Welles utolsó, befejezetlen filmje több mint négy évtizede tartja izgalomban a hollywoodi bennfenteseket, csendestársakat és egyszerű álmodozókat. A mozirajongók a filmtörténelem leghíresebb be nem mutatott alkotásaként tekintenek a műre, amelynek bizonyos jeleneteit ugyanakkor már szélesebb közönség is láthatta az elmúlt években.
A jogtulajdonosok közti végeláthatatlan jogi csatározások miatt a filmtekercsek – az alkotás befejezésére irányuló megannyi erőfeszítés ellenére – Párizs egyik külvárosának raktárában porosodtak. Egy Los Angeles-i produkciós cég, a Royal Road Entertainment azonban a héten bejelentette, hogy öt év után sikerült megállapodnia a felekkel – Welles egykori partnerével és munkatársával, Oja Kodarral, a néhai filmrendező lányával és egyedüli örökösével, Beatrice Wellesszel és a L’Astrophore nevű iráni-francia produkciós céggel – a jogok megvásárlásáról.
Megszállottan dolgozott rajta
A producerek célja, hogy az elkészült filmet jövő májusban, a filmrendező születésének 100. évfordulójához időzítve mutassák be. Az 1985-ben elhunyt Welles életének utolsó 15 évében megszállottan dolgozott filmjén, amely egy – hozzá hasonlóan – heves vérmérsékletű, öregedő filmrendező (John Huston) visszatérési kísérletéről szól. A “film a filmben”-ként aposztrofált alkotásban Susan Strasberg, Lilli Palmer, Dennis Hopper és Peter Bogdanovich is feltűnik – utóbbi gyakorlatilag magát alakítja a vásznon: egy fiatal, feltörekvő rendezőt.
Welles televíziós megbízásokból és befektetők pénzéből finanszírozta a filmet. Később azonban összetűzésbe keveredett az egyikükkel, aki Franciaországban magához vette a tekercseket, amelyek így a Párizs környéki raktárba kerültek. Azóta Beatrice Welles akadályozta meg az elszállításukat. A filmrendező mindössze nagyjából 45 percnyi szerkesztett nyers változatot hagyott hátra, amelyet 1975-ben sikerült kicsempésznie Párizsból és hajón Kaliforniába szállíttatnia. Ez az anyag jelenleg a 73 éves Kodar horvátországi otthonában van.
A jogtulajdonosok és a Royal Road közti megállapodás aláírását követően a tekercseket Los Angelesbe szállítják, ahol a film eredeti stábjának veteránjai fogják kezelésbe venni őket. “Kialakítunk egy vágószobát és Peter Bogdanovich, valamint én fogjuk összerakni a filmet” – mondta a 68 éves Frank Marshall, a The Other Side of the Wind egykori line producere. “Vannak jegyzeteink Orson Wellestől. Vannak jeleneteink, amelyek nincsenek teljesen befejezve és néhány helyen zenét is hozzá kell adnunk. Meg fogjuk csinálni. A jó hír az, hogy a mai technológiáknak köszönhetően mindez nem fog túl sokáig tartani” – idézte a szakembert a The New York Times című lap internetes oldala.
Wellesék annak idején alacsony költségvetésből gazdálkodva, gerillastílusban, más mozik forgatási helyszínére besurranva, és – forgatási engedélyek hiányában – magukat egyetemi filmhallgatóknak kiadva forgattak. A forgatókönyv egy Ernest Hemingway és a fiatal Welles közti 1937-es találkozásig nyúlik vissza. A legnagyobb kihívást jelenleg Welles egyedi stílusának visszaadása jelenti. “Minden, amit tehetünk, hogy a tőlünk telhető legjobb módon dolgozunk, követjük a forgatókönyvet, a jegyzeteit és mindazt, amit hátrahagyott” – mondta Bogdanovich.
