Már a Mátrixot is a produktumot hetedszer abszolváló ismerősöm áhítatos társaságában kellett megnéznem. Na? – kérdezte végül, szemében büszke csillogással, mint a hívő, aki azt hiszi, elég csak a kézbe venni szektájának nézeteit ismertető csicsás brosúrát, s máris kész a megtérés. Nevezett „kult”-mozi egy innen-onnan előkotorászott nézetekből, filozófiai-vallási törmelékből összehordott, meglehetősen érdektelen gondolati zagyvalék, amely komoly ábrázattal igyekszik leplezni egy szimpla akciófilmet.
A felállás annyiban változott, hogy a jelenleg tárgyalt film alapját képező sikerkönyv megfilmesítésébe sikerült a Wachowski-testvéreknek bevonniuk az egykor művészfilmesként (A lé meg a Lola, A harcos és a hercegnő) indult, majd a giccs (Parfüm) és a thriller (A bűn árfolyama) irányába elkanyarodott, egykori önmagához vissza nem találó (Három) Tom Tykwert, aki tíz éve még a német fim legnagyobb ígérete volt. Mára hézagmentesen illeszkedik egymáshoz a trió. A Felhőatlasz kellően divatos történetéhez náluk keresve sem lehetett volna jobban illő profikat találni.
Hat történetet látunk, amelyek nem is olyan rejtélyes kapcsolatban állnak egymással. A történelem különböző pontjain újra és újra ugyanazok a – más-más testben folyvást újraszülető, s egymással örökké viszonyba kerülő – lelkek vívják egymással véget soha nem érő küzdelmeiket. A 19. századi üzletember egy maori rabszolgában talál élete megmentőjére és igaz barátjára; a homoszexuális ifjú zeneszerző a múlt század harmincas éveiben küzd az őt fojtogató normák ellen; egy oknyomozó újságírónő leleplezi a hetvenes évek egyik környezetpusztító vállalkozását; egy könyvkiadó korunkból, akit bátyja elmegyógyintézetbe zárat, ám ő megszökik; egy koreai biorobot a távoli jövőből, akit szabadítója öntudatra ébreszt, s ő képessé válik kimondani a világot szabadító igazságokat; s végül az technikai civilizáció összeomlása utáni jövőben egy ősemberi szintre visszafejlődött társadalmú sziget lakója megmenti az oda látogató idegen, az egykor volt szupercivilizáció eszközeit még birtokló nőt, aki cserébe elviszi őt a lakhatatlanná vált bolygóról. A gyengébbek kedvéért a mindig változó, hol férfiként, hol nőként újratestesülő főhőst egy üstökös-formájú anyajegy különbözteti meg. A Szárnyas fejvadász ad itt randevút A majmok bolygójának; befigyel némi politikai krimi és meg-nem-értett-zseni romantika; van benne Száll a kakukk fészkére és Joseph Conrad-fíling. Meg az öreganyám térgyekalácsa. A fene tudja néha, nem valami körmönfont paródiát látunk-e?
A látomásokról és jövendölésekről népszerű könyveket publikáló Carlos Castañeda neve konkrétan is elhangzik, de amúgy sem nehéz felismerni a szerteágazó, mégis kiszámítható történetekben napjaink felszínes spiritualizmusát, amely úgy szemezget a különféle vallások, filozófiák, tradíciók, mítoszok tetszés szerint kölcsönvett elemei (és a fent említett kulturális produktumok kínálta stíluslehetőségek) közt, mintha rágógumit keresne a szupermarket akciós termékeknek fenntartott polcain. Ha a többszörös önellentmondásba bonyolódó sztori tart valahova, akkor az nem az a libamagazinokba való lapos ám fellengzős szózat, amelyet a kulcsszereplő többször s nyomatékkal belekönnyezik az arcunkba az összetartozásról meg a szeretetről – hanem: a kassza. Ahová megy majd sorban állni sok derék fiatal ember, kezében kólával meg pattogatott kukoricával, arcán a hívő idült rajongásával.
Ajánljuk: csajozáshoz/pasizáshoz, kissé buta, kissé műveletlen, viszont sznob nőcskéket/pasikat kísérendő.
Nem ajánljuk: azoknak, akik már olvasták Az ember tragédiáját, továbbá Hamvas Béla csakugyan látomásos Karnevál c. művét (az ötödik fejezetben van a túlvilág-járás – AZ zseniális). Dühöngeni fognak.
TPP
Cloud Atlas – színes, magyarul beszélő amerikai-német fantasy, 2012. Rendezte: Andy Wachowski, Lana Wachowski, Tom Tykwer. Szereplők: Tom Hanks, Halle Berry, Jim Broadbent, Hugo Weaving, Jim Sturgess, Hugh Grant, Doona Bae, Ben Whishaw, Susan Sarandon (valamennyien több szerepben). 164 perc. Forgalmazó: Budapest Film
Hazai bemutató: november 22.
