Habár a könyv hátborzongató borítója és a rajta éktelenkedő ígéret, mi szerint ez a skandináv thrillerek number one-ja már sejtet valamit, mégse hittem volna, hogy ennyire függővé tesz a sztori, ami ráadásul nem is a könnyen emészthető fajtából való.
A Victoria Bergman trilógia már mind a három kötete (Éhség, Bomlás és Tisztulás) megjelent a Libri kiadó gondozásában, így aki most vág neki, annak nem kell hónapokig izgulni a folytatásért. Amikor kézbe vesszük a könyvet, akár úgy is érezhetnénk, hogy a manapság oly divatos folytatásos hollywoodi mozik valamelyikének a forgatókönyvéhez jutottunk hozzá, azzal a különbséggel, hogy a trilógia egy svéd szerzőpáros, Erik Axl Sund tollából származik. A háromrészes thriller eseménye folyamatosan bontakozik ki, az újabb kötetek pedig cseppet sem válnak lapossá. Sőt, Jerker Eriksson és Håkan Axlander Sundquist újabb fordulatokkal sokkolja az olvasót, amellett, hogy a két főhős Jeanette Kihlberg bűnügyi felügyelő és Sofia Zetterlund pszichoterapeuta karakterét egyre jobban megismerjük.
A sztori nem klasszikus fejezetekre van felbontva, hanem helyszínek között ugrál, leginkább a filmes snitteket idézi. Akik nem bújják megállás nélkül a skandináv regényeket, azoknak eleinte nehézkes lehet felvenni a fonalat a rengeteg svéd név miatt, de az embert elég hamar beszippantja a történet. Na, nem azért, mert annyira szívet melengető. Éppen a brutális részletességgel elénk tárt szörnyűségek vonzzák a kíváncsiságot. A gyilkosságok, gyerekbántalmazás, és pedofília pedig szinte összeforr Svédország depresszív hangulatával.
A kemény témák boncolgatása az érzékenyebb lelkűeknek talán már túl sok is lehet, mégsem fordul taszítóba, egyszerűen fenn tartja az érdeklődést, és nem engedi, hogy letegyük a könyvet. A kegyetlen és sokkoló valóság azonban cseppet sem céltalan, lassacskán minden ok-okozatra fény derül, ahogyan arra is, hogy a szálak egyetlen személyhez vezetnek.
Az olvasó maga is nyomozóvá és pszichológussá válik, akárcsak a regény főszereplői, és habár az életük olyan távol áll a normálistól/átlagostól, mint Makó Jeruzsálemtől, mégse ítélkezünk, egyszerűen csak a további részletekre éhezünk, hogy megértsük a miérteket.
Anélkül, hogy eldurrogtatnám a “poénokat” mindenkinek melegen ajánlom a hidegrázós thrillert, aztán ha mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket, vállalom a megkövezést.
