A miniszterenök illatos, mi pedig hendikeppel indulunk, de sikerül elkerülnünk, hogy Nagy Kriszta Tereskova kirúgja a fényképezőgépet Neményi kolléga kezéből. Helyette inkább napszemüveget vesz, de nem azért, hogy pókerarcot vágjon, csak provokálja egy kicsit a benne kellemetlen emlékeket hagyó bulvárt.
Ha arra kérném önöket, hogy mondjanak nekem egy magyar festőművészt, valószínűleg kapásból fel tudnának sorolni legalább öt-hat nevet. Ám ha feladat az lenne, hogy egy olyan alkotó nevét mondják be, aki még él, valószínűleg bajban lennének. Pedig higyjék el, vannak szép számmal.
Tereskovát például megemlíthetnék, hiszen festményei olyan jelentős gyűjteményekben bukkannak fel, mint a Ludwig Múzeum kollekciója, vagy az Antal-Lusztig gyűjtemény. A nevét pedig biztosan ismerik, mert minden magára valamit is adó hírportál beszámol arról, amikor tüntetve vonul ki a nagyközönség a showműsorok felvételeiről, ha történetesen a művésznő a vendég. Mert Nagy Kriszta körül mindig forr a botrány. Nyilvánosan mond például olyanokat, hogy pina, fasz, meg baszni. A szavakat, amit amúgy mindenki naponta használ, csak hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az obszcenitás az átlagember előjoga. De elkalandoztunk.
Nagy Krisztától utoljára 2013 nyarán volt hangos sajtó, amikor “pornográfia és vallásgyalázás” miatt cenzúrázták a Kiscelli Múzeumban rendezett kiállítását. Akkor azt írta, hogy bár úgy érezte, tönkreteszik a munkáját, vállalja, hogy leszedi a falról az obszcénnek bélyegzett képeket, mert nem akarja, hogy mások, közalkalmazottak miatta veszítsék el a munkájukat. “Talán kirúgják mégis az embereket az állásukból, de úgy, hogy többé nem is tudnak dolgozni, ami persze senkit nem érdekel, addig, míg ki nem mondom azt a szót, ami mindenkit érdekel, és az a szó már nem az, hogy pina, hanem az, hogy miniszterelnök” – írta akkor Tereskova a Facebook oldalán.
Kevesebb, mint egy évvel később a Godot Galéria padlóján négyes csoportokban sorakozik egymás alatt ötvenhét darab szemkápráztató Orbán Viktor, várva a falra szegezésre, és arra hogy aztán akciós áron kellessék magukat.
A művésznő eleinte meglehetősen bizalmatlan a Hír24 munkatársaival szemben. Legalább olyan rossz a hírünk nála, mint általában az övé. De megígérjük, hogy nem készül róla előnytelen fotó, sem egyetlen sornyi baromság.
Amikor Nagy Krisztina meghirdette, hogy tekintélyes mennyiségben festette meg a miniszterelnököt, bosszút szimatoltam. A cenzúráért cserébe a kultusz kifigurázását, meg a bálvány leárazását. Ehelyett Orbán Viktor olyan múzsává vált, mint amilyen Marilyn Monroe volt Andy Warhol számára, ikonikus szimbóluma a korának. Egy Jézus Krisztus Szupersztár.
Kissé elbizonytalanodtam, pedig Nagy Krisztina érvelése annyira magától értetődő, mint a gravitáció, úgyhogy nekem is leesik. Mert tényleg, mi mást festhetne meg egy a korára reflektáló, magyar képzőművész 2014 tavaszán, ha nem azt az embert, akit másodszor választott meg kétharmaddal a népe, hogy ő adjon irányt és keretet az életének. Abban az időszakban, amikor a politika és annak legmeghatározóbb egyéniségének lénye “odakerült az asztalterítőnkre, a lepedőnkre, beszivárgott a személyes viszonyainkba, a privát szféránkba” – mondja Nagy Kriszta. Másfelől pedig: “ezek a képek nem az én érzéseimről szólnak, hanem a tieitekről: az, aki szereti Orbán Viktort, ugyanolyan eséllyel talál magának itt képet, mint az, aki utálja. Minden a befofogadó fejében dől el.”
Ami a dolog technikai oldalát illeti: ahogy Warhol Marilynjei, a képek együtt működnek igazán. “A legjobb az lenne, ha az összeset egyben megvenné a magyar állam, és ezzel indulna a Velencei Biennálén”. Kozák Gábor, a Godot Galéria művészeti vezetője azonban rögtön megjegyzi, hogy az állam bizony elkésett: “már sokan jelentkeztek be, hogy vásárolni fognak, a 56990 forintos képekből”. Nem csoda, Nagy Krisztina képei átlagosan több, mint tízszer ennyibe szoktak kerülni, a sok kis Orbán Viktor alkalmi vétel, és csak kiállítás ideje alatt ennyi az ár, utána egészen biztosan felmegy. Addig viszont egy-egy darabot megvehet akár egy nyugdíjas is, a nagymenő belvárosi fiatalok pedig egy kisebb sorozatot, így a kortárs művészet talán beszivárog tömegkultúrába.
Nagy Krisztina Tereskova festőművész és botrányhős. Utóbbit azért vállalja fel, hogy önök, ha valaki kérdezné, meg tudjanak nevezni legalább egy kortárs festőt. Meg azért, mert olyan világot álmodik magának, ahol egy művész lehet akkora sztár, mint egy valóságshow szereplő. Bár valahol létezik ilyen, azt mondja, képtelen elmenni, inkább vívja tovább a szélmalomharcát. Újra elénekli, hogy “Illatos a pinám”. Illetve, mivel a miniszterelnök az új pina azt, hogy illatos a miniszterelnököm.
