik külföldön, a cseh és a szlovák nagykövet egyszerre fogadja.
Meggyőződése viszont, hogy egy színésznél és politikusnál is fontos, hogy milyen az egyénisége. Lehet bármilyen jó színész valaki, ha nincs személyisége, számára unalmas.
És a többség ilyen. A politikusoknál ugyanez a helyzet. Aki színész akar lenni, mindent megtesz azért, hogy jó színész legyen. De ki akar politikus lenni? Csak az, aki hatalomhoz akar jutni. Ezért van tele a kormány olyan emberekkel, akiket nem nevezek személyiségnek. Nem tudnak semmit és az érdekeik magánjellegűek. Churchill vagy Masaryk egyéniség volt, és nemcsak a saját érdekeiket tartották szem előtt. Nézzétek meg a saját politikusaitokat, mindegyiknek megvan a maga karrierje, de mi árad belőlük?
Ezután kinézett színésznőjére, a 28 éve diplomata pályán mozgó Magda Vášáryovára:
Jó, a te estedben boldog vagyok, hogy politikus vagy. Amúgy a többiek nullák.
Túlzabálta magát filmekkel
A rendező az amerikai, az európai és a cseh filmakadémiának is tagja, rengeteg filmet néz meg, de már egy pár évvel ezelőtt adott interjújában is azt emelte ki, hogy elalszik minden olyan filmen, amik untatják. Ez nem változott semmit, viszont a “jófilm”-lsitájára felkerült egy magyar alkotás is, Nemes-Jeles László Saul fia című műve.
A hivatásom rákényszerít arra, hogy a lehető legtöbb filmet nézzem, de saját tapasztalatból biztosan tudja mindenki, hogy minél többet kap valamiből, annál jobban unja. A szenvedély egy idő után lanyhul az emberben. Én pedig túlzabáltam magam filmekkel. Rég nem történt meg, hogy egy filmet végignéztem, viszont a Saul fiát igen. Azonban minden tiszteletem ellenére, nem lenne erőm még egyszer megtenni. Irigyelhetném, hogy a rendező ilyen filmet képes létrehozni, de az is boldoggá tesz, hogy ilyet nem szeretnék készíteni. Nem tudtam aludni utána. Egészen más filmeket forgatok én is. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy filmet ennyire végig akarok nézni. A Saul fiából ugyanis nem tudtam kilépni. Saul idegesített, azért, mert miként lehet valaki ilyen jó?
Lesújtó véleménye van a humorról, ugyanis úgy érzi, a mai filmesek és újságírók között van egy olyan hiedelem, hogy ami szórakoztató, az nem igazán értékes. Bevallása szerint az elmúlt 5 évben 20 fesztiválon zsűrizett szerte a világon, de nem látott egy vígjátékot sem, vagy egy olyan jelenetet, amin mosolygott volna.
Ez az írók és a rendezők hibája, mert félnek a humoros helyzetektől. Így tud győzni az olcsó humor. Miközben a jó filmekből, a színházból, az irodalomból nem hiányzik a humor. A komédia életben fog maradni. Molière idejéből tudtok még egy drámaírót említeni, akit tisztelünk? Vagy Chaplin korából még egy kiemelkedő filmest? Hol vannak a komoly, de vicces alkotók manapság? Nézzétek meg Michelangelo Antonioni bármelyik filmjét. El fogtok aludni rajta 20 perc után. Minden film, ami túl komolyan veszi magát, nevetségessé is válik. Nem tudom, miért alakult ki, hogy a filmesek nem mernek vígjátékot forgatni. Az igazi humor nem pusztán poén. Nézzétek meg Shakespeare-t. A legkomolyabb drámájában is helye van a humornak. Az önteltség, a humortól való félelem dühít. Olyan országból jöttem, ahol az irodalomban a humor nagyon is fontos. Mindannyian érdemesek vagyunk arra, hogy mások mosolyogjanak rajtunk.
A technika nem ellenség, jöhet egy újabb felkérés
A rendező egyáltalán nem fél a technikai újításoktól, a sajtóeseményre érkezvén az őt fotózó fotósokat fényképezte telefonjával (lásd fentebb), s ahogy Magda Vášáryová fogalmaz, Menzelnek már a Sörgyári capricco forgatása idején is a legmodernebb kütyüi voltak. A direktor szerint
Minden iszonyatosan gyors és hovatovább még gyorsabb lesz. Nemcsak a tévé, de az internet is. Az én életemben a Sörgyári capriccóban is megjelenő rádió is már egy csúcs volt, ma meg már évente veszek jobb és jobb okostelefonokat. Nem panaszkodom, csak egy kicsit szédülök. Nem emlékezem semmire. Mert minden itt van a telefonban.
És mi van, ha 80 éves korában is befutna egy újabb felkérés?
Ha érdemesnek találnám magamat rá elfogadnám. Én kézművesnek tartom magam, nem művésznek. Ezért érzem magam szabadnak. De nagyon sok olyan ajánlatot kapok, amiben csak a nevemre van szükség.
