A főváros rejtett helyeinek felfedezésében segítő, Ismeretlen Budapest címet viselő sorozatunk (mely már térképes nézetben is elérhető) mai epizódjában ezúttal nem egy épületet, vagy közteret, hanem egy, a város legforgalmasabb pontjainak egyikén álló szobrot mutatunk be.
A VIII. és IX. kerület határán található Nagyvárad tér képe az elmúlt ötven évben változott meg gyökeresen: az egykori Ludovika Akadémia (később Természettudományi Múzeum, ma a Nemzeti Közszolgálati Egyetem főépülete) udvaraként működő Orczy-kertben a hatvanas években Asztalos János Ifjúsági Park néven nyílt nyári táborokat, ifjúsági sportolókat, illetve koncertlátogatókat fogadó hely, a tér túlsó oldalán pedig 1976-ban átadták a főváros legmagasabb toronyházát, a Semmelweis Egyetem 89 méter magas elméleti tömbjét (építész: Gerlóczy Gedeon, Südi Ernő, Wágner László).
Az ifjúsági park azóta megszűnt, a Bárka Színháznak is otthont adó épületeket lebontották, a védett közparknak minősülő Orczy-kertben fák egész sorát vágták ki, a tér park felőli sarkán pedig a semmiből hirtelen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új épületei jelentek meg.
A tér egyetlen, apró részletéről azonban sokan megfeledkeznek: a SOTE tömbje mellett álló, első pillantásra furának tűnő óriásszoborról:
Az 1983-ban született alkotás jóval több azonban egy legyintéssel elintézhető modern mételynél, hiszen a kíváncsi nézelődő most, közel három évtizeddel a rendszerváltás után is felfedezheti rajta
A modern európai szobrászat egyik legnagyobb alakjaként tisztelt, 1946-ban Franciaországba emigrált Pierre Székely, azaz Székely Péter (életművét és pályáját korábban itt mutattuk be) több, mint öt évtizeden át ontotta az előbb utcán talált tárgyakból, majd betonból és gránitból készült óriási műveket, alkotta meg a lakható szobor fogalmát, illetve fejlesztett ki új technológiát a gránit faragására, szülőhazáját sosem felejtette el.
Így került a fővárosba az öt méteres szárnyfesztávolságú, madárformát idéző, szürke szemcsékkel pöttyözött francia rózsagránitból készült szobor, melynek talapzatát rózsaszín szeplőkkel rendelkező dunántúli gránitkockákból itthon készítették el.
“Nem tudhatni, mondja a szobrász, hogy e madár épp leszállt-e vagy éppen elszállni készül. Azt a békét jelenti, amely után, mint elérhetetlen cél után szárnyalunk, de talán célba érünk egy szép napon.”
Ez már önmagában érdekessé teheti az egymásra szépen rímelő anyagokból készült alkotást, igazi különlegessége azonban
Az alkotást körbejárva ugyanez a szó még tucatnyi nyelven olvasható:
Az ajándékozásra a hátsó oldalon emléktábla is emlékeztet:
“Ez a szobor Székely Péter alkotása, amelyet szülővárosának adományozott.
Az emlékmű Francois Mitterrandnak, a Francia Köztársaság elnökének és Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárának védnökségével készült.
Budapest Főváros Tanácsa, 1983
Korántsem ez Székely egyetlen Magyarországon látható alkotása, hiszen a Francia Intézet előtt, valamint a Villányi Szoborparkban is felbukkan egy, sőt, Várnagy Péterrel közösen, 1991-ben megnyitották a pécsi Kőkertet, ahol öt műve is látható.
