StreetDance 2
A StreetDance (vagyis Step Up)-filmek a jellegükből fakadóan hihetetlen táncos show-t jelentettek némi romantikus-humoros mázzal leöntve, és olyan mélyenszántó igazságokkal megspékelve, mint “Hallgass a szívedre” “A tánc fakadjon a bensődből” “Nincs semmi más csak a tánc” stb. A tinik úgyis csak a mozgásra figyelnek. Meg a táncosokra – az első Step Upban még a valaha sztriptíztáncosként dolgozó (nemsokára jön az erről szóló film, a Magic Mike, lányok!) Channing Tatuum volt a lényeg, majd jött a többi sorban, Adam G. Sevanivel, Sharni Vinsonnal, és ez a negyedik a sorban. A főszerepben pedig az a George Sampson és a Flawless tánccsoport, amely a Britain Got Talent tehetségkutatón tűnt fel, és Kylie Minogue, illetőleg Erzsébet királynő 50 éves uralkodói ünnepségének háttértáncosai voltak, ahogy Sofia Boutella meg Madonna háttértáncosa… Vagyis ezek a filmek felszívják az épp aktuális-divatos táncos tehetségeket, építik karrierjüket, ahogy ez a showbizniszben már szokott lenni – kíváncsi vagyok, a Britain Got Talent idei folyamában a legjobb 45-be került Face Team magyar kosárakrobata-csapatra mikor írnak filmet Andy Vajnáék…
Fejvadászok
A nyár, de akár az év meglepetése lehet ez a film, amely egy fejvadászról szól, aki mellesleg műkincstolvaj – a pénz a mindene. A két foglalkozás egymásból táplálkozik, a rendszer tökéletesre van csiszolva, amikor is az egyik nap képbe kerül egy elveszett Rembrandt-festmény, amely a fejvadász-képtolvaj minden gondját megoldaná anyagilag – ám a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy tervezi.Morten Tyldum (Haverok, A legtöbb ember Kínában él) filmje azt tudja, amit csak a legnagyobbakéi: tökéletes műfaji film, thriller, azaz simán végig lehet izgulni a krimitörténést, és ezen felül üzenete is van, metaforikus cucc. Mindehhez persze kellett Aksel Hennie főszereplő remek alakítása (és arca), és egy lényegében tökéletes rendezés. Ki ne hagyják!
Nővér
Ez a film tökéletes példája annak a szerzői filmes, fesztiválokra szakosodott művészfilm-iparnak, ami mára tökéletesen kiépült, kéthetente érkezik hozzánk valami ilyesmi. És persze kapja az elismeréseket Berlinben, Cannes-ban, Locarnóban, Velencében, San Sebastianban vagy ha máshol nem, valami kis, kelet-kazah fesztiválon. Svájcban vagyunk, fent a hegyek lankáin a világ gazdagabb fele csúszkál, élvezi a porhó selymességét, lent a völgyekben a svájci porletáriátus éli világát. Simon és nővére egy toronyházban élnek, a fiú pedig nem jár iskolába, hanem felmászkál a csúcsra, összelopkodja magát sífelszereléssel, eladja, ebből élnek. Persze a rendszer úgyanúgy nem fenntartható, ahogy az élethazugságok is kiderülnek. Ursula Meier Berlinben az Arany Medvéért versenyzett a filmmel, érzékeny fotografálás, csodás gyerekszínészek, pici humor – költői tucatfilm a művészfilmes futószalagról. Aki csak ritkán néz ilyeneket, most kockázatmentesen megteheti.
Szerelem nélkül soha
Christophe Honoré a szerelem, sőt “A” szerelem alkotója, már filmjei címe is árulkodó: Szerelmesdalok, Csak a szex Francia szépség – a szerelem mibenlétét kutatja franciás könnyedséggel, olykor zenés betétekkel, szép emberekkel, némi humorral. E filmje a “Melyik jobb – szeretve lenni vagy szeretni?” kérdésére keresi az ötszáz forintos választ, kiváló lehetőséget kínálva Chiara Mastroianninak, mamájának, Catherine Deneuve-nek, sőt, a 80 éves Milos Formannak, hogy ebben az évben is mozivászonra kerüljenek. Női olvasóink számára: Louis Garrel is játszik a filmben, akire Bertolucci Álmodozók-jában már (leginkább ruhátlanul) már felfigyelhettek. Erre mondják, hogy nyári, franciás film, vizuális sztracsifagyi sok vaníliával és pár keserűbb csokidarabkával.
