A facebookozók megint előcitálták az ominózus verset. A Hat jó játék kisbabáknak három évvel ezelőtt egyszer már kiborította a bilit, dühös kommentelők tömegei szidalmazták a költőt.
A balhé első etapja 2014 őszére tehető, amikor valaki lefotózta a fent említett verset az ötödikes tankönyvben és természetesen posztolta a Facebookon. A hatás nem maradt el, dühödt és értetlen reakciók egész sorát váltotta ki a költemény, a szülők többsége fennhangon féltette gyermeke testi épségét, a központi téma az áramütés volt.
Ezek a sorok kerültek elő ismét, feltépték a régi sebeket, vagy csináltak újakat, ki tudja.
A kép alatti hozzászólások stílusukat és terjedelmüket tekintve széles skálán mozognak. Volt, aki egészen komoly kis értekezést írt a vershez, másoknak csak egy metrómegállónyi idiótázás fért bele az idejükbe.
Rövid idézet egy hosszabb, mintegy 3500 karakteres alkotásból:
Nem gyerekeknek íródott a vers: az egy dolog. Felelőtlen még. A gyalu sem gyerekeknek készül, felnőttek használhatják komoly dolgokra, de játszhatnak is vele, ha kedvük tartja. De nem hagyunk elől gyalut, ha gyerek van a házban és ami a legfontosabb, nem készítünk olyan gyalut, ami rózsaszínre és világoskékre van festve, katicás, masnis és kisautós mintával, vagy olyat, ami ha felemeled, Darth Vader hangján arra biztat, hogy körmöd és ujjperced vágjad vele, vagy a kis barátodnak.
Persze bőven akadtak olyanok is, akik nem gondolják, hogy Varró Dani költeménye miatt kerülnének tömegesen kórházba a nappaliban négykézlábozó utódaik. Sőt, többen humoruknál voltak, amikor úgy kívánta a helyzet.
Csak két kedvencet engedjenek meg:
A költő felesége egyébként éppúgy, ahogy három évvel ezelőtt, most sem hagyta szó nélkül a verset darabokra cincáló megjegyzéseket és egy hosszabb posztban tartott “ingyen magyarórát” az olvasóknak.
Mindezeken felbuzdulva úgy döntöttünk, megkérdezünk egy hozzáértő szaktekintélyt a témában, aki maga is kapott bőven versei miatt az internet műértő közönségétől.
Lackfi János író, költő, műfordítóval készített villáminterjúnk következik:
Jogos, amikor valaki a magyarok szellemi képességeit félti az olvasott kommentek alapján? Hogyan állunk a kortárs irodalommal?
Rengeteg kortárs verset olvasnak a világhálón, az én Facebook-posztjaimat harmincötezer ember követi. Amúgy meg hőzöngési szabadság van, és remélem, hogy akik a költőkbe rúgnak bele néhányat a neten, azok kidühöngik magukat, és pár taslival kevesebbet osztanak ki otthon. Ha az irodalom tud woodoo-baba lenni, és felfoghat pár másoknak szánt ütést, az nagy szó. Amúgy is jót tesz az irodalomnak a szenvedélyesség, inkább utálják, mint hogy ásító unalommal hagyják a polcon penészedni. Valahogy azt, hogy “bús düledékeiden, Husztnak romvára”, senki se teszi fel nagyszájú kommenttel. Nyilván mert mindenki érti, és mindenkinek tetszik. Ezzel amúgy semmi baj, dehogy kell, hogy mindenki ugyanazt a verset szeresse!
Érdekes, hogy ekkora a szakadék a két tábor között. Nagyon frusztráltak lehetnek az emberek.
Az élő költő könnyű prédának tűnik, bele lehet kötni, egészen olyan, mint egy normál Facebook-lakó. A netvándorok egymással is indokolatlanul durván bánnak, bokszzsáknak használják a másikat. Akár férfivécé falára rótt firkákban. Amúgy meg igazuk van, a tankönyvek tele vannak disznósággal, én kihagyatnám az avarban héjaként szeretkező Adyt, Aranytól az Ágnes asszonyt, mert szeretőjével bűnszövetségben megöli férjét , József Attilát, aki ha kell, embert is öl, a Kőszívűt, ahol agyba-főbe lövöldöznek, a verekedős Pál utcai fiúkat, hisz abból a diákok megalázást és gyilkolást tanulnak, meg az Egri csillagokat is a sok kiontott béllel.
Meg kell védeni Varró Danit a kommentelőktől?
Ha valaki nem szorul őrző-védelemre, hát ő az. Hiszen napnál világosabb, milyen laza, közvetlen módon szól az olvasóhoz, és az is, milyen alaposan ismeri a hagyományt, milyen végsőkig menő szeretettel évődik a régi költőkkel, soraikat ízlelgeti, átalakítgatja, szavaikat dédelgeti. Más kérdés, hogy ha szolgálati közleményként értelmezzük egy vers sorait, akkor biztos nem jó úton járunk.
Ha már itt tartunk, akkor dühöngő megjegyzésekért Önnek sem kell a szomszédba menni, ugye?
Ó, persze, a Véletlen mellett, feldobódott a Fiúk dala kapcsán, hogy én eszerint lányverésre buzdítok, illetve előbukkant egy focis versem, mely mellé Felcsút-mezes kisfiú került a tankönyvben, és nagyon pikáns módon magukat baloldalinak valló olvasók előztek széljobbról, mondván hogy a sok kormány-nyalonc költőkét ki kell hajigálni, jöjjenek a klasszikusok! Igazi kavarda a net, az már biztos! De élet van benne, és ez fontos.
