Pedig Fekete István generációk által ronggyá olvasott könyve, s a belőle készült, a Magyar Televízióban évi rendszerességgel ismételt sorozat igazán nem kíván lehetetlent azoktól, akik szép, színes, mai és a mának szóló filmet akarnak készíteni belőle. Tanulságai ugyanis roppant egyszerűek, ugyanakkor emberközeliek (boldog, értelmes élet csak a természettel összhangban élhető, legyünk hát nyitottak környezetünk apró varázslataira), karakterei életteliek, ügyesen építkező története a világ szépségére való őszinte rácsodálkozás kalandját teszi átélhetővé. Magyarán: kell hozzá egy jó Matula bácsi, két hiteles kamasz, meg valami elgondolás arról, hogy mit akar a filmes elmondani a balatoni nyaralása során nyűgös kisfiúból felelősséget vállalni kész férfivé érő fiatalember(ek) történetével.
Matula bácsi megvolna. Kovács Lajos ideális választás, kellő visszafogottsággal emberszabású nádi bölcsnek játssza a figurát. Ennek megállapításával azonban nagyjából a végére is értünk a film pozitívumainak. A felmerülő hiányosságok egyike sem fogható a folyton-folyvást hangoztatott pénztelenségre. A színészvezetést például nem kellett volna kispórolni. A felnőtt szereplőknél sem kellett volna hagyni, hogy csak a bevált manírokra építsenek, bántóbb azonban, hogy a két kamasszal sem tudott mit kezdeni a rendező. A Sorstalanságból megismert Nagy Marcell csak mintha kissé unná az újabb főszerepet, míg a Bütyökként felbukkanó Péntek Bálintnak egyetlen hiteles pillanata sincs – holott egy önképzőköri színjátszó-csoport vezetőjénél is elvárható, hogy némi visszafogottságot kérjen egy folyton hadonászó és grimaszoló szereplőtől.
A filmnek nincs se ideje, se tere. Nem érzékelhető a napok múlásával érlelődő átalakulás, nem megéltek a felismerések, ugyanakkor természetfilmes madárröptékre vágnak sivár vízparton előadott helyzetgyakorlatokat, amelyek sehogy nem kerülnek egymással viszonyba. A történéseket egyszerűen nem látjuk. Rálőnek egy lúdra, vágás, hozzák a madarat; bedobják a horgot, vágás, húzzák ki a mozdulatlan halat, úgy szottyantva a partra őket, mintha meg volnának dögölve. Nyilván meg is vannak.
Mint a film maga. Olyan, mintha lenne (színesek a képek, emberek mozognak rajta stb.), de közben nincs benne semmi élet. Az alkotók a mába helyezték a történetet, de nem tudnak mit kezdeni a helyzettel: a szülők továbbra is leveleket írogatnak, mobiltelefon számítógép sehol – pedig ez a mai kamaszok világa.
A sajtóvetítést megelőzően szót kérő rendező azzal fenyeget, hogy ez a film csak az első darabja valamely nagyszabású tervnek. Ám nem tette világossá, hogy Fekete István műveit gondolja lecibálni erre a szappanopera-színvonalra vagy egykor sikeres tévé-sorozatok lemészárolását tervezi a továbbiakban.
Ajánljuk: inkább a könyv elolvasását.
Nem ajánljuk: az olvasást kihagyni.
TPP
Tüskevár – színes, magyar családi film, 2012. Rendezte: Balogh György. Szereplők: Kovács Lajos (Matula bácsi), Nagy Marcell (Tutajos), Péntek Bálint (Bütyök), Eperjes Károly (István bácsi), Pogány Judit (Náncsi néni), Rékasi Károly (Kengyel), Détár Enikő (Kengyelné Éva). 99 perc. Forgalmazó: Fény Film Kft.
Hazai bemutató: október 4.
