A legtöbb keresztény felekezet a Bibliára hivatkozva keseríti meg az LMBT emberek életét, ennek példátlanul súlyos hatásai vannak, nincs még egy egyházi tanítás, ami ennyire káros lenne: a meleg keresztény fiatalok tömegei hagyják el a hitüket – vagy menekülnek alkoholizmusba, drogfüggőségbe, öngyilkosságba. Az Isten és a meleg keresztény című kötet szerzője, Matthew Vines úgy hiszi, lehet ez másképp is: egyetemista kora óta dolgozik azért, hogy a Biblia vonatkozó részeinek tisztázásával eszközöket adjon sorstársai kezébe.
Egy konzervatív presbiteriánus gyülekezetben nőttem fel Kansasben, Wichitában, a szüleim mindketten vezetők voltak a gyülekezetünkben, és nagyon intenzív gyülekezeti életet éltünk. Én magam háromévesen fogadtam be Jézust a szívembe.
– kezdi Vines a saját történetét a Keresztények a melegekért szervezet sebtiben összeverbuvált beszélgetésén. Vines a családjával épp Budapesten nyaralt, így adta magát, hogy azok a keresztények, melegek, meleg keresztények, illetve az egyre bővülő LMBT mozaikszó bármely betűjéhez tartozók és mindazok, akik az ő egyenjogúságukért küzdenek első kézből kapjanak információkat arról, hogyan is van ez az egész Istennel meg az azonos nemű párkapcsolatokkal. Hogy ez a két dolog kizárja egymást? Vines szerint csak a fejekben, az ok pedig a Szentírás félreértelmezése és a tudatlanság. Vines saját szülei példáján, illetve saját bőrén tapasztalta meg, milyen hosszú az út az elfogadásig.
Már a középiskolában elkezdett zavarni, ahogy az egyházunk beszélt az azonos nemű kapcsolatokról. Az igazi változást mégis az egyetem hozta: a Harvardra kerültem, ami nagyon más volt, mint Kansas – a melegség itt nem volt ügy, egyszerűen bizonyos emberek így éltek, nem is volt téma. Aztán az egyetemi keresztény csoportban tanulmányozni kezdtem a témát, és az első egyetemi tanév végére már elkötelezett hirdetője lettem az LMBT emberek egyenjogúságának. Odáig csak mindezek után jutottam el, hogy egyáltalán megkérdezzem, én magam vajon meleg vagyok-e. Ám amint ezt a kérdést feltettem magamnak, elég egyértelmű volt, hogy a válasz igen – és egyáltalán nem örültem a dolognak. Azzal együtt, hogy ekkor már úgy voltam vele, hogy abszolút rendben van melegnek és kereszténynek lenni egyszerre, mégis borzasztóan kényelmetlen volt a gondolat, hogy előbújjak a szüleim és a gyülekezetem előtt. Aztán hazamentem karácsonyra és elmondtam a szüleimnek. Jól fogadták, már amennyire tehették, kiindulva az akkori tudásukból. Hangsúlyozták, hogy nagyon szeretnek, de nem tudnak mit kezdeni ezzel, így halasztottam egy egész szemesztert, hogy átbeszéljük az egészet.
Az a kihagyott egyetemi félév rá is ment erre a beszélgetésre, de Matthew meggyőződése, hogy megérte, és a beszélgetésen szintén jelen levő szülei sem vélekednek másképpen. Vines édesanyja úgy fogalmazott: De így is nagyon szomorú voltam, mert meg akarom védeni a szeretteimet, és tudtam, hogy az, hogy meleg, meg fogja nehezíteni az életét. Eltartott egy ideig, míg leküzdöttem ezt a szomorúságot, és ebben épp a fiam segített a legtöbbet: ő adott eszközöket ahhoz, hogy megértsem, amiről előtte csak tudtam, hogy igaz. Ő akkor megmutatta, miért.”
Vines édesapja messzebbről indult: egyházi vezetőként a gyülekezettel is meg kellett vívnia a maga harcait amellett, hogy saját nézeteivel egyenesbe kellett jönnie, ezek a nézetek ráadásul nem sok jót ígértek fiának. „Heteroszexuálisként kényelmetlen volt ez a téma, így aztán nem volt személyes értelmezésem az azonos nemű kapcsolatokról, csak elfogadtam azt, amit a gyülekezetünk hirdetett, ami nekem, megint csak heteroszexuálisként helyénvalónak is tűnt. Így elég rosszul érintett, amikor Matthew előbújt, mert őszintén hittem azt, hogy megélni a melegséget nem istennek tetsző dolog. Apaként ez nagyon nehéz helyzetbe hozott, mivel azt gondoltam, hogy elfogadni azt, amit isten nem fogad el, azt mondani, hogy rendben van az, amiről úgy gondolom, hogy Isten szerint nincsen rendben, az nem lett volna szeretet. Így aztán – de fél év kellett, hogy erre rájöjjek és megváltoztassam a véleményem, így aztán én is nagyon türelmes vagyok mindenkivel, akitől azt várom, hogy változtasson a nézetein.”
Matthew édesanyja kiemelte azt is, hogy
túl sok fiatal hagyja el a hitét ilyenkor. Mintha egyik kezükben a hitük lenne, a másikban meg a szexualitásuk, és azt mondják nekik, hogy utóbbit engedjék el. Ezt pedig nem lehet. Így inkább feladják a hitüket, mert azt, hogy kik ők, nem tudják feladni. Felfordul a gyomrom tőle, hogy annyian keresztül kell menjenek ezen. Matthew kitartott amellett, ami számít, és ez sokat segített. Így, ha a szüleid hívők, mutasd meg nekik, hogy Jézus még mindig az életed része – ez megnyugvást és változást is hoz.
Matthew kitartott a hite mellett, és folytatta az ismeretterjesztést is. „A következő évben elkezdtem előbújni egyre több gyülekezeti barát előtt. Egyáltalán nem volt jó buli, sokszor kimondottan fájdalmas volt. Próbáltam annyi embert bevonni a mélyebb beszélgetésbe a Biblia és a melegség kapcsolatáról, amennyit csak tudtam, de én voltam az első a kétezer fős gyülekezetben, aki miután előbújt, maradni is akart, így tudtam, hogy erősen korlátozott a változás mértéke, amit elérhetek.” Vines végül, amikor úgy látta, már nem tehet többet, végül mégis elhagyta a gyülekezetet családjával együtt, ám korántsem adta fel, ellenkezőleg, egyre inkább ennek a missziónak szentelte az életét.
Sokan úgy gondolják, az igéről beszélni emberekkel teljesen felesleges, mert ilyen beszélgetésekkel nem lehet változtatni az emberek véleményén. De én láttam a szüleimen, hogy ez igenis lehetséges. Ezért is készítettem egy videót öt évvel ezelőtt a témáról, aztán pedig megírtam a könyvem Isten és a meleg keresztény címmel (magyar fordítása egyelőre nincs, God and the Gay Christian címen angolul olvasható – a szerk.), és ezért hoztam létre a Reformation Project nevű nonprofit szervezetet is. Az a célom, hogy bátorítsam a meleg keresztényeket, hogy eszközöket adjak nekik, mert ezeket a beszélgetéseket nagyon nehéz lefolytatni, és nem is feltétlenül azt az eredményt hozzák, amit akarunk, de idővel tényleg van hatásuk – sokkal több, mint hogyha meg sem próbálnánk.
Íme az említett videó, ha szükséges, a magyar nyelvű átirat a Mozaik Közösség oldalán olvasható.
Matthew Vines amerikai pragmatikussággal kezeli a témát: látott egy problémát, utánajárt, talált lehetséges megoldásokat, és ezeket a self-help és a „csináld magad” jegyében jól megfogalmazható módszerré alakította, amiről bár hangsúlyozza, hogy nincs mindenkinél mindig működő metódus, de néhány megkerülhetetlen lépést azért fel lehet vázolni.
„Az első dolog, hogy mondd el a történeted. Ez fontos azért is, mert rengeteg keresztény soha nem találkozott senkivel, aki meleg és keresztény is volt egyszerre, és legfőképpen fontos azért is, mert ez segít megértetni az emberekkel, hogy a homoszexualitás nem választás kérdése. Ha ugyanis az emberek azt hiszik, hogy melegnek lenni egy döntés, úgy nagyon nehéz bármilyen fejlődést elérni. Ha elmeséled valakinek azt a sok évnyi küzdelmet, amikor próbáltál megváltozni és végül kénytelen voltál elfogadni, aki vagy, az után nehéz lesz az illetőnek azt mondania, hogy „áh, nem értek egyet, te egyszerűen csak ezt választottad”.
A másik dolog, amit sokszor felhoznak, hogy ha nem is te választottad, hogy meleg legyél, de megváltoztathatnád a melegséget terápiával vagy az ex-gay missziók révén. Ez sokszor jó szándékkal mondják, de egyszerűen nem igaz. Az Exodus International volt az elsőszámú ex-gay szervezet az Államokban több mint harminc éven keresztül, ám 2013-ban megszűntek, és bocsánatot kértek mindazért a fájdalomért, traumáért és hamis reményért, amit okoztak emberek ezreinek. A szervezet elnöke elmondta, hogy az emberek 99,9 százaléka, akivel dolgozott, nem volt képes megváltozni. Azóta pontosította a számot 100 százalékra.”
Itt fontos megjegyezni, hogy a melegeket átnevelő ex-gay missziók, avagy ahogy itthon ismerik, reparatív, azaz helyreállító terápia ugyan minden tudományos módszerrel bizonyítottan, és az említett szervezet vezetője által elismerten tökéletesen hatástalan – és nem mellesleg káros –, ez nem zavarja a homofóbokat abban, hogy kössék az ebet a karóhoz.
Komikus tény, hogy 2013-ban, abban az évben, amikor az Államokban az Exodus felszámolta magát és nyilvánosan megkövette az országot, magyarul éppen akkor jelent meg a téma kulcskiadványa, Joseph Nicolosi Szégyen és kötődésvesztés című kötete, illetve ekkor kezdtek el szerveződni a téma hívei: a régió történelmi egyházai kapva kaptak bármilyen eszközön, amit a „liberális métely” ellen felhasználhattak – még ha az az eszköz nélkülöz is minden valóságalapot.
Vines munkásságának azért lehet reális ereje a bigottok ellen, mert saját „fegyverüket” fordítja ellenük: a Bibliát.
Tehát az első, nagyon nehéz lépés megértetni az emberekkel, hogy melegnek lenni nem választás kérdése, és nem olyasmi, amit meg lehetne változtatni. A második lépést úgy hívom, hogy megvizsgálni az egyház tanításainak gyümölcseit. Amikor arra kérem az embereket, hogy gondolják át, mi az egyház hiedelmeinek hatása és következménye az LMBT emberekre nézve, olyankor Máté evangéliumát szoktam idézni: „nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt”. Mert ha jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, akkor egy jó tanítás nem okozhat sérüléseket az embereknek, miközben az egyház tanításai az azonos nemű kapcsolatokról elképesztő károkat okoznak az LMBT embereknek. Az LMBT fiatalok hétszer nagyobb eséllyel kísérelnek meg öngyilkosságot, négyszer valószínűbb, hogy depressziósok lesznek és háromszor nagyobb az esélye, hogy alkohol- vagy drogfüggővé válnak. Nincs még egy olyan tanítása az egyháznak, ami ennyire életveszélyes károkat okozna. Az emberek sokszor kérdik, miért zavartassák magukat egyáltalán ezekkel a beszélgetésekkel, hisz a Biblia teljesen egyértelmű és mindenki így gondolkodik. Hát azért, mert a jó fák jó gyümölcsöket kell, hogy teremjenek, az egyház tanítása meg szó szerint gyilkolja az LMBT embereket.
Aligha lehet ennél erősebb érv a témában – már ha tényleg a Biblia képezi a vitapartner gondolkodásának alapjait. Vines nem hagyja ki a lelkiismereti érvet sem, még ha a Szentírással támogatja is meg – bár tudható, hogy a hitalapú vélemények aligha változtathatók meg efféle érvek mentén.
„A harmadik lépés: kérd meg az embereket, hogy képzeljék magukat a helyedbe, és gondolják végig az egyház tanításainak következményeit a te életedre nézve, vagy az LMBT emberekre nézve. Az egyik legerősebb kérdés ez, amit feltehetsz: mit tesz a hited az én életemmel? Elképesztő, hogy hányan vannak, akik soha nem gondolták végig ezt a kérdést. Nekem melegként erre a válasz: egy életen át tartó egyedüllét és cölibátus. Soha nem randizhatok, soha nem lehetek szerelmes, nem házasodhatok és nem alapíthatok családot. Kérdezd meg, hogyan éreznének, ha tőlük várnák el mindezt. Miközben azt is fontos látni, hogy az azonos nemű kapcsolatok, amiket a Biblia leír, nagyban különböznek a hosszú távú, szeretetteljes, elkötelezett párkapcsolatoktól, amiket ma látunk. A melegeknek szánt cölibátus kapcsán mégis az a legérdekesebb, hogy a Biblia egyik első tanítása a Teremtések Könyvében az, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, később pedig az Újtestamentumban Jézus és Pál is azt mondja, a cölibátus olyan ajándék, amit nem tud mindenki elfogadni. Így aztán komikus, amikor sokan azt állítják, hogy az ő nézeteik a Biblia tanításait képviselik, miközben az elvárásiak következményei azok, amelyek szembe mennek a biblia tanításaival a cölibátusról.”
Vines hangsúlyozta azt is, hogy ezeket a beszélgetéseket nem lehet megúszni, az említett három ponton át kell esni, mielőtt a bibliai passzusokhoz egyáltalán elérnénk, addig ugyanis nem ugyanazt értjük bizonyos dolgok alatt, így pedig nem sok eredményt hozhatnak ezek a beszélgetések. Az említett pragmatikusság a beszélgetések célcsoportjainak kijelölésében is megjelenik:
Az a tapasztalat, hogy a gyülekezetekben háromféle ember van: a többség általában erősen ellenzi az elfogadást, egy kisebb csoport ugyan szintén ellenzi az azonos nemű kapcsolatokat, de nem törődik velük túl sokat, egy harmadik, igen aprócska csoport pedig csendben, magában szimpatizál az LMBT egyenjogúsággal. Általában arra bíztatok mindenkit, hogy azokra fókuszáljon, akik legalább valamennyi nyitottságot mutatnak. Nem arról van szó, hogy az erősen ellenzőkkel nem is érdemes beszélni, de tény, hogy a kevésbé elfogultakkal gyakran több eredményre lehet jutni. Az is nagyon fontos, hogy a csendes támogatókat rávegyük, hogy hallassák a hangjukat. Ők legtöbbször azért csendesek, mert nem tudják, hogyan beszéljenek azokról a bibliai passzusokról, amit az LMBT emberek ellen használnak. Ezért dolgozunk a Reformation Projectnél azon, hogy az LMBT keresztényeket és a szövetségeseket felvértezzük ismeretekkel, így nagyobb eséllyel osztják majd meg, hogy ők maguk miért támogatók. Sajnos intézményes szinten nagyon nehéz változást elérni, a változás akár tíz, húsz évig is elhúzódhat, és se nem könnyű, se nem szórakoztató. De még ez a hosszú, nehéz folyamat is csak akkor megy végbe, ha vannak emberek, akik tesznek érte, akik jelen vannak, akik informáltak, akik felemelik a hangjukat. Még így is sokáig tart – de ha nem teszed és senki sem teszi, az azt jelenti, hogy az öngyilkos, depressziós, drog- és alkoholfüggő LMBT fiatalok száma sem csökken majd.
