Az emlékest programja a szegedi Stefánián álló Dankó Pista-szobor megkoszorúzásával kezdődik. Margó Ede 1912-ben emelt alkotásánál a zenész alakját Keller Péter idézi fel, aki a több Dankó-nóta szövegét is jegyző Gárdonyi Géza dédunokája. Ezt követően néhány lépéssel arrébb a nótaszövegek egy másik írójáról, Pósa Lajosról is megemlékeznek, az ő emléktáblája a Szegedi Nemzeti Színház előcsarnokában található.
A szegedi Vármúzeumban Apró Ferenc művelődéstörténész beszél a mintegy négyszáz önálló nótát, emellett több népszínmű zenéjét szerző Dankó Pistáról, egykori támogatóira, barátaira – Zsótér Andorra, Gárdonyi Gézára, Pósa Lajosra – pedig utódaik emlékeznek.
A különleges hegedű, amelyen Dankó Pista neve olvasható, Schunda Vencel hangszergyáros budapesti műhelyében készült 1890-ben. Schunda Vencel gyárából elsősorban népi hangszerek kerültek ki, de nevéhez fűződik a pedálos cimbalom szabadalma is.
Az emlékesten természetesen Dankó-nóták is felcsendülnek Kurina Irén, Kismárton Ilona, Gyimesi Kálmán, Bátki Fazekas Zoltán és Szegedi Papp Lajos tolmácsolásában, őket Báder Béla és cigányzenekara kíséri Kecskés Sándor prímás vezetésével. Az est fénypontját azonban minden bizonnyal azok a dalok jelentik, amelyeket Dankó Pista hegedűjével Lakatos György prímás kísér.
