Az egész a krumplival kezdődött, ami végül püréként végezte a „kecsaposcsípőscsirkeszárny” mellett. Addig azonban az írónak nagy utat kellett megtenni. A történet (hosszabban itt!) lényege, hogy ötvenezres büntetését Ficsku nem tudja se kifizetni, se leülni, se ledolgozni. A börtönben nem tudják biztosítani kezeléseit, a közhasznú munkával pedig az a baj, hogy nem végezhet fizikai munkát.
Mivel valaha tudott írni, szabadon választott kortárs magyar íróként érettségiztek is belőle, arra gondolt, hogy lehetne közhasznú író tíz napig. Reggel nyolctól délután kettőig. Írásait elküldené valami hatalmi központba, „este meg mindenki megkapná az aznapi szép történetet. Tíz napig szépen feküdhetnének le az emberek”.
Ficsku tesztelte is ötletét, felvette megkülönböztető mellényét, de két napig az emberektől szép történetek helyett csak panaszt hallott. Megunta. Azért fordult most a Közhöz, hogy tanácsot kérjen, miként lehetne jogkövető állampolgárként a köz hasznára közhasznú író.
