Megszoktuk őket, továbbsiklik a tekintetünk, ha a látóterünkbe kerülnek, rég elfelejtettünk rájuk csodálkozni, de attól még tény: Budapest tele van hülye szobrokkal. Mindegy is, hogy a korszellem, a – feltételezhetően nagy mennyiségben elfogyasztott – drogok, vagy egy politikai döntés diktálta, a főváros a legváltozatosabb minőségben és stílusban vonultatja fel a mulatságos, ijesztő, érthetetlen (vagy ezek így együtt) köztéri alkotásokat.
Végigjártuk a várost és megpróbáltunk úgy tenni, mintha turistaként először járnánk itt, ennek megfelelően pedig igyekeztünk rácsodálkozni a szobrokra. Sikerült. Most pedig megmutatjuk őket.
Ha van hely Budapesten, ahova bármikor megyünk, biztosan idülten vigyorgó, egymásf fotózó turistákat látunk, akkor az a Ferenciek tere közelében, Szmercsányi “Boldi” Boldizsár 2008-as Rollerező című szobrára körül található. Az ég fele csücsörítve meredő (gondolom, ez a futurista duckface), erős csontozatú férfi jelenlétét mi, magyarok azonban úgy megszoktuk, hogy szó nélkül kerüljük ki. Pedig érdemes elidőzni mellette, ezzel is leróva tiszteletünket a viccesen hülye szobrokat megszállottan alkotó szent őrültek előtt.
Félúton a nép-nemzeti giccs és a rémálmokat okozó horrorjelenet között. A pegazust ábrázoló Táltos című szobor Veres Kálmán munkája, a 2000-es hannoveri világkiállítás magyar pavilonját díszítette, tulajdonosa a közelben székelő Trigránit Rt. A műalkotás a konzumidiotizmus temploma, a Westend sarkában található. Mi történt a szemével?!
Bohócos szoborkút, ügyesen eldugva a Városliget bokrai közt. Ezen túl semmit nem tudunk róla, legfeljebb annyit, hogy a szobrászat és a pszichedelikus szerek fogyasztása nem zárja ki egymást, továbbá, hogy most már biztos: Darth Vader is magyar, George Lucas pedig aljas tolvaj.
Oké, hogy József Attilát nem szokás vidám, önfeledt partiarcként ábrázolni, de a Liszt Ferenc téri szobra talán túlzás. Nem egyszerűen kimaxolja a köztudatban élő csóró, depis, vergődő költő képét, de megtudhatjuk azt is, hogy Attila fiatal felnőttként is hatvanévesnek nézett ki és nagyon fázott. Külföldi ismerőseinknek mutogassuk inkább a Dunapartra költözött Kossuth téri szobrot.
A Váci utca és Pesti Barnabás utca sarkán álló meztelen fiú olyan, mint maga a Váci utca: volt idő, amikor menő volt az ilyesmi, de ma már nehéz mit kezdeni vele. A turisták azért hálásak, hogy van hova leülni a fast fashion üzletektől, álnépművészettől és lehúzós éttermektől kitikkadva.
Erre ugye még emlékszünk? Ha az ötödik kerületben járunk, érdemes elkanyarodunk a Hild-térre, hogy emlékeztessük magunkat, hogy néz ki a NER szimbóluma Rogán városrészében. A polgármester kedvenc bulvárlapja alapos ingyenreklámot kapott, amikor elkészülte után belevésték a címét a furcsán koravén rikkancsfiú kezében lévő újságba. A szobrot 2012-ben, akkor száz évesen készítő Szőke Lajos biztosan szomorú, hogy szegény rikkancs arca azóta konkrétan rohadásnak indult.
Végül elérkeztünk a választás előtt sebtiben átadott új Kossuth-térhez, illetve annak ékkővéhez, a lezseren vetkőző Kossuth Lajoshoz. Szigorú arc, klasszikus szónokpóz, a korabeli jellegzetes szobrászkliséket húen megidéző kompozíció – jegyeztem fel gyorsan, amikor megláttam. Mint egy kezdő sztripper – foglalta össze nálam sokkal tömörebben és éleslátóbban Orosz kolléga. Gyorsan felírtam ezt is.
