1892. január 3-án a dél-afrikai Bloemfontein városban látta meg a napvilágot John Ronald Reuel – rövidítve J.R.R. Tolkien. Szülei Angliából költöztek a városba, ahol édesapja bankigazgatói állást kapott. Miután négyéves korában apja váratlanul meghalt, anyjával és testvérével visszaköltöztek Angliába, Birmingham közelébe. A család 1900-ban áttért a baptista vallásról a római katolikusra, ami meghatározó pontja volt Tolkien életének. Katolikus iskolába járt, s miután tizenkét évesen teljes árvaságra jutott, anyja gyóntatópapja gondoskodott a taníttatásáról. Hitbeli meggyőződése, a katolikus egyházhoz való ragaszkodása későbbi irodalmi munkáit erősen meghatározta.
Már középiskolás korában megmutatkozott kiváló nyelvérzéke, nyelvek iránti rajongása, érdekelték a középkori nyelvek – óangol és középangol, a gót -, de a walesi és a finn nyelv is nagy hatást gyakorolt rá. Különösen megérintette a finn nemzeti eposz, a Kalevala nyelvezete és világa. A Kalevala ihlette 1915-ben oxfordi diákként írt első prózai művét, a Kullervo története című elbeszélést is. A tragikus történetet angolul 2010-ben adták ki.
Az oxfordi egyetemen 1911-től klasszika-filológiát, 1913-tól pedig összehasonlító filológiát és angol irodalmat hallgatott. Már ezekben az években elkezdett foglalkozni mesterséges nyelvek kialakításával, amelyekből később kifejlesztette többek között A Gyűrűk Ura quenya és a sindarin tündenyelvét.
1916 márciusában feleségül vette kamaszkori szerelmét, Edith Mary Brattet, akivel négy gyermekük született. Harcolt az első világháborúban, 1916 közepén a francia frontra vezényelték, részt vett a somme-i csatában, majd kórházba került. A betegágyon kezdte írni meséit, a megalkotott új nyelveihez történeteket talált ki. Így született meg A Gyűrűk Ura előzményét, mitológiai hátterét alkotó A Szilmarilok, amelyet csak évekkel halála után adtak ki fia, Christopher Tolkien gondozásában. A háború után az angol nyelv hivatalos útmutatójának számító Oxford szótáron dolgozott, később az oxfordi egyetemen tanított óangol nyelvet egészen nyugdíjba vonulásáig, 1959-ig. Az oxfordi évek alatt ösztönzően hatott írói munkájára az “Inklings” kreatív irodalmi kör, amelynek barátaival (C.S. Lewis irodalomtörténész, teológus, író és Charles Williams író) alapítója és aktív tagja volt.
Történeteit, így Zsákos Bilbó, a félénk hobbit meséjét, először gyermekeinek olvasta fel, s mivel sikert aratott velük, 1930-tól lejegyezte azokat. A Hobbit 1937-ben látott először napvilágot nyomtatásban (magyarul 1975-ben Szobotka Tibor fordításában Babó címmel jelent meg). Tolkien legnagyobb meglepetésére könyvét igen sokan olvasták és kikövetelték a folytatást. Számos próbálkozás, kitérő, az író vagy a kiadó által nem megfelelőnek tartott kísérlet után így született meg A Gyűrűk Ura trilógia.
Tolkien új világot teremtett, Középfölde földrajzát, nyelvét, irodalmát, történelmét, mitológiáját, sőt még élővilágát is aprólékosan kidolgozta. Bár a trilógia kínálta magát a megfilmesítésre, jogi és technikai nehézségek miatt csak 1978-ban készült belőle rajzfilm. Az új évezredben az új-zélandi Peter Jackson viszont már minden nehézséget legyőzött: az általa rendezett fantasy-kalandfilm nem csak a jegypénztáraknál aratott elsöprő sikert, összesen 17 Oscar-díjat is besöpört, a 2003-ban bemutatott A király visszatér egymaga rekordnak számító 11 díjat kapott. Jackson A hobbitot is filmre adaptálta, a szintén három részes sorozatot 2012-2014 között mutatták be, de sikere elmaradt A Gyűrűk Urától.
Az író 1959-ben visszavonult, majd a rajongók érdeklődése elől a tengerparton fekvő Bournemouth városába költözött. 1972-ben Brit Birodalmi Érdemrendet kapott, az oxfordi egyetem pedig díszdoktorává avatta. Egy év múlva súlyos beteg lett, gyomorfekélyből adódó fertőzés okozta halálát: 1973. szeptember 2-án hunyt el. Oxfordban temették el feleségével közös sírban, amelynek feliratára kedvese neve után a Luthien, az övé után a Beren szót vésték, utalásként Tolkien Beren and Luthien című korai művére, amely Középfölde egyik legszebb szerelmi történetét meséli el.
