A ma Németország parlamentjének, a Bundestagnak otthont adó épületet idén épp százharmincöt éve kezdték építeni, 1894-es megnyitása óta pedig az ország központjaként szolgál.
Ez a röpke százhuszonhárom év azonban egyáltalán nem telt eseménytelenül, hiszen 1918-ban, II. Vilmos császár lemondása után az épület erkélyéről kiáltották ki a Weimari köztársaságot, négy héttel Hitler hatalomátvétele után pedig egy magányos holland kommunista nemes egyszerűen felgyújtotta az épületet.
Az újdonsült vezető ennek apropóján pillanatok alatt betiltotta a kommunista pártot, és megindult a koncentrációs táborok létrehozása, majd az ország elindult az úton a totális diktatúra felé. Az épületet közel három évtizeden át (Paul Baumgarten, 1961-1964) nem újították fel, 1945-ben a Vörös Hadsereg katonái így szabadon bejuthattak a Sztálin által fontos célpontként megjelölt, szimbolikus jelentőséget hordozó épületbe – semmi sem állta az útját annak, hogy két katona, Meliton Kantaria és Mihail Jegorov 1945. május 2-án kitűzhesse a tetőre a szovjet zászlót, Jevgenyij Haldej pedig elkészíthesse a XX. század egyik legtöbbször látott, ikonikussá vált fotóját. Ezt tizenegy nappal későbbi megjelenése előtt némiképp retusáltak, hiszen a sarló-kalapácsos zászlót tartó katonának eredetlleg mindkét karján volt egy karóra, a város felett pedig nem volt elég füst ahhoz, hogy a kívánt hatást érjék el vele.
Az ország kettéosztása során az épület Nyugat-Berlinbe került, az újraegyesítésig azonban nem kapott fontos feladatot, így mindössze kiállításokat, valamint kisebb-nagyobb eseményeket rendeztek benne.
Az újraegyesítés után néhány hónappal, 1991-ben azonban már újra a Bundestagot találhattuk az óriási, neoreneszánsz palotában.
Négy évvel később végül eljött az idő, hogy a Reichstag újra régi fényében ragyogjon, így az a legendás angol építész, Sir Norman Foster munkája nyomán négy év alatt megújult, sőt, egy kilátóval is rendelkező üvegkupolát is kapott.
A munkák kezdetekor természetesen előbb a hatvanas évekbeli, sietős és elnagyolt felújítási munkák nyomait távolították el, olyan területeket is felfedve, melyek már ötven éve nem láttak napfényt. Így akadtak rá a szovjet katonák egykor az épület belső falain elhelyezett, a szobákat egykor tisztes magasságig megtöltő égett fával felírt szavakra.
Jó részük természetesen cirill betűkkel íródott, és nagyrészt mezei trágárságokat tartalmazott („Halál a németekre”, vagy „Itt voltak az oroszok, akik mindig megverik a németeket”), de egyes helyeken arab szavak és helynevek (a kaukázusi muszlimoknak köszönhetően került tehát így a falra Groznij, vagy Baskíria neve) is felbukkannak, emlékeztetve arra, hogy az egykor óriási Szovjetunió több, egymástól számos téren eltérő kultúrát és népet is összefogott.
A felfedezés miatt Sir Norman Foster végül több ponton is megváltoztatta a már véglegesnek hitt terveit, neki köszönhetően pedig ezek a feliratok – néhány, az Orosz Nagykövetség kérésére eltávolított darabot kivéve – ma már a Reichstagban tartott, vezetett sétákon is megcsodálhatóak.
