Érezhetően nagyon sok gondolatot akartál belesűríteni a filmbe, amitől viszont néhol kicsit nehezen követhetővé vált a cselekmény. Hogyan zajlott a fejlesztés? Sokat változott a film a forgatás és a vágás során?
Ez egy polifonikus, mellérendelő szerkezetű film, ami sok szereplőt mozgat, ráadásul meg kellett oldanunk azt a feladatot is, hogy elhidd, hogy a főhős repül. De lényegében a forgatókönyvet vettük föl, nem változtattunk sokat rajta.
A stáblistán egyedüli forgatókönyvíróként feltüntetett Wéber Katával hogyan dolgoztatok együtt, az írás folyamata hogyan zajlott?
Mindig nagyjából ugyanúgy dolgozunk: én hozom a témát, amit Petrányi Viktóriával fejlesztünk, és Kata veti papírra, önti formába. A színházban Viki és én nagyjából klasszikus dramaturg-pozíciót töltünk be, de filmben ilyen ugyebár nincsen. A Fehér istennél is így zajlott a munka, ott mindhármunkat kiírtuk a stáblistára, itt pedig csak Katát, amit jó szándékból tettünk, viszont utólag szégyelljük magunkat miatta, mert most leginkább ő kapja a kritikákat.
Érzek bizonyos folytonosságot a filmjeid férfi főhősei között, Lajkó Félix figurája a Deltában, Frecska Rudolfé a Szelíd teremtésben és Jéger Zsomboré a Jupiter holdjában egyaránt passzívnak tűnő, aztán a környezetükben mégis drámai változást előidéző, áthatolhatatlan emberek. Mit gondolsz erről?
Én nem gondolkozom ilyeneken, de azt hiszem, van benne igazság, lehet, hogy hasonlítanak egymásra. Talán azt tükrözik a figurák, hogy mindig tartózkodom a kisrealizmustól, nem tudok mit kezdeni vele. Ő sokkal inkább tükörként működik. Folyamatosan úgy instruáltam Zsombort, hogy
te ufó vagy, te idegen vagy, úgy nézz ki oldalra a növényre, mintha először látnál ilyet.
Azt kértem, hogy próbálja megteremteni azt az érzetet, hogy ő nem innen való. És nem akartunk semmilyen konvencionális elvárásnak megfelelni Zsombor figurájának és Sternnek a kapcsolatát illetően sem. Ez nem egy apa-fiú kapcsolat, sokkal inkább egy társadalmi metszet. Rengeteg helyen mennek keresztül, ilyen értelemben olyan a film, mint Bosch pokolt ábrázoló képe. Nincs központi figura, nincs egy húzóerő, hanem egy csomó kis részlet van, ha ellépsz tőle, akkor látod az egészet összeállni.
A sajtótájékoztatón azt mondtad, hogy ez egy politikailag inkorrekt film. Pontosan mit értettél ez alatt?
Olyan értelemben politikailag inkorrekt, hogy nem adja meg egyik választ sem, amelyet politikai irányultságtól függően ezzel a témával kapcsolatban elvárnak az emberek. A film nem azt mondja, amit elvársz, és ettől egy újabb értelmezési tartományt nyithat meg, ahol a szabadságodat élheted meg. Két út áll előtted: vagy megéled ezt, és megtalálod a saját válaszaid, vagy felbosszantod magad, hogy a film miért nem azt mondja, amit te gondolsz. Számomra azok voltak a jelentős találkozások a művészettel, amikor ezt a szabadságot megélhettem, és én is ezt szeretném lehetővé tenni a nézők számára színházban és filmben is.
De akkor ez azt is jelenti, hogy tartózkodsz az állásfoglalástól?
Nem, szerintem a film nagyon is állást foglal. Emberség tekintetében és a menekültkrízis értelmezésében is, abban, hogy megtalálja a reményt a krízisben. De napi politikában nem foglal állást, attól függetlenül, hogy személy szerint az országban történő események nagy részével nem tudok egyetérteni.
Hallottam olyan feltételezést, ami szerint az a jelenet, amelyben egy menekült robbant a metróban, egyfajta politikai balanszírozásként kerülhetett bele a filmbe, hogy ne csak egy olyan menekült szerepeljen benne, aki angyal, hanem egy csúnya, gonosz menekültet is mutass. Mi volt a motiváció a jelenet mögött?
Még a feltételezés is kellemetlen, nyilván nem így csinálunk filmet. A metrórobbantásnál az volt a lényeg, hogy aktivizálnunk kellett az elnyomó oldalt, ezt pedig azzal tudtuk elérni, hogy aktivizáltuk a menekültek oldalát. Magyarán így lett feladata a rendőrségnek. Akartunk egy olyan jelenetet, ami bemutatja, hogy mitől jön létre az a folytonos készültségi állapot, hogy az utcán fegyveresek sétálnak. Ennek a dialektikáját kell megérteni. Az ember természetesen elítéli a terrorizmust és fél tőle, de a nyugalmat nem lehet azzal megteremteni, hogy saját magunkat zárjuk börtönbe.
Végül kérdeznélek a Deeper című, tervezett amerikai filmedről. Miután Bradley Cooper játssza majd a főszerepét, gondolom, viszonylag nagy költségvetésű lesz, így aztán eladhatónak is kell lennie. Szerinted te fogsz tudni kommersz filmet csinálni?
Tényleg eladhatónak kell lennie, és az én értelmezésemben leginkább Bradley Cooper neve fogja eladni. A költségvetésünket nyilván úgy határozták meg, hogy ez a forgatókönyv Bradley Cooperrel és velem mennyiért csinálható meg biztonságosan, éppen ezért nem érzek őrületes súlyt magamon, azt érzem, hogy Bradley és a producerek is velem szeretnének dolgozni, és egyelőre nagyon pozitívan, harmonikusan halad előre a dolog. Nyitottak a gondolatainkra és ötleteinkre, de hogy aztán a végére esetleg az egész rémálommá változik-e, azt most még nem tudhatom. Nagyon örülök, hogy ezt megtapasztalhatom, és nem fogom megtagadni magam, ez egy kivételes és jó forgatókönyv, amit a nagy tehetségű Max Landis írt, és amiben én szívből hiszek. Nem arról van szó, hogy azt mondtam, hogy „na, most már akarok csinálni egy amerikai filmet, adjatok egy bankrablósat!”.
