Csala Zsuzsa a kabaré műfajának Lórán Lenke mellett talán az egyetlen igazán fajsúlyos komikája volt. Remek színésznő, nagyon szerethető ember a közönség és a kollégák is egyaránt nagyon kedvelték őt – méltatta Verebes István a szombaton, 81 éves korában elhunyt színésznőt.
Verebes szerencsésnek tartja magát, hogy együtt dolgozhattak
“Én ismertem őt nagyon kedélyes korszakából, amikor a Vidám Színpad társulatának tagja volt. Annak a társulatnak, amelynek egyik legfőbb energiáját maga Csala Zsuzsa adta” – fogalmazott a rendező.
Elmondta, hogy a komika részese és egyik legkiemelkedőbb tagja volt annak az “oldott és remek hangulatnak”, amely a színpadot jellemezte. Szerencsésnek tartja magát, hogy több alkalommal is dolgozhattak együtt.
Felidézte, hogy a Vidám Színpad átalakulása, a társulat idézőjelbe vett megszűnése nagyon megviselte a művésznőt. “Egy keserű, szomorú, megalázott, rémes helyzetekbe belekényszerülő színésznő lett belőle, és azt gondolom, hogy az ő pályaképe tünet is volt, hiszen a színész, ha nincs szükség rá, abba hal bele” – fogalmazott.
Verebes emlékezett arra is, hogy Csala Zsuzsa a társulat sok tagjával együtt sokat emésztette magát a Vidám Színpad megszűnésén, hiszen azok, akik 20, 30 vagy 40 évig voltak egy színházban, úgy érezték, jószerivel kisemmizték őket. “Nagyon felelőtlenül bánunk azokkal, akiket a közönség szeret, régen nem becsüljük meg az öreg színészeinket” – tette hozzá.
Személyes emlékeiről mesélve felidézte, hogy volt egy játékuk; mikor találkoztak, egymás iránt érzett szeretetük jeleként Csala Zsuzsa mindig csücsörítve üdvözölte. “Az jut eszembe, hogy már soha nem fog rám többet csücsöríteni. Nagyon édes ember volt, nagyon sajnálom őt” – mondta Verebes megrendülten.
Bodrogi Gyula szerint Csala Zsuzsa a színház hajtómotorja volt
Csupa jókedv volt Csala Zsuzsa, a közönség nagyon szerette – mondta a színésznő halálhírétől megrendülten Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész
“Húsz évig dolgoztunk együtt a vidám színpadon, amikor a színpad még megvolt a Révay utcában. Zsuzsa hajtómotorja volt a színháznak, a közönség imádta” – emlékezett Bodrogi Gyula, aki 1982–2001 között volt a Vidám Színpad művészeti igazgatója és rendezője.
Elmondta, nem tudja felsorolni, hogy sok közös munkájuk közül melyiket szerette a legjobban, hiszen annyira sok volt és mind szép emlék. “Maga a munka volt vele a legkedvesebb.”
Csala Zsuzsa 1960-tól kezdve negyven évig volt a budapesti Vidám Színpad tagja, amikor a kétezres évek elején a színház arculatváltása után a társulatot szélnek eresztették.
“Rengeteg színdarabban és kabaréban játszottunk együtt, nagyon könnyű volt vele kijönni” – fogalmazott Bodrogi Gyula.
Mint felidézte, tudott róla, hogy a színésznő az utóbbi időben nem volt túl jó lelkiállapotban, de halálhíre nagyon váratlanul érte.
“Nagyon kedves ember volt, kedves és becsületes, csupa jókedv, akit a közönség nagyon szeretett. Ez volt ő.” – mondta Bodrogi Gyula.
Csonka András: Neki mindig csak Bandika maradtam
Facebook-bejegyzésében így emlékezett a színésznőre Csonka András: Különösen lélekpróbáló érzés olyasvalakitől búcsúzni, akit Édesanyám hasából ismertem már.
Akinek felnőtt színészként is mindig csak Bandika maradtam, aki benne volt minden marhaságban, hogy a gidám legyen egy dalban a Lenkével, hogy direkt mérhetetlenül gusztustalan tárgyakat vegyen ajándékba nekem a felújított lakásomba, amin aztán jót röhögtünk együtt, hogy előadás után megálljunk a sarki falatozóban palacsintázni, amiért aztán Ő keresztelt el palacsintakirályfinak.
Nagy idők nagy tanúja, az egyik utolsó mohikán távozott most el.
Olyan mosolygósan marad meg az emlékeimben, mint ezen a képen, amikor a szülinapján köszöntöttük a 90-es években.
Nyugodj békében, Zsuzsi!
