Az 1997-ben Izrael-díjjal, az ország legjelentősebb kitüntetésével elismert fotóművész 1924-ben született Bécsben Dietrich Rubinger néven. Tizenöt évesen, 1939-ben szűkebb családjából egyedül menekült Palesztinába az Ausztriát annektáló nácik elől.
Először egy kibucban telepedett le, majd a második világháborúban a brit hadsereg égisze alatt működő Zsidó Brigádban harcolt a fasiszták és szövetségeseik ellen. 1951-től dolgozott fotóriporterként.
Rubinger legismertebb képe az izraeli ejtőernyősöket ábrázolja, amikor 1967-ben Jeruzsálem óvárosát elfoglalták Jordániától, és több évtized után elsőként megilletődve álltak a Siratófal előtt. Ez a kép az Izrael számára a zsidóság szent városát, Jeruzsálemet megszerző hatnapos háború szimbólumává vált.
Izraelben a korszak legendás Rubinger-képei közt tartják számon a konyhájában kötényben mosogató Golda Meir miniszterelnökről és a sikeres entebei túszmentő akció után a kommandósokat ünneplő tömegről készült felvételeket.
osszú karrierje során mintegy félmillió képet készített, kamerájával elkísérte a katonákat háborúkba, Libanonba, a Sinai-félszigetre. Évtizedekig a Time magazin helyi szakembere, harminc éven át az izraeli parlament, a kneszet hivatalos fotósa volt.
Megbízom Rubingerben, noha nem rám szavaz.
– mondta róla Ariel Saron miniszterelnök, utalva a fényképész baloldali nézeteire. A művészt pénteken temetik szűk családi körben.
