„Szégyellem, hogy 2013-ban Magyarországon minden következmény nélkül megbélyegezhet bárki bárkit” – kezdte a beszélgetést a Kossuth-díjas színművész, utalva Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott egy polgári összejövetelen megejtett buzizására.
Mint kifejtette: „leértünk a gödör aljára”, ahonnan „tovább már nem lehet lejjebb süllyedni”, ezért elérkezettnek látta az időt, hogy hangot adjon az „undornak”, és nyílt levélben tiltakozzon Kerényi sértő megnyilvánulása ellen.
„Furcsa szembesülni azzal, hogy a mai Magyarországon milyen sokan élnek megfélemlítve, vagy egyszerűen csak azt gondolják, hogy nekik félniük kell. Pedig semmi mástól, csak saját magunktól kell félni, mert lapítunk és szó nélkül tűrünk. (…) Az értelmiség régen elvesztette vezető szerepét” – fogalmazott.
Arra kérdésre, hogy miként reagált, amikor először hallotta a miniszterelnöki megbízott „buzizását”, így felelt: „Leköptem a laptopomat.” Majd hozzátette: „Valami nagyon nincs rendben Magyarországon, ha valaki elborult elmével és kificamodott ízléssel felelős pozíciót tölthet be. Ott, ahol az értékeket helyén kezelik, ilyen esetben azonnal lemond az érintett és kivonulnak mögüle a támogatói. Ezzel szemben nálunk következmények nélkül lehet dagonyázni a morális ingoványban.”
Kulka úgy látja, végre el kellene indulnia valamiféle párbeszédnek „az ‘árok’ két szélén álló tábor közt”, még mielőtt „végleg rámegy az ország erre”. Továbbá nem szabadna elhinni, hogy megváltoztathatatlan világban élünk: „Egy mesterségesen felépített, akarnokságon alapuló rendszer – lett légyen kormány – úgy dőlhet össze egy pöccintésre, akár a dominósor.”
A lapnak adott interjújában a színművész arról is beszélt, hogy nem haragszik Vidnyánszky Attilára, elvárható gesztusként értékelte a Nemzeti leendő igazgatójának elhatárolódását Kerényi szavaitól, még ha ugyan el is késett vele. Ettől függetlenül továbbra sem szándékozik színpadra lépni Vidnyánszky színházában, az elválás azonban békében történt, és alig nyolc percig tartott.
A Nemzetiben töltött utolsó napokról így mesélt: „Túl vagyunk a nehezén. Most már csak sírni kell. Gyászmunkát végzünk, megpróbáljuk feldolgozni a veszteségeinket. Fájó tudomásul venni, hogy így, együtt már sosem fogunk játszani.”
A Katona József Színházzal való szerződéséről és a további kihívásokról az interjúban olvashat, ide kattintva!
